Bukowski
kép helye
Charles Bukowski
Fotó:
Helló Charles!Ugye tegezhetlek? Ha meghívlak egy sörre máris nincs ezzel bajod, igaz? Ahogy semmivel az életben. Jót nevetsz rajtam ugye? A könyveid ajánlom, mert egy zseninek tartalak. Pedig miről is írtál te, te vén kujon? Piáról, ó arról a drága italról, amiért érdemes volt felkelni egy magadfajta trógernek. Prostikról, akiket úgy szerettél, mert elűzték a magányod és mindig hoztak valami jó sztorit, amit érdemes volt papírra vetni. És persze lóversenyről, munkáról, amit ki nem állhattál, dugásról, evésről, kocsmákról lényegében a semmiről és mégis mindenről. Megint csak nevetsz és újabb sört kérsz, hogy tovább bírd, mert te is tudod, hogy most jön a neheze. De mondok neked még egy dolgot, amihez talán valami töményebb kellene: Te, aki nem akartál senki se lenni, mégis lettél valaki, ráadásul nem is akárki. Akaratlanul, minden tudatosság nélkül, íróvá váltál, művésszé, pedig semmi sem mozgatott csak, hogy legyen pénzed kocsmázni járni, ne kelljen felkelned reggel és munkába menni, hogy távol maradhass a mókuskeréktől, a normálistól és a rendszertől, ami nagyjából mindenkit bekebelez és igába kényszerít, hogy jól nevelt közszolgák szaladgáljanak az utcán, ne pedig olyan emberek, akik látnak is és nem csak néznek. Ennyit akartál és mindez éppen elég volt ahhoz, hogy most idegesen kajtassak a könyveid után.Azért megnyugodhatsz, az is tény, hogy a műveid itthon nem kapkodják úgy, mint a cukrot. Talán ha vámpírokról írtál volna, vagy csak a pornó részét dolgozod ki a műveidnek… Igen, akkor biztos, hogy nem rejtegetnék a műveid a legnagyobb könyvesboltokban, úgy, hogy még az eladók se tudják, merre is található A posta és hol szerezhetek be egy kis Vegyes felvágottat. Nem néznének rám úgy a kasszánál, mintha épp valami tiltott irodalmi alkotást készülnék hazavinni.Sokan úgy tartják egy vulgáris, primitív, alkoholista barom vagy, aki semmit nem tett le az asztalra. Mások próbálnak a beat korszak nagyjai közé sorolni, de te nem vagy besorolható egyetlen kategóriába se. Megint mások persze, veled együtt nevetnek vagy éppen sírnak, azon a rengeteg, nyers igazságon, amit leírtál a magad stílusában, ami biztos, hogy nem éppen finom, de mégis lenyűgöző, hogy nevén nevezed a dolgokat és nem próbálsz művésznek tűnni. Talán éppen ettől lettél az…Tudod, elolvastam A postát. Négy órámba telt, mert faltam a soraidat és ami először eszembe jutott, az utolsó mondat feldolgozása után, az volt, hogy nálad nagyobb balféket nem hordott a hátán a Föld. Nevetséges vagy. Ha valami jó, te tutira elszúrod, ha valami szar, azt meg persze leszarod. Röhej az egész. Mégis szerencsés balfácán vagy. Ha munka kell, szerzel. Ha nő kell, tuti találsz. Ráadásul nem is akármilyet. Csak ki kell menned egy lóversenyre vagy bemenni egy kocsmába és, mint egy mágnes, szinte azonnal magadhoz vonzod, amire szükséged van. Hihetetlen és mégis igaz, hisz tényleg lehúztál 11 évet azon a bizonyos postán, tudod miről írsz, még akkor is, ha az egész könyvet három hét alatt dobtad össze. De ez mit sem ront rajta. Rólad szól, azokról az évekről, amiket elpazaroltál a semmire.Egy nemtörődöm, léha alak vagy, akinek néhol keserű a humora és olyan élesen látja a körülötte lévő dolgokat, ahogy a szemellenzőt húzott szolgák, akik körülvesznek a munkában, sosem fogják. Mégis érdekes, hogy ilyen sok időre igába hajtottad a fejed. Persze nem kellett erőltetned magad, direkt választottad ezt az állást, nem kellett hozzá se ész, se semmi különleges képesség. Postás bárki lehet. Gondoltad te… Aztán jöttek a túlórák, a tanulni valók, amikből természetesen vizsgázni kellett, hogy a hivatalban maradhass, a lehetetlen elvárások, a teljesíthetetlen idők, amikre persze tettél magasból, mégis valahogy mindent megcsináltál, annak ellenére, hogy többször a csajod se bírtad kielégíteni hazaérve, olyan fáradt, vagy épp részeg voltál. Rabszolga lettél, önszántadból. Néhány apró kiugrási kísérlettel ugyan, de mindig visszatértél a levelekhez. A második dolog, amit éreztem olvasás után, az a düh volt. Te, te nyomorult alkoholista akár a világot is megválthattad volna! Lett volna hozzá elég eszed. Figyeltek volna rád elegen. Erre mi lettél? Egy postás. Miért? Mert egy rohadt lusta dög voltál, akit nem érdekelt a világ, a megváltása meg még annyira se.Pedig lehet, hogy rajtad múlt az egész. Ha hallattad volna a hangod és nem csak nevetsz az egészen, talán sikerült volna felnyitnod sokak szemét és nem a posta nyert volna, nem a rendszer, nem a normális, ami igazából nem is normális. Okos voltál, de elittad az eszed és hagytad, hogy a percek a semmibe vesszenek. Persze nem hibáztathatlak csak téged, nem húzhatom rád a vizes lepedőt. Ugyan tudom, hogy nem érdekel se az, amit írok, se a véleményem, mert egy ilyen figura vagy, de mégis megkérdezem:Tudatos volt Charles? Megérte, hogy néha erekciót se sikerült összehoznod a munka miatt? Kifizetődtek végül az évek, amiket rabként töltöttél? Miért nem hagytad ott hamarabb? Miért dolgoztál tizenkét órában, mikor tudjuk, hogy tele volt a tököd az egésszel és te is érezted, hogy többre vagy hivatott? Megérte? Remélem, hogy igen.Tudom, hogy sokan, akik meg fogják vásárolni és el fogják olvasni a könyved, nem értik majd meg miért is vagy jó. Talán értékelni fogják, hogy a könyved nyelvezete cseppet sem nevezhető irodalminak. A generációm lehet, hogy csak a szókimondásod fogja szeretni, azt, hogy nem szépítesz semmin és nevén nevezed a dolgokat. Az elcseszett alteregód, aki Henry Chinaski néven jelenik meg a könyvedben sokak szívéhez közel fog állni. Nem is olyan nehéz vele azonosulni, hogy ha rájövünk ránk is ez a sors vár, ha nem változtatunk. Hiszem, hogy sokan szeretni fognak veled sétálni az esőben és Chinaskival ellentétben mosolyogva fogják a postaládákba szórni a küldeményeket. Érteni fogják a dühöd is mikor rád támad egy kutya és azt is mulatságosnak tartják majd, hogy a pokolba kívánod az otthonülő népeket, akiknek az egyetlen eseményt az jelenti, hogy megérkezel hozzájuk. Aztán persze vagy viszel levelet, vagy nem, mégis minden rajtad csattan, így bátran mutatod fel a középső ujjad. Persze nem csak a levelükre várakozóknak. A főnökeidnek, a csajoknak, a pincéreknek, a haveroknak, saját magadnak, a hivatalnak, de legfőképp nekünk, olvasóknak. Szeretlek Charles, legalább annyira, mint a nőid, hisz engem is elkábítottál, te balfék. Hallom a nevetésed és remélem egy üveg whiskyben aszalódsz.Sz. EszterA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.11.20 09:38:27, oldal 258 ms