Minden ember egy szám
"A prímszámok csak eggyel és önmagukkal oszthatók. Ugyanúgy másik kettő közé ékelődve foglalnak helyet a természetes számok végtelen sorában, mégis lépésnyi távolságra vannak tőlük. Gyanakvó, magányos számok, éppen ezért találta őket Mattia csodálatosnak. Néha arra gondolt, hogy tévedésből kerülhettek a sorozatba, és az foglyul ejtette őket, akár a nyaklánc a gyöngyöket. Máskor viszont úgy vélte, hogy a prímek is olyanok szeretnének lenni, mint az összes többi közönséges szám, ám valamilyen okból nem képesek rá.Sokan, sokfélék vagyunk, sokan azt képzelik különlegesebbek a többieknél, s az író is azt mondja, hogy léteznek a prímszámok az embereknél is. A prímszámok kilógnak a többi ember közül, hiszen bármennyire is különálló érdekes személyiségek vagyunk, a prímszámok egyszerűen különösek. Furcsák, a szó pozitív és negatív értelmében is, nem azért, mert jobbak a többieknél; csak egyszerűen saját magányuk elzárja őket a többi embertől.
kép helye
Kézcsók
Fotó:
Ketrecbe zárják magukat ezek a prímszám emberek, saját magányuknak védőfalakat állítanak fel, s bármennyire szeretnék ezeket átlépni, a világ bizonytalansága távol tartja őket ettől. A legszomorúbb, hogy egymástól is, a prímszámok egymást sem érthetik meg, még ha a sorban következővel is vannak, a köztük húzódó szám, avagy tér, elválasztja őket, falakat von közéjük, s lehetetlené teszi a megértést.Szomorú dolog prímszámnak lenni, hiszen csak bízhatnak benne, hogy megtalálják azt az „egyet”, akivel megérthetik egymást. Két prímszám azonban, soha nem fogja igazán érteni egymást.Mattie elvesztette az ikertestvérét kiskorában; megkérte, várja meg a játszótéren, viszont mire visszament, a kislány eltűnt és soha többet nem került elő. Saját elméjébe menekült saját bűntudata és a világnyomása elől, vágásokkal segítette magát, hogy ketrecei megtartsák fogságukban. A gimnáziumban találkozik Alicevel, akinek egy gyerekkori síbaleset után béna az egyik lába. Alice próbál kitörni saját fogságából, be akar illeszkedni, azonban ő egy olyan távol eső prímszám a többitől, hogy nem találhatja a helyét. Anorexiáját arra használja, hogy a testét szabályozva, egy fajta uralmat szerezzen az élete felett is, irányítani tudja a körülötte történő dolgokat.Mattien és Alicen kívül sok embert megismerhetünk a regény alatt, mindannyian szomorúak és magányosak, saját bezárt terükben, ahova senki nem férkőzhet be. A történet remekük fel van építve, az első perctől, első soraitól csak szeretni lehet, a cselekmény feszültsége egyre fokozódik, aztán kicsit megreked, végül megadva a feloldozást.A pillanat mindig elmúlik, egy kapcsolatban vannak pontok, mikor az ember dönthet a kapcsolat sorsáról, tovább mehet az egész, vagy akár megszakadhat. A pillanat viszont elmúlik, ha a kapcsolat megszakad, nincs többé folytatása, erőltethetjük, de nem lesz már ugyanaz, nem lesz már ugyanolyan, akármennyire vágyunk rá, keressük azt, ami a másikhoz köt, azonban csak a puszta levegőt markoljuk már. Egy dobásunk van, egyszer léphetünk, s aztán a másodperc kegyetlenül tovaszáll és soha többet nincs esélyünk helyrehozni.
kép helye
Toboz
Fotó:
Mattie és Alice prímszámok, közel vannak egymáshoz, még sem tudják megérteni igazán a másik lelkét, nem tudnak közel férkőzni hozzá, a megértés elveszik, csupán a közösen választott magány tartja össze őket. Alicenek szüksége van rá, hogy legyen mellette valaki, igazolja az életét, míg Mattienek szüksége van rá, hogy másban legyen belőle „valami”, ezzel próbálva testvére hiányát feldolgozni.Ha úgy vesszük, mindannyian pusztán számok vagyunk, akik keresik a hozzájuk legközelebb állót, vagy azt, amivel eloszthatók. Egy sima számnak sok esélye van erre, sok lehetősége adódik az életben találni egy ilyen számot. Egy prímszámnak viszont csak az egy van.Lilium12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.07.19 09:37:45, oldal 253 ms