Vonneguth: Így megy ez
Kurt Vonneguth nevét talán sokan hallották már, (amerikai, hét éve elhunyt). Könyveit nem rég kezdték el újra kiadni, nagyon aranyos fehér-fekete borításúak lettek, rajzolt űrhajokkal és csillagokkal. Igazából először a borítója tetszett meg az egyik könyvének, A titán szirénjei címet viselte, elolvastam, de nem igazán tett rám nagy hatást. Olyan volt, mint egy keményebb drogos trip, aminek se igazán eleje, se igazán vége nincs, valahogy összeszedetlennek és logikátlannak tűnt.Megszereztem a leghíresebb művét ezek után, az Ötös számú vágóhidat. Belekezdtem. Nem raktam le többet, akármennyire szétesetnek tűnt az elején, volt benne valami, ami nem engedett el. A történet több szálon fut, Billy Pilgrim életét meséli el, aki ott volt a második világháborúban a Drezda lebombázásánál (az előszóból kiderül, hogy Vonneguth részt vett a háborúban, és az élményeit akarta valamiképpen megörökíteni, háborúellenes könyvet írni). Ugyanakkor ez csak egy apró szelet, egy életből.Billy Pilgrim még mindig él, s öröké élni is fog, bár meghalt, az idő örök törvényében mindig létezik. Elsőre Vonneguth ezen könyve is szétesetnek tűnik, ugyancsak kemény drogos tripnek, aminek nincsenek lépcsőfokai, egyszerűen csak jönnek és jönnek a jelenetek a múltból, a jelenből és a jövőből is. Ennyi. Egy ember egyszerű élete, mégis… a jelenetek jól kiválasztottak, s bár sokszor talán értelmetlennek tűnnek a kiválasztott események, mégis nyomott hagynak az emberben.
kép helye
Lépcső
Fotó:
Rengeteget feltudnék idézni belőle, annak ellenére, hogy nagy része nem is tűnt olyan fontosnak. Ugyanakkor a végére összeáll, egy ember egyszerű élete, amiben mégis rengeteg érzelem tobzódik és fokozódik.Billy Pilgrim él és élni is fog, ameddig létezik az idő, mint fogalom. Képzeljük el, hogy az idő nem egy folyamatos, egyenes sík, ahol egyik pillanatot a másik követ, hanem egyszerre létezik az összes pillanat, s képesek vagyunk utazni benne. Kivett minket az idő magából, egyszerre élünk minden pillanatban, akár jó emlékeink vannak róla, akár rosszak. Igy megy ez – írná Vonneguth. Ezt a tralfamadoriak használják akkor, mikor meghal valaki.Kik azok a Tralfamadoriak? Hát űrlények! Kurt Vonneguth híres sci-fi író, tehát egy kis galaxisnak bele kellett férnie a történetbe. Billy Pilgrim nem csak a második világháborút járta meg, hanem a Tralfamadoriak bolygóját is, ahol egy híres pornószínésznővel kiállították őket egy üvegburában. Ezek a lények négy dimenzióban látnak, nekik egyáltalán nem újdonság, hogy az idő folyamatosan létező dolog, aminek nincs eleje, sem vége. Így megy ez – mondják, ha valaki meghal, mert számukra a halálnak nincs jelentősége.Ahogy Billy Pilgrim számára sem.Igazából nem rajongok a sci-fikért, de van valami Billy Pilgrim életében ami megragad, talán az egyszerűsége, vagy az, milyen egyszerűen is látja az életet. Vonneguth nem pazarol energiát rá, hogy megmutassa milyen érzések is mennek végbe ebben a férfiban, jeleneteket, eseményeket ábrázol és soha nem tér ki arra, mi játszódik le ezek hatására Billyben.Talán semmi, mert ugyebár, így megy ez, számára nincsenek kérdések, sem válaszok. Így belegondolva, meglehet, azért szeretem meg ezt a könyvet, mert megmutatott egy olyan életfelfogást, amiben a létezésnek nincsen súlya, sem jelentősége, s talán így kicsit könnyebb a jövőbe tekinteni.Billy Pilgrim azt szerette volna magának sírfeliratnak: Minden szép volt. Semmisem fájt. Ennél jobban semmi sem fejezi ki azt a nézőpontot, amivel képes volt Vonneguth egyik leghíresebb regénye megragadni. Őrület az egész élet, csodálatos őrület, mély és kevésbé mélyebb pillanatokkal.Lilium12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.01.20 18:11:52, oldal 185 ms