Volt egy hétvége, VOLT egy fesztivál
A technika sajnos, a Volt fesztivál utolsó két napjára bemondta az unalmast, de ugyanez, se a fellépőkről, se az ott tartózkodókról nem mondható el. Kezdjük is a szombattal, ahol reggel a Hurts hangpróbája keltett minket, amitől azonnal mosolyognunk kellett, mert már ennyiből is tudni lehetett, hogy este nagyon jó lesz a buli. Nem is tévedtünk.Viszont, ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg a hetet, az ott dolgozók szemszögéből, akik még aznap is rendíthetetlenül mosolyogtak, miközben kiszolgáltak, vagy útba igazítottak minket. Lenyűgöző, hogy negyven fokban és szakadó esőben is kitartottak. Egyszer sem hallottam őket anyázni, pedig lássuk be, egy fesztiválon akadnak nehéz esetek, akik nem akarnak bizonyos dolgokat megérteni… Tehát nagy tapsot érdemelnek a kint dolgozók, és minden tiszteletem az övék, amiért ilyen türelmemmel fordultak felénk. Hatalmas köszönet nekik érte!Szombaton csak két koncertre látogattunk el: az egyik, a már emlegetett Hurts csapatáé volt, akikben idén sem kellett csalódnunk, egyszerűen zseniálisak felvételen is, élőben is, egy rossz szavunk nem lehet rájuk. Theo Hutchcraft igazán karizmatikus énekes, aki nagyon ért hozzá, hogy használja ki ezt az adottságát is, a hangja mellett, fellépés közben. Ahogy a színpadra lépnek egyszerűen elkezd működni a kémia, a brit szintipop duó és a közönség közt, ez pedig olyan kellemes feszültséget generál a levegőben, amitől minden felrobban a nagyszínpad előtt és csak a katarzis marad, miközben az utolsó tapsviharban is érezni lehet, hogy emlékezni fogunk erre a koncertre életünk végéig, akkor is ha 80 évesen már azt is elfelejtjük, hogy nadrágot érdemes húzni, mikor az utcára tesszük a lábunkat.
kép helye
Hurts
Fotó: R. Frida
A másik, az Alvin és a mókusok bulija volt, ahol szerintem mindenki kitombolta, és jól érezte magát. Idén már a sokadik koncertjükön jártam, de nem tudom megunni, hiszen a szokásos elemek mellett mindig van valami új, ami miatt nem bír egysíkúvá válni egyetlen Alvin buli se. Így kell ezt csinálni kérem!Szombat éjszaka sokan választották, hogy a kisebb sátrakba buliznak, no meg a faházak között, mert a látogatók eljutottak arra a pontra, hogy egymást mulattatták, amit a "fő" színpadok előtt kicsit nehezebben tehettek volna meg a tömegben, miközben a Netsky vagy a Punnany Massif koncertezik. Többek szájából elhangzott, hogy jövőre, ugyanitt találkozunk, hisz tényleg mindenhol jó, de a legjobb Sopron!
Ugorjunk át viszont a vasárnapi napra, ahol kis túlzással, de minden egy lapra volt felrakva: az Arctic Monkeys koncertre.
Bemelegítésként Jakabot hazaköltöztettük, aki még aznap is állt, majd ellátogattunk a Junkies koncertjére, amit a legtöbben törökülésben néztek végig az árnyékból. A buli közepére viszont egyre többen vállalták be, a tűző napon való ugrálást, és egy kisebb pogo is kialakult, szóval, jó volt sokadnaposan a melegben, bár kicsit le lett darálva a koncert, de így is jókat nevettünk a fiúkkal, és sikerült tőlük magunkhoz is térni, ami este hatkor igencsak esedékes volt már.A Kiscsillag, a technikai problémák ellenére is megoldotta, hogy a hangulat fenomenális legyen, bár úgy tűnt a csapat nem túlzottan örül annak, hogy az Artic Monkeys koncertje, közvetlenül az övék után kezdődik. Kicsit úgy éreztem, minden Alex Turner-ék körül forogott immár, minden nekik volt alárendelve, amit nem egészen tudtam hova tenni, hisz elvileg ők azért jöttek, hogy minket szórakoztassanak, nem pedig azért, hogy más bandák koncertjét le kelljen gyorsan zavarni miattuk, amit így mi, nem tudtunk kiélvezni, hisz ránk is átragadt az-az érzés, hogy sietni kell. Pedig lehet, hogy szívesen hallgattam volna még Lovasit... Személy szerint én nagyon vártam a Kiscsillagot, kifejezetten jól éreztem magam, de érezni lehetett némi feszültséget a levegőben, ami nélkül talán még inkább tizenhat évesnek éreztem volna magam, mint minden Kiscsillag koncerten.Arctic Monkeys... Mit is írjak rólatok? Jaj, mit is….Az Artic Monkeys minden fesztiválon húzó név idén. A VOLT külön napot szentelt azért, hogy nálunk is felléphessen a banda, ami hatalmas dolog. Valahogy azt hittük, hogy ők is el fogják kerülni a határt, de nem, mert a szervezők rábírták őket, hogy igenis eljöjjenek Sopronig! Reggel rengetegen érkeztek és egyértelműen miattuk. Jakab helye még ki sem hűlt, máris új szomszédot kaptunk. Ők pedig jöttek is este és olyan bulit csaptak, amitől megértettük miért is örvend Alex Turner és bandája ekkora népszerűségnek. Lendületesek, vérprofik és tényleg olyan hangulatot tudnak teremteni, ami mindenkit elragad. Nem tudod mikor kerülsz a hatásuk alá, de csak arra kapod fel a fejed, hogy a tízezres tömeg közepén egyszerre mozog és énekel mindenki, miközben a szemét senki nem veszi le a színpadon állókról. Azt hiszem az Artic Monkeys rajongók megkapták, amire vártak, sőt többet is. Nekünk viszont még ekkor sem volt elég a táncból, éreztük, hogy lassan véget ér a hét és minden pillanatot meg akartunk ragadni, az utolsót is. A Vad Fruttik koncertjét pedig nem lehetett megunni! Az elejétől a végéig pörgött, ők is a vasárnap sztárjai, akkor is, ha csak a mieink és nem nemzetközileg elismertek. Elfáradtunk, de mi is lebontottuk a sátrat hajnalban, az Edda koncertje után. Álltunk a kör közepén, ültünk színpad előtt, feküdtünk Jakab mellett, támaszkodtunk pulton, csúsztunk a sárban, ugráltunk a napon... Szereztünk pár kisebb sérülést, amit az egészségügyi sátorban profin láttak el, miközben kedvesen trécseltek velünk. Megismerkedtünk a helyiekkel, jó pár soproni bort megkóstoltunk és annyi, de annyi élménnyel gazdagodtunk, amit most három napig fogunk feldolgozni. Imádtuk minden pillanatát, a vonatablakon kómásan bámultunk ki, hazafelé, mégis a mosoly az arcunkra ragadt és ahogy körbenéztünk a tömött szerelvényen meg kellett állapítanunk, hogy nem vagyunk ezzel egyedül. Sopron még találkozunk, mert ez nagyon jó VOLT!Sz. Eszter12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.12.11 06:42:43, oldal 244 ms