A magyar Faust
kép helye

Fotó: Máthé András ( )
A debreceni cívisek évszázadok óta híresek lokálpatrióta érzéseikről, így ezúttal sem meglepő, hogy a darab a híres Hatvani István (Mészáros Tibor) professzorról és annak különös életútjáról szól. Külföldön tanult egyetemen, de végül hazatért Debrecenbe, ahol élete végéig folyamatosan kutatott. Emellett azonban filozófiát, fizikát és kémiát tanított. Népi hiedelmekkel átitatott előadás ez, amiben egyik pillanatban mosolyog a néző, a másikban pedig végigszalad a hideg a karján.

kép helye

Fotó: Máthé András ( )
A színészek és a kórus számát tekintve is ,,terebélyesre” sikerült a rendezés, ami még inkább fokozta azt az érzést, hogy nem szabad levenni a szemünket a színpadról, mert bármikor történhet valami fontos, amiről nem maradnunk le.
A jelmezeket és a díszleteket is három fő szín uralja: a fekete, a fehér, és a vörös. Ezeket teszi még változatosabbá a négy, varázserővel bíró Ász jelmeze. A rendező előszeretettel alkalmazta a mennyről és a pokolról, az angyalokról és az ördögökről alkotott bennünk lévő képet. Az angyalok egy kislányokból álló, fehér ruhát és szárnyakat viselő kórus testesíti meg, míg az ördögök kígyózó mozgású, fekete-piros jelmezes alakok. A zenekar nagyszerűen követi végig az eseményeket. Egyszer főszerepben tűnik fel, aztán aláfestőzeneként funkciónál tovább.
kép helye

Fotó: Máthé András ( )
Egy XVIII. századi történet ez, mégis hitelesen sikerült átírni a szöveget, kidolgozni a helyzeteket és előadni. Mai korra is értelmezhető a jó és rossz örökös csatározása miatt.
A darabban egyértelmű a mennyország és a pokol, Isten (Miske László) és Lucifer (Varga Klári) létezése. Az előbbi hófehérben és aranyban, szinte pápai külsővel jelenik meg idős férfiként, az utóbbi pedig fiatal, fekete bőr ruhás nő. Hatvani az az ember, akiben a jó és a rossz is egyaránt megvan, akiben összefutnak az erők, és eldöntheti, melyik utat választja. A professzor a két fél között megköttetett szerződés utolsó eleme. A 666. tag. Ő az, akin múlik, hogy az emberiséget jó, vagy esendő és rossz. Mindaddig stabilan hisz Istenben, míg egy elszólás miatt be nem következik az életében a legnagyobb tragédia. Kedvese életének vége meghatározó lesz Hatvani további sorsában. A jelenet kulcsfontosságú, ezt a rendező is tökéletesen megérezte. A színek kombinációja, a halál megoldása és a népdal olyan érzést vált ki a nézőtéren, ami megfagyasztja a levegőt.
kép helye

Fotó: Máthé András ( )
A karakterek közül azonban nem szabad kihagynunk Mefisztót (Mercs László) sem. Nagyszerű játékával az ujja köré csavarta a nézőket. Sokszor az volt az érzésem, hogy ő maga a megtestesült gonosz, nem Lucifer.
Hatvani a második felvonás végén jön rá, hogy miféle játszma része is ő, és kijelenti: nem akar báb lenni a két fél kezében, csak az életét szeretné visszakapni. Az értelmezés a néző érzéseire és képzelőerejére van bízva.
A darab második felével volt némi gondom. Az az állandó feszültség, ami az első részben odaragasztott a székemhez, hirtelen elillant, és csak a darab végén tért vissza. A színház a színházban jelenettel megtörték az állandóságot -bár talán épp ez volt vele a cél.
kép helye

Fotó: Máthé András ( )
Összességében tekintve azonban az egyik legjobb darab volt, amit az utóbbi időszakban sikerült megnéznem, így csak ajánlani tudom, hogy aki Debrecenben jár, térjen be a Csokonaiba, és nézze meg A magyar Faust-ot.
kép helye

Fotó: Máthé András ( )
kvkozi12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.06.19 10:41:56, oldal 263 ms