Kék koala

Mindig az a legszomorúbb zene,
amit a vonaton hallgatok hazafele,
és közben arra gondolok, amiről tudom,
hogy csak gondolatban tesz boldoggá.
Ez a dal most épp a gyermeki tisztaságról beszél.
Próbálom meggyőzni magam,
hogy nem ciki, ha 20 évesen
néha-néha még veszek egy Bucimacit.
Az sem ciki, hogy néha megoldom
a benne lévő feladatokat.
Az sem ciki, hogy néha elrontom.
Néha még mindig a kék koala,
vagy tudom is én mi az,
Belló a hősöm.
Akkor, amikor félek az orvosnál.
Bucimaci, a bugyuta, bárgyú mosolyával,
a Nap-méretű fejével azt mondja,
ha kijöttem, megint találkozunk.
Belló kalózruhában, kivont karddal
és egy szánalmasan színesre rajzolt
papagájjal a vállán kiáltja:
"Vitorlát fel! Mutassuk meg
a szárazföldi patkányoknak!"
Úgy félek néha.
Olyan egyedül vagyok néha.
Annyira gyermek vagyok néha.
Hrabovszki Diána12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.12.11 06:38:18, oldal 287 ms