A lány, aki arisztokratákkal álmodott

Egy kéz, ami sokat keresett - valami érzést - ami hiányzott neki. De még mindig nem találta meg. Miért olyan nehéz? Miért mindig ő jár rosszabbul? Egy kéz, ami mindig hideg és a zsebet keresi, amiben megmelegedhet.
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

A hétvégére random hazautazást szerveztek a szülők. Ette-fene az utolsó pillanatban belementem. Hiányoztak már, azok a gyermeteg érzések. Felrohanni a szobába. Anyát kérdezgetni, mit főzöl? Megetetni a kutyát. Kimenni játszani a cicával. Öcsit hallgatni, ahogy az új rap számról áradozik. Bebújni a szobámba, ami már megcsonkított üres polcokkal áll egyedül - nélkülem. Begubózni a takaróm alá, ahol már nincs ihlet. Ahol oly sokat írtam és sírtam, nevettem és nassoltam az életet. Most üres és nincs benne több inspiráció - mert már nem oda tartozom.

Ilyen egyszerű ez az egész.

A fővárosba költözésem után az aurám is arról árulkodott, hogy szükségem van egy szobára. Egy újabb művészlakra. Amit saját magam rendezhetek be, és tehetek ihlető kuckóvá. Ez hála az Univerzumnak, Nekem és még jó pár segítő kéznek - megtörtént - és ma már a saját kis asztalkámról a félig berendezett szobámból pötyöghetek.
Amikor tegnap pakolásztam, nosztalgiáznom kellett, akaratomon kívül. A régi "gimis" fiókból húzgáltam elő a régebben írt leveleket, fotókat és sztár szerelmeket, majd megtaláltam a naplóm, amiben ott volt az a nagy Hippie szerelem, ami az egész tinédzserkorom lelkivilágát tartalmazta. Sosem voltam szerelmes - annyira mint amennyire a képen az a két főszereplő. Sőt.
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

Aztán ott volt a maci, ami mama szerint: "Ülj meg szépen, had fotózzon le!" Valamiért mindig lefotózom ezt a félszemű mackót. Talán a színe miatt, vagy a kajla füle. Nem is tudom, talán a csokornyakkendője az oka.
Csak van benne valami, ami beszél hozzám belülről.

Megint átcipeltünk több doboz cuccot. Szekrényt és asztal. Egyre több dolog van a szobámban, ami engem ábrázol és elnyeli a tárgyaim. Most egy horgolt kis - szerencse - tacskó bámul az éjjeli szekrény tetejéről, I. Roger (mert az igazi tacskóm is így fogják hívni, de az elődje nem lehet más, csak a prototípus első Roger - akit egyébként az Amerika kapitányról neveztem el, na mindegy ez a hosszú történet...)
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

No, ez lennék most én. Apró tárgyakban és pillanatokban elrejtve.
Vajon több kívánságom is teljesülne, egy nap alatt, ha elhinném, megérdemlem? Fel kell hívnom a Tündérkeresztanyám.

Rohanok.
AnnieTHaleA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.08.21 21:19:51, oldal 253 ms