Derengő

Szemhéja alatt puha arcok mállnak,
így szeretem, mikor becsukja végre.
Hiába, hogy szép, mikor nyitva-tárva,
én ilyenkor látok mélyen szívébe.

Apró álla pontosan illeszkedik bele
kulcscsontom alatt a rászabott résbe,
hosszúkat sóhajt, illata dereng,
ilyenkor látok mélyen szívébe.
Amikor becsukja, nyílik a szeptember,
elhulló levelek: mind egy-egy dobbanás,
felkapja a szél, viszi, táncoltatja;
ilyenkor csak én; nem láthatja más.

Hiába lelkének törékeny ablaka,
hiába reszketeg lelkem a párkányon,
hiába fénylik, ha közben megtagadja,
mi álmában ébred, az éberen álom.

Alszik hát végre, alszik minden izma,
ujjpercei csuklóm görbéjét vetítik,
s mi nappal félénken őrizgetett titka,
ilyenkor féltő mellkasomra vérzik.
Hrabovszki Diána12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.01.22 19:28:03, oldal 187 ms