Főváros fekete fehérben
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

Mostanság a Piroska és a farkas jut eszembe, ha a városban sétálok.
A nagy farkas, aki elevenen falta fel a nagymamát. Nem tudom miért, manapság nem gondolkodom dolgokon, nem is nagyon van időm és kedvem sem. Nem is kell, mert megteszik helyettem mások. Aggódnak olyan dolgokért, amik nekem eszembe sem jutnának. Feszültek valami miatt, ami nekem fel sem tűnik. Éreznek helyettem is. Lázadnak és szeretnek. Vágynak és áhítoznak. Vadulnak és huncutkodnak.

Pedig egyetlen szó sem hangzott el a számból. A szemem csendes és nem beszél. A testem küld jeleket, de félreérthetőeket. Nem vagyok bálvány és nincs körülöttem show biznisz. Mégis mutogatnak felém. Rám szegezik tekintetük. Beszélnek rólam. Vállam veregetik. Azt hiszik tudnak valamit. Azt hiszik tudják, hogy mit érzek. Azt hiszik furfangosabbak nálam.

Nem változtam. Én, még mindig Én vagyok. De sosem voltam olyan, mint amilyennek most elképzelnek az emberek.
Teszek valamit, adományozok egy gesztust - mosolygom egyet a földre - kitalálok valami vadat. Határokat feszegetek. Átlépem a korlátaim. Majd ugyanoda visszaülök, a kis szobába a regényem mellé - süti a sütőben - tea az asztalon gőzölög. Én képzeletben már messze járok, de Te még azon pörögsz, hogy a szomszéd csaj kibe szerelmes.

Válaszolok én neked.
Senkibe.

Sokszor egyszerűbbek a dolgok, mint gondolnád. Most már értem régen, miért könyörögtetek annyira: "Ne agyalj már annyit." - de sosem hittem volna, hogy valaha én fogom ezt kérni tőletek.
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.11.19 17:27:55, oldal 249 ms