Csend
kép helye

Fotó: ( )
Egy kicsit meggyűlt a bajom a csenddel. Nem a város hallgatott el, hanem odabent a mellkasomban és a fejemben semmisült meg minden. Hirtelen történt. Egyik nap még dübörgött odabent minden, másnapra meg elhallgatott. Mintha a vándorcirkusz a bolhákkal és az elefántokkal együtt eltávozott volna egy másik városba egyetlen szó nélkül. Még a bohócot se hagyták itt. Sokaknál gyakran előfordul az ilyesmi. Nincs semmi és tényleg nincs. Csak csönd.
Talán ez nem is akkora probléma, de mégis az. Egy olyan embernél, aki mindig agyal, aki hajnalig képes ébren lenni, mert nem találja az álmokat, hisz mindig kattognak a fogaskerekek az agyában vagy az agya helyén, annak őrjítő, ha nincs semmi más bent, csak csönd. Ha nem hallja a rozsdás kerekek hangját sem.
Olyankor felmerül, hogy mi van, ha mégsem a stressz öl, a feszített tempó és a feszültség. Mi van, ha az gyilkol, hogy nincs min pörögnöd? Keresed a belső hangot, kiabálsz vele, de nem felel. Nézed fél órán át a tükörben a szemed, tanulmányozod az arcod, és keresed azt az évek óta veled tartó hangot, miközben vízcseppek folynak a homlokodról, amik a hajadból csöpögnek lefelé. Mintha sírnál, de nem, mert nincs min. Akkor meg nekiállsz könyörögni, hogy gyerünk, mondj valamit te lélek, ott belül. A tekinteted meg üres marad. Zavaróan üres. Továbbra sincs más csak csönd. Éjszaka bámulod a plafont, de nem jut eszedbe még az se, hogy a plafon kettérepedt, pedig minden este beugrik, hogy ideje volna megcsinálni, most mégsem érkezik meg ez a gondolat. Maximum annyi, hogy biztos tudathasadásod lesz, ha még nincs… A tudatom egyik fele meg elment valahova és vitte a hangokat is magával. Másnap rájössz, hogy talán üzenni akar neked az univerzum. Vagy csak ezzel nyugtatod magad? Nem lehet ugyebár véletlen, hogy hirtelen minden hallgat körülötted, akkor is, ha nem süketeltél meg.
Nyúlcipőt húzol és elhúzol az első kocsmába. Olvasol. De nincs mögötte gondolat, ahogy lenni szokott. Csendben elfogadod a sorokat. A könyv úgyis jobban tudja. A bor meg még jobban.
Hazamész és megint néma csendben alszol, mint a holtak.
Felkelsz és csend fogad, mire nevetni kezdesz. Hát legyen. Megadod magad. Mit tehetsz? Kínodban szaladsz és nevetsz. Szinte hisztérikusan.

A csend, ami eddig idegesített, nem győzhet le. Téged nem. Téged senki és semmi. Csessze meg az univerzum, ha üzenni akar hát beszéljen, te hallgatod. Pattanásig feszülsz, majd gyerekesen felmutatod a semminek a középső ujjad és kineveted.
Lefekszel a csendnek, mint egy kurva. Csak azért is élvezni fogod.
Ahogy eddig az ordítást ott bent, úgy a csendet is megtanulod majd kezelni, mert te magad kezelhetetlen vagy. Egy kis néma semmi, nem gyűrhet le.
Sz. EszterA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.06.23 01:02:40, oldal 253 ms