Ha már Karácsony, legyen régimódi szeretet is
kép helye
Charlotte von Stein
Fotó: ( )

1742. december 25-én, alig 273 évvel ezelőtt született Charlotte von Stein, aki egyrészt írónő volt, másrészt pedig Johann Wolfgang von Goethe múzsája, akihez Goethe 1700 levelet írt. A csattanó az, hogy amint Charlotte-hoz fűződő kapcsolata kihűlt, Goethe visszakérte ezeket a leveleket.

Ki is Charlotte von Stein?

Amikor Charlotte még kisgyerek volt, Weimarba költöztek családostul, és szülei udvarhölgyi nevelést adtak neki. Tanulmányai között szerepelt az irodalom, a művészet, az éneklés, és a tánc. Állítólag Charlotte olyan, mint az édesanyja: feltűnő, szellemes, könnyed és kötelességtudó. A legjobban a következőkkel szerette tölteni az idejét:
- társadalom. Az embereket "szakmájának" tekintette.
- irodalom / színház / művészet
- állatok

1758-ban vált udvarhölggyé, méghozzá Anna Amalia, Saxe-Weimar-Eisenach hercegnőt szolgálta egészen 1807-ig, a hercegnő haláláig. 1764. május 17-én, Charlotte férjhez ment Freiherr Gottlob Ernst Josias Friedrich von Stein-hez: a házasság, mint ebben a korban megszokott volt, nem szerelemből született, hanem társadalmi-, és politikai érdekek miatt. 1764 - 1773 között hét gyermeknek adott életet, de sajnálatos módon csak a három fiú maradt életben (Karl, Ernst, és Fritz).

De hogyan jön a képbe Goethe?

1774-ben találkoztak egymással, Weimarban. Nagyon mély barátság kezdődött el köztük, ami tizenkét évig kitartott. Ebbe az időbe Charlotte nagyon inspirálóan, erősen hatott a költő munkájára és életére. Olyan szintű barátság alakult ki köztük, hogy például Goethe a nő tizenegy éves fiát, Fritz-et a saját házába költöztette, és átvette az oktatásának mindenféle költségét és terhét. A mai világban jogos kérdés lenne, hogy ez pusztán önzetlen segítség volt, vagy a férfi részéről más is megbújt a háttérben?

Charlottenak ebben az időben, hála Goethenek mondjuk így, a szociális élete virágzott, a társaság központja lett, olyan társaság központja, amiben Friedrich Schillertől kezdve Karl Ludwig Knebelen át Johann Georg Zimmermann is részese volt sőt, Schiller feleségével még levelezett is.

Vajon, ha ennyire inspirálóan hatottak egymásra, ha tizenkét évig kibírták barátsággal, akkor mégis mi volt az a pont, ahol vége szakadt az egésznek? 1780-as éveket írunk éppen, ahol a nők visszafogottak, mindenük a család, a férj, a gyermekek, ahol a házasság szent és sérthetetlen.1789-ben a barátság kettészakadt, Goethe visszakérte a leveleket, és így abból az időből a költőről semmit sem lehet már tudni, mintha akkor és ott nem is létezett volna. A férje meghalt, ő pedig elzárkózott az emberek elől. Írt két drámát: "Dido", és "Ryno" címmel. 85 évesen halt meg, 1788. április 14-én.
kép helye
Charlotte von Stein
Fotó: goethezeitportal.de ( )
Goethe:
Charlotte von Steinhez


Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szüntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?
Miért adtad, végzet, azt az érzést,
mely a furcsa forgatagon át
kémlelőn egymás szemébe néz és
tudja kettőnk igaz viszonyát?

Ó hiszen oly sokezernyi tompa
ember alig ismeri szivét,
céltalan lebeg s a fájdalomba
váratlanul taszitja a lét,
ujjong, ha az égre uj sugárnak,
gyors örömnek hajnalpírja tör,
csak nekünk, szerelmes, árva párnak
tiltott az a kölcsönös gyönyör:
szeretni, de egymást meg nem értve,
látni egymást vágyaink szerint,
menni mindig álmok közt veszélybe,
hol az álmok üdvössége int.

Boldog, kinek álma hiu nemlét!
Boldog, akit sejtelme becsap!
Bizonyitja már nekünk minden jelenlét
a sejtelmet és az álmokat.
Mondd, a végzet mit akar mivélünk?
Mondd, hogy köthetett meg ily nagyon?
Mi már egyszer, tünt időkben, éltünk,
s nővérem voltál vagy asszonyom.

Tudtad lényem mindegyik vonását,
tudtad, hogy peng minden idegem,
tekinteted engem játszva járt át,
kit aligha értett földi szem.
Irányt szabtál féktelen futásra,
mérsékelted a vadlázu vért
és a szétdult szívnek nyugovása
angyali karodban visszatért.
Könnyed bűvölettel megkötötted,
s elfeledte, hogy rohan a perc,
volt-e boldogabb, mint amikor előtted,
lábaidnál, hálásan hevert,
érezte, hogy jobb lett a szemedben,
megdobogni szíveden szivét,
ösztönét ragyogni fényesebben
s csitulni a heves, ifju vért.

Mindez már bizonytalan ködökké,
halk emlékezéssé finomult,
fájdalom a jelen és örökké
valóság a szívünkben a mult.
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kínoz is a sorsunk,
már mi nem változhatunk.
kép helye
Goethe és Stein
Fotó: wikipedia.org ( )
És ha már karácsony, és ha már Goethe, akkor a végére legyen itt egy filmajánló:

Goethe fiatal évei, az első szerelmek, és az első sikerek fényében indul. Johann Wolfgang von Goethe 23 éves joghallgató, sokat beszél és nem keveset iszik. Le kellene tennie a doktori vizsgát is, legalábbis szigorú apja akarata ez. Goethe azonban nem így gondolja. Költői lelke szárnyal, fontosabbak a tivornyák, a szép lányok és a költészet. Barátjával felesküsznek az igaz művészetre, a vad gondolatokra, az értelem ellen, a józan ész ellen, a szabályok ellen. Csak a szenvedély számít. Apja zagyvaságnak nevezi Goethe első írásait, s nem halandó ezt a nevetséges firkálmányt anyagilag tovább támogatni. Apja arra kényszeríti fiát, hogy hagyja el Lipcsét és menjen Wetzlar-ba jogi előadónak. A bíróság mindent biztosít majd.

Itt ismerkedik meg Goethe élete legnagyobb szerelmével. A költő Charlotte (a filmben Lotte) iránt érzett reménytelen szerelme a világhírnevet jelentő művének, "Az ifjú Werther szenvedéseinek" megszületését hívta életre, amely a szentimentális irodalom egyik legnagyobb remeke. "Az ifjú Werther szenvedései" révén Goethe egy csapásra híressé vált Európa-szerte, de talán ebben az is közrejátszott, hogy A "Werther" nyomán romantikus ifjúsági mozgalom, és öngyilkossági hullám indult el.


Rendezte: Philipp Stölzl
Forgatokonyv: Philipp Stölzl, Alexander Dydyna, és Christoph Müller
Zeneszerző: Ingo Frenzel

Szereplők:
Goethe: Alexander Fehling
Lotte Buff: Miriam Stein
Varga Maja12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.16 04:11:05, oldal 253 ms