Dirty Little Thing

Döbbent vagyok és dühös, pedig még csak az első kávém iszom. Reggel alig nyitottam ki a szemem és máris azzal kellett szembesülnöm, hogy a világ egy újabb tehetséget vesztett el. Talán az is csoda, hogy Scott Weiland 48 évet élt. Nem ő az egyetlen, akinek a papírforma szerint talán eddig sem kellett volna húznia, mégis a rockzenészek köztudottan magasról tesznek a papírformára. Kötéltáncosok. Ám december 3-án, az egyikük lezuhant.

A halálhíre alatt, a következő szalagcím villog: Letettem a cigit, mert felelősen gondolkodom.

Én meg nem tudom, hogy nevessek-e ezen, valahogy ironikus, akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy valamelyik függősége miatt távozott közülünk, ez a különleges hangú ember. Nevetés helyett rágyújtok egy cigire, mert nem gondolkodom felelősen. Ez most megint nem az a perc.

Ez most a nosztalgia ideje lett hirtelen, hisz azonnal beugrik, mikor először hallottam őt énekelni. Scott Weiland, a Velvet Revolverrel hívta fel magára a figyelmem, ám ezzel biztosan nem vagyok egyedül, pedig már a grunge második hullámában alapított Stone Tempele Pilots-al is sikeres volt. Nem véletlenül.

Vannak olyan előadók, akikben van valami, amit nem tudsz megmagyarázni csak érzed. Valami, ami akkor is pofán vág, ha lemezen hallgatod őket. Scott Weiland pontosan ilyen ember számomra. Nem tudok róla múlt időben írni és nem is fogok, mert hiába hunyt el tegnap egy turnébuszban, egy újabb koncertre tartva, számomra már régóta halhatatlan.

Amikor Slash, Matt Sorum és Duff McKagen összeállt és megcsinálta a Velvet Revolvert, mindenki kíváncsian várta ki lesz a frontember. Nem volt mindegy, hogy kit választanak, kellett valaki, aki legalább olyan tökös, mint Axl Rose, ám nem hiszem, hogy sokan fogadtak volna arra, hogy találnak egy hozzá hasonló őrültet, aki bármikor felpörgeti a közönséget, mégis sikerült.

Nekünk rajongóknak meg mivel kellett szembesülnünk? Hogy itt van egy piros hajú, csontsovány, elmebeteg, aki sajátosan táncol, akinek olyan karizmája van, hogy azt se tudjuk, mikor csukjuk be a szánk vagy merjünk-e egyáltalán pislogni mikor nézzük.

Személy szerint, azt hittem, hogy nem fog működni mással az új banda. Hogy Axl Rose nélkül hiába tehetségesek a többiek, nem fognak tudni olyat alkotni, amitől leesik az állam. Erre tessék, legalább annyira megszerettem a Velvet Revolvert, mint a Guns N’ Rosest és ehhez igenis kellett Scott Weiland. Akihez foghatót amúgy ők sem találtak azóta, hogy kilépett a bandából, hisz tehetséges énekesből van egy pár, ám karizmatikus frontembert nem találunk minden bokorban, Scott Weiland viszont olyan magasra tette a mércét, amit szinte képtelenség megugrani, így nem csodálnám, ha soha többé nem látnánk színpadon a Velvet Revolvert, akik hivatalosan "csak" szüneten vannak jelenleg.

Kellett nekik az a Scott Weiland, akinek a hangja valamiért magával tud ragadni bármikor. Mindegy mit és hol énekel. Cyndi Lauperral is állhat egy színpadon, énekelhet szólóban vagy játszhat akár igazi hamisítatlan rockzenét, miközben maratont fut és megafonnal szórakozik, tökéletesen mindegy, akkor is visz magával.

Tehetséges, karizmatikus pasas, aki bármelyik zenekarban megállta a helyét eddig és akit akármikor örömmel hallgatok. Még akkor is, amikor kicsit dühös vagyok, mert már nincs, mert már nincs esély arra, hogy visszatérjen a Stone Temple Pilots élére és újra valami nagyot alkosson.
Sz. EszterA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.04.24 18:37:21, oldal 259 ms