Nyár

Vörösen izzik a bor poharam alján,
recsegve szakadt le az égből rám a nyár.
Cipőm repedéseit olvadt aszfalttal
vonta be, egyenletesen, hogy ne látsszon,
hogy sebes a talpam. Kézen fogott, majd két
arcomra csókot nyomott: "Élvezz míg tartok."

És én élveztem őt, nem tudod mennyire
szabaddá tett, nyomorult gerincemről mint
könnyű lufit, úgy emelte fel az összes
terhet, csak hogy a sztratoszféra peremén,
szétrobbanjon hangtalan halált haljon ott,
hol senki nem látja már, csak két férfi és
egy nő. Újra csókolt minden nap mindegyik
reggelén, éjjel ő takart be, csak hogy ne
fázzak, ő ült mellém a buszon az izzadt
szagával, miatta lett vörös a hátam.

Úgy szaladnék utánad, ahogy a gyöngyök
szaladnak fel a fröccs oldalán, lehelnék
rád párát, rajzolnék, ujjammal írnám rá,
"szeretlek nyár, jövőre ugyanitt újra".
Kovács BálintA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.22 08:14:14, oldal 262 ms