Verselek
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
kép helye

Fotó: q ( )
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
Verselek

A vers a rímek játéka, csintalan sorvégek.
A vers, hol költők alkotnak lesújtó korképet.
Vagy szépet, festékbe mártott világot.
Házfalunkon felfutó mélyvörös virágot.
A vers az esti teraszon felejtett gondolat.
A vers legális drog: macskának a gombolyag.
A vers az ellentétek, a vers szélső határok,
A vers, hogy elmentél, de egyszer rád találok.


Az év felfedezettje Bánki Beni, aki számos elismerést bezsebelt már. Többek között Kazinczy aranyjelvényes, a Magvető kiadó is megjelentette egy versét. Kipróbálta magát a slammerek világában, ami úgy látszik, szintén jól megy neki, mert legutóbb, megszerezte az első helyet ebben a műfajban – és Spanyolországba is eljuthatott, ahol csapatban slammelhettek.
Tőle kérdeztem meg pár kulisszatitkot, munkásságáról és későbbi terveiről.



Mesélj magadról kicsit, ha egy szóban kéne jellemezned Önmagad, mi lenne az? És miért?

Elégedetlen. Magammal szemben nagyon magasak az elvárásaim, de ennek ellenére szeretnék nekik maradéktalanul megfelelni. Habár a boldogságban gátolnak, úgy érzem, ezek által tudok fejlődni, ezek segítenek ahhoz, hogy amit tudok, a végsőkig tökéletesítsek, hogy a jövőmet építgessem. Nem tudom, hogy most hol kéne tartanom, de szeretnék minél előrébb.

Hogyan szoktál verset írni? Az a fajta vagy, akinél mindig van egy toll, és ha jön az ihlet gyorsan papírra veted, ami épp eszedbe jut?
Vagy csak leülsz az asztalhoz, majd alkotsz valami kis csodát?


Az a fajta vagyok, akinél mindig kéznél van a telefonja, hogy ha hosszú, egyedüli séták közben eszébe jut valami, le tudja menteni a jegyzetei közé. Verseim -szerintem- mindegyike egy átmeneti hangulat végterméke, amit ha nem gépelek be helyben, lehet hogy később már nem tudom úgy megírni, vagy egyáltalán nem. Emellett van, hogy egy verset napokig hordok magamban, mint az anya méhében gyermekét, rendezem a szavait, mígnem a lehető legváratlanabb pillanatokban, beugrik egy következő sor. Viszont az is előfordul, hogy akarattal írok, hogy leülök, mert úgy gondolom, hogy amit most érzek, azt vissza szeretném olvasni.

Rengeteg versenyen vettél részt. Melyik volt a legkedvesebb számodra?

Legkedvesebbet nem tudnék kiemelni. Amik a leginkább tetszettek és maradandó élményekké váltak, azok voltak, amiket megnyertem, vagy amiken jó helyezést értem el. Ezek közül kiemelném a Magvető kiadó pályázatát, ahol szabad vers kategóriában 1. lettem. Rendkívül örültem annak, hogy a díjkiosztó estjén a kortárs magyar irodalom neves költőivel is találkozhattam, szóba elegyedhettem velük. Az biztos, hogy ezek az alkalmak motiválnak leginkább és adnak erőt ahhoz, hogy folytassam, amit most is csinálok.

A madarak azt csiripelik Te vagy az év felfedezettje. Milyen érzés?

Felemelő érzés. Ez lényegében egy Kárpát-medencei megmérettetés volt, ahol a szakmai zsűri elbírálása és a közönség szavazatai alapján győztesként kerültem ki. Azóta sokan megkerestek, hogy készítsenek velem interjút, amit persze nagyon szívesen el is vállaltam, vagy csak egyszerűen gratuláltak a sikeremhez. Itt is köszönöm szépen mindazoknak, akik támogattak és akikre a verseny ideje alatt végig számíthattam! Azóta sokkal sűrűbben telnek a napjaim, nagyobb a pörgés, de ez semmiképpen nem teher, sőt: azt hiszem, enélkül most már nem is tudnék élni.

Megfordult már a fejedben a gondolat, hogy egyszer kiadsz egy verses kötetet?

Igen, de úgy gondolom, hogy az eddigi verseimet, habár van belőlük legalább egy kötetre való, részekre lehetne tagolni, nem egységesek, hiszen a tapasztalatok szerzésével egyenes arányosságban vannak a változások. Folyamatosan növök, miképpen a költészetem is, ami ugyanúgy átbukdácsol a gyerek évek naivitásain és szembesül a kamaszkor idegenségével, mint én és csak akkor érzem helyesnek, hogy egy kötetben megjelenjek, ha majd egy bizonyos magasságnál, egy állandóbb "én"-nél megállapodok.
AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.02.25 00:48:57, oldal 330 ms