Vér és Vágy
kép helye
*
Fotó: Maja ( )
Ahogy belépsz a színház bejáratán, már rögvest egy másik világban találod magad, és itt most szó szerint értve: a valóság esti szürkeségéből, a késett MÁV és az ötpercenként változó szeszélyes időjárás elől menekülve, egy vérvörösbe borult, félhomályos bálteremben találod magad. Beleülhetsz a barokkos trónokba, díszes csillárok adhatják a hátteret a rólad készült selfieknek, antik étkészletek hozhatják elő belőled a belső „na, ennem kellett volna, mielőtt idejövök” hangodat, hiszen a vámpírok nem esznek. Legalábbis nem úgy, mint az emberek. Lehetnek akár vegetáriánusok, akár „zsidó vámpír”-ok, akire nem hatnak a szép szavak s imák, ahogy ezt a darabból megtudhattuk, de nem emberszerű lényekként tolják magukba a finomabbnál-finomabb ételeket. Hiszen azért mégis csak a vérre asszociállunk, ha vámpírokra esik a téma; kivétel a Twilight, mert ott a fényben lévő csillogásra...
Ebből is következhet, hogy ez a darab, ahogy a mozi változat sem, nem egy egyszerű horrortörténet. Polanski szerint az ő horrorfilmjük nem paródia, hanem mese, mely az emberekben kellemes módon kelt félelmet. A vámpírok itt a sztereotípiáktól eltérően gondterheltek, akárcsak az emberek, s van köztük zsidó, homoszexuális vámpír is. "Vágy és félelem anélkül, hogy veszélyt éreznénk, s közben mégis a saját félelmünkön nevessünk", ez volt az, amire törekedtek. Polanski ráadásul havat akart, ideális helyszín pedig persze, hogy az Alpokban lett, de amíg a stáb elindult Ausztriába, a hó elolvadt. Azért a kaszkadőrjeleneteket sikerült hóban felvenni. Ez ilyen igencsak érdekes megjegyzés. 20év múlva, Andrew Braunsbergnek, aki Hollywoodban Polanski partnere és producere volt, azaz ötlete támadt, hogy csinálják meg a filmet musicalként is. Polanski maradt a rendező, a siker pedig még sikeresebb lett. A színház pedig? Az mindenki számára ismeretes már. Így kerültem 2015. június 12-én a Magyar Pesti Színházba.
kép helye
*
Fotó: Maja ( )
Vámpírok bálja. Színház. Sötétség. A színpadon éppen énekelnek.
Kell egy hangulat ide. Az elején én bevallom, nem nagyon éreztem, hogy ott lenne a helyem. Kívülállónak, eltévedtnek tűnt önmagam saját magam számára, de aztán, ki tudja mikor volt a fordulópont, de végül fokról-fokra, hirtelen olvadtam bele a környezetbe, a látottakba, az ismerős dalokba. A maszkosok, a díszletesek, a látványtervezők előtt egyszerűen le a kalappal. Vagyis le a kalappal Kentaurnak, mivel ő volt a díszlet-, és jelmeztervező is, míg fénytervezőként, Chris Ellis remekelt. Olyanokat varázsoltak színpadi látványképnek, hogy a valósághű ábrázolás jelzőt használni igen csak kicsinyes lenne… Több volt, mint valósághű. Akkor lehetett igazán látni a munkát, amikor feljöttek a nézőtérre, a nézők mellé állt néhány vámpír, és ott maszkban énekeltek, majd a végén "félelmet keltettek" - itt is kiderült, hogy ez az egész többről szól, mint igazi buta horror-, és félelem klisékről. Ez a darab több annál. Ez is olyan előadás, ami egyszerre humoros, és egyszerre elgondolkodtató, mégsem érzékeled éppen melyik van hangsúlyban, mert egyszerűen magával ránt. S ehhez jó színészek is kellenek: a Magyar Pesti Színházban ez megtörtént.
De a valósághű díszletek és látvány miatt is, ott voltál az erdőben, a kastélyban, ott táncoltál a vámpírokkal, és a piros csizmát már a lábadon érezted, mégis Simon Panna Boglárka volt az, aki felvette. Ő volt Sarah, aki megjelenítette azt, hogyha az ember nagyon vágyakozik valamire, vak lesz, s bármit megtesz a kiszemelt célért cserébe. Ki ne akarna halhatatlan lenni, csodásan élni anélkül, hogy az emberként a feje felett a "túl kevés az időm" kérdőjele lebegjen. Ugye. Egyházi Géza játszotta Krolock Grófot, a vért, a hatalmat, azt, ki megszerzi azt, amit akar.

A cselekmény a 19. század végén lévő Erdélyben játszódik. Abronsius professzor, akit Jegercsik Csaba játszik, a rettenthetetlen vámpírvadász fiatal asszisztensével, Alfréddal. akit viszont Pásztor Ádám, követi a vámpírok nyomát. Megérkeznek Chagal fogadójába, ahol mindenütt füzérekben lógnak a vámpírriasztó fokhagymák. Chagal a tulaj, akit Pavletits Béla személyesít meg. Amikor látja, hogy a két fiatal első látásra többet érezz egymás iránt annál, mintha csak puszta idegenek lennének, az éjszaka leple alatt visszamegy s berekeszti a lánya ajtaját. Ezzel a tettel és a dallal azt fejezi ki, hogy a lánya még kislány, s maradjon is mindig az. Apai félelem. Ahogy Chagal énekel, és közben szögeli az ajtót, hogy még véletlenül se legyen semmi baj, már ott érzed azt a kettőséget, ami igazából az egész daraban végigmegy: szívből jövő, hangos kacagás, ami egy belső "na igen azért"-tel párosul. Amikor minden jó, mégis tudod, hogy mennyire igaz. Egyébként a musical dalok magyar szöveggé varázsolását, átírását, Miklós Tibor követte el.
De tehát, a romantikus és érzelmes Alfréd szerelmes lesz a fogadós lányába, aki hasonló érzéseket táplál iránta. Az apai jelenet után, a másik ajtón mégis kiszökik a lány a fürdőbe, ahol éppen Alfréd engedi a vizet. Az első közös jelenetünk van itt, s mikor néhány perc után a fiú visszamegy a szobájába, a lány pedig a megtelt vízben ártatlanul igéző énekel, megjelenik a vámpírgróf maga, Krolock, és meghívja Sarah-t a közeli kastélyában tartandó bálba. Nem tart ez sokáig, hiszen a csörömpölésre, a zajra, befut mindenki. Viszont már későnek tűnhet az egész, hiszen Sarah-ban vágyakozás ébred a gróf, és a vámpírok halhatatlan világa iránt. És pont ez az olthatatlan vonzalom, ami megadja a Vámpírok báljának a főkoncepcióját.
Sarah még aznap megkapja a piros cipőt, ő pedig él vele, s teljes vakságban, rózsaszín, kislányos vággyal telítve meg sem áll a kastélyig. Chagal, az apa, utána megy, s már vámpírként találnak rá. Amikor egy kereszttel fordulnak felé, ő csak ennyit mond: "ugyanmár! rám ez nem hat, én zsidó vámpír vagyok!", és felébred az asztalon. Olyan hatan-heten lehettünk azok, akik ezen vagy két percig nevettek. Olyan érdekes, már-már pszichológiai látképet adó az emberekről, hogy ki mikor és hol érzi úgy, hogy kacagnia kell, mert olyan jó vagy éppen, ahol jobban el tudja engedni magát. Ahogy a koncerteken a közönség, úgy a színházba járó nézők is megérdemelnének egy jó kis kielemzést önmagukról, mert érdemes lenne. Na majd egyszer....A professzor és az asszisztense a vámpírok után megy, hogy megtalálják és végleg megőljék a főt. A kastélyhoz tévednek, ahol Krolock Gróf fogadja őket, betessékelve a házba, ahol felbukkan egy homoszexuális vámpír, aki fülig szerelmes lesz Alfrédba. "Kit szeretek? Pont Téged!". Ahol a professzor belehabarodik a rengeteg könyvbe, mikor is a Gróf könyvtárába vezeti őket az útjuk. Ahol Alfréd megtalálja Sarah-t, aki boldogan és felszabadultan mutatja neki azt a ruhát, amit a bálra kapott, és elragyogja, hogy már alig várja, hogy a Gróffal táncoljon, de azért majd Alfréd is megérdemel tőle egy táncot. Ahol a fiatal asszisztens olyan gyenge jellem még, hogy a megtalált, alvó két vámpírt sem tudja megölni. Ahol a kastély sírkertjében a többi vámpír arról énekel együtt, hogy az örökkévalóság mennyire unalmas, s hogy a "napfényes világ" leigázása hoz majd számukra megváltást. Ahol utána a Gróf maga is elénekli a síroknál a múltját, mint valami visszaemlékezés, ahol egyszerűen rájössz, hogy Egyházi Géza tökéletes a szerepben. Még a köhögése is pont akkor és ott, olybá' tűnt, mintha a forgatókönyvben lenne beleírva, hogy ezt kell tennie. A vámpírok bálja marad utoljára, a tükörjelenet, mikor csak hárman látják magukat, s gyorsan el is menekülnek, de a végére Sarah meglepetése mégis csak afelé löki az embereket, hogy: Lehet, hogy a világ mégis csak a vámpírokké? Hisz lássuk be, nyertek.

De hát, a végén nem derül ki mindig mindenhol, filmen is akár, hogy az emberilényeket könnyű leggyőzni? Azt hiszik Istenek, pedig csak múló testek s lelkek...
A tánckar még, ami világszínvonalú volt. Olyan egyszerre és precízen táncoltak, hogy igen, így kéne a magyaroknak mindig táncolniuk, ha egy csapat fellép valahol. De, hogy legyen valami negatívum is? A hangok. Néha alig lehetett hallani a szövegeket, a "Sarah"-t játszó színésznőnek pedig a magas hangoknál a hangja néha egészen belebicsaklott. De még így is azt kell mondanom:

10 / 10.
Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.06.19 10:41:28, oldal 297 ms