Akinek a lelke énekel

Első kérdésként… Miben hiszel?

A jó borban, és a nonkonformistákban.

Svédországban nőttél fel, ami igazából minden interjúból kiderül újra és újra. De hogyan kerültek ki a szüleid? Kik ők?

A szüleim a hetvenes években hagyták el Magyarországot, és azóta is Stockholmban élnek. Az anyukám munkája, hogy menedéket nyújt bántalmazott nőknek és gyerekeknek. Szerintem, ő egy hős. Az apukám író, gyerekkorom idején kezdte el és intézte a Slam Poetry-t Stockholmban. Ma ő írja a kérdéseket az ottani „Legyen ön is milliomos” vetélkedő részére, és egyéb TV műsornak is. Vagy taxit vezet. Igazából, ő is egy hős. Ők ketten még mindig együtt vannak.

A MÜPÁ-ban, június 16-án azt mondtad az egyik dalod előtt, hogy amikor egy svédországi kávézóban megírtad s utána elolvastad, rögvest tudtad, hogy el kell jönnöd az országból, mert nem éppen lett pozitív a szöveg. Mi volt ennek az oka?

Az említett dal, a Stockholmmal lévő szeretet-gyűlölet kapcsolatomról szól. A dalszövegben van egy rész, ami így hangzik, "Ez nem ad helyet a szenvedélyes bohócoknak, de amikor az utcák csendesek, végül is azt tudjuk mondani, a miénk.” ("This is not a place for passionate clowns, but when the streets are quiet at least we can say they’re ours.”)
Úgy érzem, Stockholm nem az őrülteké és a kalandoroké, viszont közben tudom, hogy ez az egyik legbiztonságosabb hely, amit csak ismerek. Olyan érzés, mintha minden utca, minden tégla az enyém lenne, és pont ez az, ami egyszerre áldás és átok a szülővárosomban. Amikor eljöttem onnan, akkor kihívást kerestem valahol máshol.


Miért pont Budapest? S mi volt a legnehezebb, amit meg kellett szoknod itt?

Nem jut eszembe most semmi, amit nehéz lett volna megszoknom, hiszen a nyári szüneteket régebben Budapesten töltöttem, és már akkor rengeteg szeretetet kaptam a várostól. De ha választanom kéne, akkor talán a friss lazac hiányzik: az egyik kedvencem Svédországban.

Mit csináltál elsőnek, amikor Budapestre érkeztél?

Elkezdtem dolgozni egy kisebb bárban, közben meg folyamatosan írtam az összes nagy klubnak, próbálva helyet találni a koncertjeinknek…

Hogyan indítottad be nálunk a karriered? Ki volt az első ember, akit felkerestél a zenével kapcsolatban?

Először egyik nagy klub sem válaszolt a megkeresésemre. Vagyis igazából egy igen, az A38. Nagyon édesek voltak, mondták, hogy szeretik a zenémet, de sajnos, nem tudnak teret biztosítani egy olyan ismeretlen bandának, aminek még nincs kiforrt közönsége… Így kezdtünk el a kisebb színpadok felé fordulni. Nagy szerencsémre találkoztam a „Bohemian Betyars”-szal, akik eljöttek az első koncertemre, és dolgozni szerettek volna velem. Ez volt a nagy kiugrás: bemutatkoztam velük, s ennek köszönhetően, egyre több ember kezdett el hallani rólam. Fél évvel később az A38 felvetette velem a kapcsolatot. A nagy győzelem, haha!

Mennyire vagy egy tudatos személy a hétköznapokban? Egyáltalán, milyen a kapcsolatod az önismerettel?

Folyamatos párbeszédet próbálok fenntartani önmagammal. Én az írás által értem meg magamat: amikor úgy érzem, valami nem működik, nagyon szeretem kitalálni mi a baj, s amikor sikerül felismernem a probléma forrását, akkor újból rátalálok a békémre.

Nem féltél a dalszövegeid által ennyire megnyílni az embereknek?

Eleinte igen. És időnként még mindig. De ilyenkor emlékeztetem magamat arra, hogy ugyanolyanok vagyunk: bármilyen érzést, amit én érzek, valaki más is ugyanúgy érzi.

Saiidról annyit kérdeztek már téged. De Senával hol találkoztál először?

Sena egy kisebb bárba játszott, Mensával együtt, és elmentem megnézni őket… Beleszerettem abba, amit csináltak, és a show után odamentem hozzájuk, hogy ezt nekik is elmondjam. Valahogy a vége az lett, hogy átmentünk egy „késdobálós kocsmába” inni, aztán pedig kapcsolatban maradtunk egymással.


Azt nyilatkoztad, hogy bármi történik veled, te arról rögvest dalt írsz. A „Don’t fall in love with me” című számodnak akkor mi a története, konkrétan szól valakinek vagy csak a belső gondolataidat jelenítetted meg úgy, mintha valakinek írtad volna?

Hagyom, hogy gondolkodjatok ezen…

Mindig a saját életed, hangulatod inspirál a dalszövegírásban, vagy azért más is ihletet ad neked?

Az inspiráció bármiből tud jönni. Az a személy vagyok, aki vagyok, az emberek által, akik körbevesznek engem, akik a múltamban körbevettek, még ha nem is hosszú ideig tették ezt. Így a történetek a dalaimban nem csak az enyémek, hanem egy belső reakció mindenkihez, akivel valaha találkoztam.

Mi volt az első versed, amit te írtál?

Van egy íráskönyvem, 1992-ből, négy éves voltam akkor… A könyv olyan verseket tartalmazz, amiket én írtam. Tele van fordított betűkkel, helyesírási hibákkal persze, buzgón igyekeztem megtanítani magamat arra, hogy hogyan kell írni. A versek alapvetően a kék égről, a sárga napról szólnak, és arról, hogy milyen szórakoztató játszani, és fára mászni.

Mi volt az utolsó vers, amit te írtál?

Írtam egy verset a MÜPÁban létrejött koncertünkre. Angolul, bevezetője egy saját svéd dalnak. Az a vers sokat jelent nekem. Már majdnem spirituális: ritkán használom ezt a szót. Egyébként, ezt meg lehet találni az instagram oldalamon.



kép helye
*
Fotó: Antonia Vai instagram ( )

S mi volt az utolsó vers, amit olvastál?

József Attilától a „Tiszta szívvel”. Magyarként vicces bevallanom, hogy ez a költemény mennyire teljesen új volt számomra.

Hogyan készült el, mi volt a főkoncepciód a „Stories After Bedtime” című albumod összeállításánál, elkészítésénél?

A bandával ezeket a számokat játszottuk fél évig Budapesten, és az emberek mindig kérdezték a koncert után, hogy hol tudnák megvenni, meghallgatni majd a későbbiekben ezeket a számokat. Akkor éreztük azt, hogy "igen, Itt van az ideje, hogy felvegyük őket", így kiválasztottuk a kedvenceinket. A koncepciónk csupán az volt, hogy ugyanazt a hangzást akartuk a felvételen, mint amit élőben csinálunk. Akusztik és dinamika.
kép helye
MÜPA előtt.
Fotó: Antonia Vai instagram ( )

Június 16-án felléptél a MÜPÁban. A hárfás, aki pár számnál kísért téged, a Passedből, Fanni. Hogy jött az ötlet, hogy ő kísérjen téged? Honnan a kapcsolat?

Szerettem volna egy hárfás lányt, s őt javasolták nekem. Szóval csak egyszerűen írtam neki a facebookon, ő pedig csatlakozott! Fanni rendkívül csodálatos, boldog vagyok, hogy kapcsolatba léptem vele.

Így utólag, milyen élményekkel, benyomásokkal gazdagodtál a koncert által?

A koncert előtti napokban annyira ideges voltam! Érződött a súly a vállamon. Azt gondoltam, ha tökéletesítem, kijavítom századszorra azt, amit szeretnék aznap, akkor elég jó lesz majd a színpadon. Aztán amikor eljött a nap, olyan természetesnek éreztem mindent, hogy az aggódásom hirtelen eltűnt. Csak annyit kellett tennem, hogy kimegyek és önmagam leszek, és teszem azt, amit imádok. Szerintem ez az egyik legjobb felfogás, s ha újból maga alá húz a sok nyomás, akkor csak erre emlékeztetem magamat.

A dalaid a személyes tapasztalataid, gondolataid, cselekvéseid lenyomata. Volt olyan állapot, pillanat június 16-án, amit akár egy versben vissza is hallhatunk majd a közeljövőben?

Wow, még nem tudom! Túl korai számomra még, hogy tükrözze, de az elmúlt hetekben sok minden történt, mind a MÜPA előtt s után. Amikor kész leszek, hozni fogok új dalokat.

Két barátod utazott ide, hogy vokalisták legyenek a koncerteden. Milyen érzés volt velük énekelni, és honnan ismered őket?

Stockholmban még fogunk majd együtt énekelni!
Csak egy hétig voltak itt, és az a hét nagyon gyorsan elrepült. Minden napot énekléssel és gyakorlással töltöttük, az éjszakákat pedig pletykálásokkal és borral. Nem sokat aludtunk a koncert előtt. Nagyon hiányoltuk már egymás társaságát, szóval igazából így volt tökéletes az egész.


Mi a saját kedvenc dalod, ami, ha lehet ezt mondani, legközelebb áll a szívedhez?

Attól függ, hogy milyen az aznapi hangulatom. Ebben a pillanatban a „Story of the Damaru Drum”-ot mondanám. Emlékeztet engem arra, hogy álljam a sarat, és ne hagyjam senkinek, hogy lelassítson.

2012-ben debütáltál a "Dirt From When The Earth Was Flat" című albumoddal. Miért pont ez lett az album címe?

Úton voltam, utazgattam, amikor néhány számot rögzítettem. A dalok ezen az albumon, az első felvételeim. Amikor megjelent, már réginek tartottam őket. Referencia. Dalok a nagyon régi időkből. Egy naiv időből. Egy időből, mikor még hittem, hogy a föld lapos.

Annyi mindent lehetne kérdezni még, de utolsó kérdésként… Milyen terveitek vannak, hol koncerteztek legközelebb?

Július 15-én volt egy koncertünk a Kobuci Kertben; Ez az egyetlen fellépésünk most nyáron, Budapesten, talán épp ezért is, alig vártam!
Őszre tervezünk megjelentetni egy új albumot, és természetesen, folytatjuk a zenélést… Nagyon izgatott vagyok a jövőt illetően!


Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, Antonia Vainek! Ti pedig hallgassátok őket! :) Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.22 08:16:31, oldal 266 ms