Mi történik ha megcsókolsz egy békát?

Pasik. Na, igen. Megpróbáltuk őket megfejteni szokásunkhoz híven.
És természetesen most se sikerült.
Tényleg ennyire kiismerhetetlenek vagy igazából egyszerű lények, csak mi bonyolítjuk őket túl? Többet látunk bennük és többet hiszünk róluk, mint amik igazából? Vagy ők hitetik el velünk, hogy nélkülük életképtelenek vagyunk, és mi naivan bevesszük ezt a maszlagot?
Mert, szeretnénk hinni a mesékben. A szőke, kék szemű hercegben, aki daliásan ül a fehér lovon és kiment minket a sárkány karmaiból majd boldogan élünk, míg meg nem halunk. Szeretnénk hinni, hogy jobbak, mint mi? Hisz történelem órán is csak a kemény legényekről hallottunk javarészt.
Hol volt szó a nőkről, mondjuk az ókorban? Sehol. Az egyetlen női név, ami töri órán felmerült az Theodora császárné volt, akiről a tanár úr annyit mondott röviden és tömören, hogy egy kurva volt, majd haladt tovább az anyagban. Remek…
Na, jó nem ő volt az egyetlen, ha jobban belegondolok. Ott volt Cleopatra is, aki bebújt két nagy hatalmú római ágyába, hogy biztosítsa a pozícióját. Ergo ő is egy kurva volt? Csak nem pénzért csinálta, hanem Egyiptomért.
Bezzeg a férfiak a könyvek szerint bátran kiálltak az elveikért, szükség esetén kardot vonva és megvívták a csatát a hazájuk, családjuk, avagy a saját maguk becsületéért.
De hova tűntek ők? Ők, akik a mese vagy történelemkönyvekbe szerepeltek? Kihaltak volna, mint a dinoszauruszok? Vagy csak egy barlangba bujkálnak, mint az ősemberek? Esetleg azt hiszik, hogy háború van még mindig és a dzsungelbe rohangálnak? Mert ha így van és az utolsó elméletem igaz, akkor sírva könyörgök, hogy világosítsa fel őket valaki végre, hogy vége van! Hazajöhetnek, mert egy rakás nő várja a bátor párját!
Az egyik barátnőm fogalmazta meg a legjobban a dolgot. “ Elegem van a papucsállatkákból!” Tényleg ennyire visszafejlődtek volna a férfiak? Papucsállatkák lettek?
De ha így van, akkor miért néz a velem szemben ülő lány olyan nagyon szerelmesen a párjára? Neki elég egy papucsállatka is? Megalkuvó lett, mert ő rájött, hogy férfiak helyett csak rózsaszín bolyhos nyuszimamuszok rohangálnak az utcán, és ha már ezt tudja, akkor abból próbálja a legkevésbé selejtet kihalászni és megtartani?
Vagy ő rábukkant a kincsre, amit mi nők, lányok, asszonyok, üvegcipőbe rohangászó aktatáskás királylányok keresünk?
A férfira, ami mára már veszélyeztetett állatfajnak minősül? Mi a titok? Hol bukkant rá? És honnan lehet tudni, hogy a srác, aki a kezét fogja, aki épp most is lesmárolja a tömött metrón, férfi vagy más egyéb élőlény?
Én személy szerint a pasikat (nem a férfiakat!!) két csoportra osztom, hisz csak két fajukkal találkoztam eddigi életem során.
Vannak ez egoisták. Akik mindig mindenben jobbnak hiszik magukat. A teremtés koronái… Ismerős igaz? Ők uralják a világot. Bár nekik se kell több mint, a négy alap dolog, amivel a legtöbb pasi hosszabb távon is boldogan tartható. Szex, kaja, sör és persze televízió, amin van sportcsatorna. Amíg ez a négy dolog biztosítva van nekik, nem lázadnak. Ha egyet is kiveszünk a gépezetből, akkor Isten óvjon minket a macsóktól! Hajlamosak törni, zúzni, toporzékolni és akár hetekig nem állnak velünk szóba. Ugyan ez az eredmény akkor is, ha az önérzetüket sértjük meg és rávilágítunk arra a tényre, hogy az IQ-juk sehol sincs az egojukhoz képest. Az érzelmi intelligencia szintjükről inkább említést sem teszek. Volt már dolgom ilyen példánnyal.
Hogy lett vége a kapcsolatunknak? Megvertem egy sakkjátszmában és bátorkodtam azt mondani, hogy ügyesebb voltam nála. A sakktábla borult, a sörösüveg a falon csattant. Ő pedig csak bizonygatta, hogy igenis hülyébb vagyok, mint őnagysága… Az egészből ennyi jutott el a tudatomig. Ültem a fotelben felhúzott lábakkal és néztem az előttem dühösen járkáló férfinak hitt képződményt, aki csak mondta és mondta a magáét miközben erősen gesztikulált. Én pedig csak annyit értettem az egészből, hogy blah-blah-blah. Aztán a gondolataim eltompították a hangját.
Mi a fenét ücsörgök én itt? Mire várok? Hogy az öntelt hólyagból királyfi lesz? Vajon feltűnne neki, ha szó nélkül kisétálnak a lakásból? Vagy el lenne foglalva továbbra is azzal, hogy meggyőzze magát, hogy ő a legjobb csak, mert férfi? Kisétáltam. De nem csak a lakásból, az életéből is. Két hét után fel is tűnt neki. Egy sms-el jelezte, hogy eltűntem. Micsoda felismerés nem? Mi volt a válaszom? Kettőspont, D.
Összegezve ezt a típust hívják mifelénk hímsoviniszta disznónak. Ők próbálják bebizonyítani nekünk, nőknek, hogy nélkülük végünk van. Hogy jobbak a munkájukba, hogy nekik kell vezetni minket. Hajlamosak is. Csak az egyetlen baj, hogy mi naiv nők hagyjuk ezt nekik. Így meg is tehetik. Vezethetnek minket, ráadásul az orrunknál fogva. Elhisszük, hogy többet bírnak, mint mi, hogy biztonságot jelentenek számunkra, mint anyagilag, mint minden más szempontból. Mert mellettük ugye nem érhet minket semmi baj. “Csak” annyi dolgunk van, hogy szépek legyünk (szőrtelenek, tökéletes testűek, bőrűek, hajúak, körműek), tudjunk főzni és minden nap meleg vacsorával várjuk őket, tartsuk rendbe a lakást, neveljük a gyerekeket, szeressük őket és fényezzük minden nap tisztára az egojukat (amit a csúnya gonosz főnök megtépázott, mert üvölteni mert velük, avagy semmibe vette a munkájukat) és a nap végén mivel még nem dolgoztunk eleget teljesítsünk jól az ágyban is, úgy, hogy nekik meg se kelljen mozdulni. Ha élvezzük a szexet nem baj, de ha nem az meg már a mi problémánk. Bennük fel se merül, hogy nem értenek a női testhez és miattuk nincs orgazmusunk. Inkább ránk fogják, hogy frigidek vagyunk. Ami persze nem igaz, de mi ezt is hajlamosak vagyunk bevenni nekik. Mert ha Ő azt mondja, akkor az úgy is van! Vita nincs. De ha mégis hangot adunk a kételyünknek, hogy ácsi, lehet, hogy mégis te vagy a hülye akkor aztán keresnek mást, lemennek a haverokkal sörözni, akik persze megerősítik abban a tévhitben őket, hogy az asszony a bolond és szívünk királya vagy inkább békája mindent jól csinál. Végső esetben, ha akkora csorbát ejtünk, a hiúságán összecsomagol. Persze előtte megkér, hogy segítsünk neki, mert egyedül erre is képtelen de, mint tudjuk ő mindenhez jobban ért. A lényeg, hogy lelép. Mi pedig ott maradunk egy szál magunkban rosszabb, avagy jobb esetbe egy, két, avagy több gyerekkel, sírunk, romantikus sorozatokat nézünk, csokit zabálunk és gondolkodunk hol rontottuk el. Drága lányok, nem ti rontottátok el! Tessék felállni a kanapéról és élni! Nélkülük is menni fog. Tapasztalatból mondom.
kép helye

Fotó: N. Attila

Na, nézzük a másik típust, akit úgy hívunk, hogy rózsaszín bolyhos nyuszimamusz. Nekik mindig minden mindegy. Szerintem mindenki látott már bólogatós kiskutyát. Na, ők pont ilyenek. Igen drágám, persze drágám, úgy van drágám. Bármit is mondasz neki ez a három válasz valamelyike fog érkezni. Ő nem vitázik, csöndben van vagy egyetért. Nincs velük sok baj, már ha jól viseled a határozatlan tutyimutyikat. Egy ideig élvezni is lehet velük az életét hisz tényleg bármit megcsinál. Jól van idomítva. Szeret, kedveskedik, nem emeli fel a hangját soha. Nem véletlenül nem papucsnak hívom őket… Remélem érted már kedves olvasó. Sosincs véleménye. Azaz pontosítva van. Pontosan az, ami a tiéd. Hogy kiálljon melletted esélytelen. Hogy határozottan fellépjen bárkivel szemben is? Ne nevettess! Úgy rángatod, ahogy akarod, és soha nem fogja azt mondani, hogy elég! Hogy ne tovább.
Ha mégis akkor halott vagy drága barátom. Ugyanis ezek a pasik a tökéletes sorozatgyilkos alapanyagok. Ha csak egyszer is robban… Nem, nem akarom tudni mi, történik akkor. Legalábbis tapasztalatból nem. Nem vágyom arra, hogy egy kisbaltával aprítsanak fel. Nem. Ezt inkább kihagyom. Azért köszönöm szépen.
Persze ilyennel is találkoztam már. Imádtam, hogy bármit megtehetek vele. Hogy az van mindig, amit én akarok. De pont ebbe untam bele. Az ilyen srácok kreativitása egyenlő a nullával. Feltéve, ha nincs mínuszban, mert ilyen esettel is találkozhatunk. A vele töltött idő alatt olyan ingerszegény környezetben éltem, mint az addigi huszonvalahány évem alatt soha. Legnagyobb szórakozásom az alvás volt. Ott legalább álmodhattam arról, hogy történik valami az életemben, ami kiragad ebből a… hogyan is fogalmazzak szépen? Halálosan őrjítő unalomból! Talán az egyetlen dolog, ami arra vall, hogy ez a típus valaha férfi volt, hogy iszonyatosan féltékeny. Még a legjobb barátnőmre is! Igen arra a lányra, akivel nincs semmilyen szexuális kapcsolatom (bár ha jobban belegondolok még a legjobb barátnőmmel is izgalmasabb lehetett volna a szex egy idő után) csak eljárunk kávézni és beszélgetni. Akit a mamusszal töltött idő alatt Istennőként tiszteltem, mert hozta a híreket a világból, meg tudott nevettetni és beszélt. Véleményt nyilvánított, lecseszett és nem moziba vitt, hanem bulizni. Emberek közé! Életemben nem éreztem még magam ilyen jól, az izzadt testű, kissé pacsuli vagy verejtékszagú mozgó tömegben, akik folyamatosan a magsarkúba bújtatott lábamon táncikáltak, vedeltek, mint a gödények és folyamatosan az arcomba fújták a füstöt. A meleg szinte elviselhetetlen volt hisz tudni illik, a budapesti szórakozóhelyeken nem ismerik a klíma fogalmát, vagy ha mégis akkor nem szerelik be, ha beszerelik, nem működik, de ha működik, akkor se ér semmit. Mégis élveztem. Be kell vallanom majdnem sírtam a boldogságtól. Attól a semmihez sem fogható érzéstől, hogy élek! Hajnali négyig le se lehetett lőni a színpadról, az orgazmus és a sex on the beach nevű koktélok folyamatos kiegészítőt jelentettek a kezembe. És igen, jól mentek a ruhámhoz! Akkor és ott döbbentem rá, hogy eltunyultam egy olyan pasi mellet, aki semmi kihívást nem jelent, akit nem szeretek és soha nem is fogok szeretni. Páros lábbal rúgtam ki az életemből. Persze csak finoman, hogy a lelki világát ne sértsem (emlékszünk még a kisbaltás sorozatgyilkosra ugye? ).
A lényeg, hogy szakítottunk és én a vegetálók közül visszatértem az élők sorába. Tegnap tartottam egy kisebb közvélemény kutatást, hogy a lányok mit gondolnak a férfiakról. Érdekes válaszokat kaptam. Elég sok jelző elhangzott.
Volt itt minden: féreg, patkány, barom és egyéb állatfajták, amik többnyire egy kisállat simogatóban megtalálhatók. Szerintem mindenki érti, mire gondolok…
Érdekes módon az oroszlán, a tigris, satöbbi szóval azok az állatfajok, akiket a bátor jelzővel illetünk nem merültek fel egy lányban sem. Na, ilyenkor mi van? Mégsem a pasik az állatok királyai? A legmurisabb választ az egyik nagyon kedves barátnőm adta. A pasikról elsőként a szex jut az eszébe. Hova tart a világ? Vicces nem? Komolyan már csak erre használjuk őket? Szex és slussz. Régen ők használtak erre minket.
Hogy mi lesz mindennek a vége? Nem tudom megjósolni és nem is akarom. Azt tudom, hogy szeretném a hősöket az utcán tudni, szeretném, ha a megmaradt férfipéldányok, akik nem olyanok, mint a pasik, akikről fentebb írtam, kihúznák magukat az utcán, ha úgy járnának, hogy minden egyes nő, lány, asszony, hercegnő, hableány pontosan tudja, hogy egy férfi jön vele szembe. Persze férfinak lenni nehezebb, mint valami hasonlónak… De talán érdemes lenne megpróbálni annak maradni.
Sz. EszterA cikk értékelése 4,1 - 9 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.06.19 10:45:05, oldal 665 ms