Írói pillanatok

Az író, amíg el nem kezd folyamatosan gépelni, három fázison esik át:
1: Lazázol, lézengsz, gondolkodsz, álmodozol – egy olyan történetről, ami az abszurd világ és a fejed fölött lebeg. Éjjel-nappal ebben élsz, és elkezded nem hallani a külvilágot.
2: Elhatározol. Neki kezdesz. Az első két-három fejezeten úgy esel át, mint részeg a küszöbön hajnali háromkor. Alig alszol, ha igen bezuhansz az ágyba és reggel már kipattan a szemed, mert folytatnod kell.
3: Folyamatosan írsz. Kajás zacskók és sütemény maradványok mindenhol körülötted. Gépelsz, mint egy őrült és az agytekervényeid százas fordulatszámon működnek. Felfalod a süti maradványokat is. Már egyáltalán nem alszol, ha igen a sztoriddal álmodsz. A külvilág megszűnt.
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

Majd elkezdődik a NEM korszak:
- Nem, nem gubbasztottam egész nap a szobában. Levegőztem. (kinyitottam az ablakot)
- Nem leszek fenn sokáig ígérem, kipihenem magam. (gép kikapcsol hajnali 02:08 a jól megszokott 01:37 helyett)
- Nem pizsamában vittem ki, a kutyának az ebédjét!
- Nem délután ötkor fürödtem vasárnap (másfél nap után).
- Nem érzékelem a valóságot (látlak, beszélek hozzád, de nem értelek).
- Nem vagyok fáradt. (zZZzzZzzz…)
- Nem igaz! Tartom a kapcsolatot a valósággal! (Megkérdeztem anyukám, mit fog főzni)
- Nem ugyanabban a ruhában vagyok három napja! (a zokni más)
- Nem akarom abba hagyni!
- Nem vagyok szomorú, amiért vissza kell térnem a gonosz valóságba (a regényben olyan sokkal jobb minden).
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

És az író visszacsatolása a valóságba, külön fejezetet érdemelne. Még nem vagyok kész teljesen, nem tudom milyen fájdalmakkal fog járni, de feltétlen leírok minden tapasztalatot majd. Az ég áldjon minden írót és alkotót, aki képes a fantáziájában élni és ott meg tanulni dolgokat!
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

„Kell egy kis flúg az íróvá váláshoz, mert olyan világokat kell elképzelnünk, amelyek nincsenek. Hangokat hallunk, elhihetünk valamit, megtesszük mindazt, amiről gyerekkorunkban azt mondták nekünk, hogy nem szabad. Vagy pedig azt mondták, hogy válasszuk külön a valóságot meg azokat a dolgokat. A felnőttek jobbára így reagálnak: "Persze, van egy láthatatlan barátod, ez aranyos, majd kinövöd." Csakhogy az írók nem növik ki.” (Stephen King)
AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.11.20 09:33:51, oldal 271 ms