4 nappal később
Éktelen csikorgásra ébredsz fel. Mindenki szedelőzködik körülötted. Kinézel az ablakon. Megpillantod a pályaudvar épületeit. Felállsz, kinyújtózkodsz. Leszeded a bőröndödet. Meg a nagy szatyrokat. Hazamentél az albérletből. Régi ruhákat kerestél. Oda szeretnéd adni. Nagy nehezen levergődsz a vonatról. Odajön hozzád egy kedves srác, segít cipelni neked. “A menekülteknek hoztad?”
Kilépsz az épületből. Földbe gyökerezik a lábad. Hova lettek? “Hol van mindenki?” kérdezgeted. Hol van a kislány? Hol van a fiúcska a plüssel a kezében? Hol van az édesen alvó kislány, kezében a kockásfülű nyúllal? Hol van a két lány, akik kézen fogva sétáltak? Hol vagytok ti, akik még itt voltatok pár napja? Mi történt?
Nagy nehezen továbbindulsz. Lemész az aluljáróba. Egy önkéntes éppen összeszedi egy család lakhelyét. Vagyis a maradványait.
Átvágsz a téren. Odaadod az önkénteseknek a szatyrokat. Boldogan fogadják. Ez egy kis mosolyt csal az arcodra. Elindulsz körbe. A kútnál csak egy ember mossa a cipőjét. Pár napja sorok voltak a csapokhoz.
A lépcső másik oldalán sorok. Cipősorok. Gyerekcipők párokba rendezve. Növekvő sorrendben. Mellettük férfi lábbelik, női papucsok. Mögöttük egy kupac fekhelyre utaló pokróchalom. Kikandikál a kockás fül.
Egy 3 éves kislányka jelenik meg. Beszalad az egyik üres soron. Kiválaszt egy rózsaszín cipőt. Megszorítja. Magához öleli. Felkapja. Rohan vele anyukájához. Felkapja a kislányt, és csak boldogan emeli a magasba. Apa ott ül, és csak nézi. Mosolyog. De mégsem boldog. Fél. Ugyanúgy mint mindenki aki itt volt. Nem tudták megtenni.
Kiszeded a táskádból, egy féltve őrzött plüssödet. Maci uraságot. A kislány a cipők között szaladgál, nézegeti őket. Leguggolsz az egyik sor szélén. Kezedben Maci úr. A kislány rád néz. Odajön hozzád. Utolsó puszit adsz Macinak. Félve ugyan, de odanyújtod. Félve visszapillant apára. Igenlően bólint, mire kinyújtja érte a kezét. Kezébe fogja. Magához húzza. Megölel téged, miközben egy könnycsepp gurul le az arcán. A szülei csak hálásan néznek rád. Ugrándozva megy vissza a lány a szüleihez.
Felállsz. Elindulsz dolgozni. Miért maradtak itt? Miért nem mentek tovább mint mindenki más? Miért segítettek az emberek? Miért hoznak még most is ruhákat cipőket, gyógyszert? Miért játszanak a gyerekekkel? Mindenki utálja őket. Vagy csak egyvalaki?
kép helye

Fotó: sgfdhsg ( )


Elmentek. Mert így volt jó nekik. De nekik nem. Ők maradtak. Egyedül vannak. De a kislány arcán a boldogság hatalmas. A tévében is hatalmas az arcán a mosoly. Hiszen elmentek. Mindenkinek tökéletes most már. Vagy csak egy valakinek?
Oszlánszky PhotographyA cikk értékelése 4,0 - 2 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.21 15:07:36, oldal 286 ms