"More bass please"
Ha egy olyan szóval kéne bemutatnotok egymást, ami szerintetek a legjobban jellemző a másikra, akkor mit mondanátok?

Ian:
Magnus - ösztönállat,
Gábor - metronóm.

Gábor:
Ian - „More bass please”
Magnus - „I want to drink some kispálinka”

Azt nyilatkozta Ian az egyik interjúban, hogy Magnussal volt már egy zenekaruk, csak a dobos visszament Svédországba. Az akkori bandáról mesélnétek kicsit? Milyen zenét játszottatok, mi volt ez, és előtte egyáltalán hol ismerte meg Ian és Magnus egymást?

Ian: A korábbi zenekarban játszottunk pár számot, amit most játszunk a "Mongooz and the Magnettal" is, de ott többek között néhány saját dalt, amiből hiányzik a ’Mongooz feeling’ és egy csomó feldolgozást hoztunk össze... blues számot, pop dalt, például. Nem volt annyira külön, mint most, de nagyon ritkán koncerteztünk és még kevesebbet próbáltunk..(nevet)! Viszont jó volt, hogy megtaláljuk, felfedezzük, kialakítsuk az ízlésünket. Én ebben a zenekarban kezdtem el basszusgitáron tanulni, előtte csak akusztikus gitáron játszottam.
Magnust egy Open Mike-en ismertem meg Pécsett, amit én szerveztem, és mivel mind a ketten zenészek s orvostanhallgatók voltunk, és szerettük a blues-t, így azt hiszem, evidens volt az összebarátkozásunk.

Írországból és Norvégiából miért pont Magyarországra jöttetek? S mi hiányzik a legjobban Írországból?

Ian: Az orvosi miatt jöttem ide, mivel Magyarországról halottam, hogy jó minőségűek itt az egyetemek, ráadásul először, amikor 2003-ban ősszel itt voltam, nagyon szerettem. Az első nyaramon itt, hosszú indián nyár volt, és amikor kint ültem egy fröccsel a kezemben 22:00-kor és izzadtam a hő miatt, azt gondoltam, hogy jó döntés volt idejönni!
Hiányzik a tenger, persze, és az, hogy Írországban van egy nagyon forró zenekultúra... a legkisebb városban vagy faluban is egy lokál banda hatalmas előadást képes csinálni.. Zene van a ír vérben.

És mi a helyzet Gábor előző együttesével? Hogy lettél dobos, ki volt rád a legnagyobb hatással?

Gábor: Az általad említett „előző” együttesem még mindig megvan, és folyamatosan vállalok session-ködést, fellépési kéréseket más zenészektől, zenekaroktól, színháztól stb. Én mindent csinálok, ami zene… A Mátraderecske nevű kis faluban - ahol felnőttem -, egész sok zenész vett körbe, a baráti társaságból, családból, rokonságból, így szinte egyértelmű volt, hogy nekem is lesz valamilyen közöm a zenéhez. Apám és a nővérem is dobolgatott, gitározott, pécsi nagyapám híres tangóharmonikás volt, tehát volt honnan merítenem.1996-ban meghallottam Bruce Springsteen – Philladelphia c. számát, és annak a jellegzetes ritmusát elkezdtem csépelni az asztal sarkán. Hát valahogy így kezdődött. Azóta nagyon sokan inspiráltak,és inspirálnak a mai napig.




kép helye

Fotó: kép készítője: szszvrg ( )

Könnyen ment a „Mongooz And The Magnet” megalapítása? Hamar megtaláltátok a közös hangot?

Ian: Igen, nem fájt. ;) Volt pár szám amit én írtam, volt pár amit Magnus, a többi meg közös. Ötleteltünk és kipróbáltuk a próbateremben: 99% könnyen ment. Ilyen könnyű találni egy elég jó verziót a számokból, de mindig meg akarjuk találni a tökéletes tempót, kis ‘break-ek’, ‘fills’ stb, és a groove-t... a groove a legfontosabb a zenekarunkban. Talán pár zenei stíluson belül mozgunk, de mindig csak egy forma van, a Mongooz groove; játszunk a szívünkből és a heréinkből... nagy szív, nagy here zene.

Gábor: A megalapítás részemről könnyen ment, hisz mikor bekerültem, már létezett a banda, a közös hang pedig tényleg gyorsan jött.Talán még engem is meglepett,mennyire gyorsan…

S ha már itt tartunk… hogy született meg a név? Volt valami, amit ki szerettetek volna fejezni, vagy csak egyik napról a másikra ez lett?

Ian: A nevünk hirtelen jött, viszont az ötlete régebbre tehető…valahonnan. Nincs sok logika, vagyis van, de nem mondjuk meg miért.

Mi jellemző a leginkább a próbáitokra?

Ian: Először beszélgetünk, amikor beállítjuk a cuccot, a hangszereket, a korábbi napokról vagy az előző estéről. Csinálunk egy-két random számot, sajátot vagy jamelünk, a lényeg, hogy valamivel bemelegítsünk, és aztán jöhet a munka! Néha a többiek is ott vannak, például a próbaterem társaink a Junkie Jack Flash zenekar. Egy izzadt doboz ilyenkor az egész, de mindig jó a hangulat.

Gábor: Mostanában megpróbálunk pontosítani, elemezni, fejleszteni néhány korábbi nem tetsző dolgot, új dalokra most annyira nem fókuszálunk. Egész lazák vagyunk próbán, de mikor határidő van, vagy valamin nagyon dolgozni kell, akkor dolgozunk is keményen, nincs mese.

Általában ki írja a dalszövegeket, és mi a legnagyobb inspirációforrás a számotokra?

Ian: A dalszövegeket 90:10 vagy 10:90 vagy 50:50 arányban, Magnus és én. Nagyon szeretünk egy laza vasárnapi délután közösen írni. Viszont néha van, hogy nagyon hirtelen jön az inspiráció, mint ahogy például ez a "Number" című dalunknál is történt - ami most szól Petőfi Rádión -, az eredeti ötlete akkor jött, amikor épp a zuhanyzóban voltam... Aznap épp azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne ma írni erre egy számot, és tessék, szóval kiugrottam a zuhanyzóból, és megfogtam a gitárt!
kép helye

Fotó: Mongooz and the Magnet fb oldal ( )

Mit jelent számotokra a zene?

Ian: Nekem ez egy módszer arra, hogy kifejezzek valamit, amit szavakkal nem lehet. Konkrétabb egy érzés és egy élmény, a zenén keresztül... Leírhatatlan. Az első dolog, amit hallgatunk az anyánk méhében az a dob, szívdobogás, szóval ez olyan alapvető, amit mindenki ért.

Gábor: Számomra a zene maga az élet. Ha nem lenne,én sem lennék.
kép helye

Fotó: a borítókép készítője: Oliver Nivbrant ( )

„The Mongooz juice” nevet kapta az EP-tek. Miért pont juice?

Ian: Mert a lé jó. És a kislemezünk is.

A borítókép a maga egyszerűségében letisztult, és mégsem érzel semmiféle hiányérzetet, amikor ránézel. „Az egyszerű néha több”? Ki követte el a képet?

Ian: Haha igen. Indultunk Budapestre, a BalconyTV felvétel miatt. Kint voltunk a lakásomnál, és a sofőr készítette a képet. Egy másodperc után jött egy parkolási börtönigazgató, és mondta hogy tovább kell menjünk... Elkapott egy pillanatot.

Miért pont az lett a „She Gonna Leave Me” klipkoncepciója ami, és kikkel dolgoztatok együtt, hogy létrejöjjön? És hogy esett a választás pont erre a számra, hogy ebből legyen az első klipetek?

Ian: Rendkívül tehetségekkel dolgozhattunk együtt: Héjja Piros, Máté Péter és Mestyán Marcel. Piri dolgozott például már Punnany-val is, ő csinálta a vágást a híres "Élvezd" klipjében, és ez olyan jó lett, hogy nagyon szerettünk volna közösen dolgozni vele. A koncepció, imádjuk a black and white-ot, a csajokat, és a zenét...ezek összehoztak minket egymással.


Indultatok a „Ki Mit Tube 2015”-ös versenyen. Milyen tapasztalatokat szereztetek, és mit gondoltok a zsűri véleményeiről, elsősorban azokról, amiket a ti produkciótokról mondtak?

Ian: Jó élmény volt. Majdnem szívinfarktus volt kitalálni az országos döntő öt feladatát (talán jobb lett volna, ha visszamegyünk a "Nappali" nevű kocsmába ;) ). A nagy része, amit a zsűritagok mondtak, pozitív volt, vagy csak valami ‘vicces’, hogy szórakoztassák az internet közönségét… nem sokan tudnak jobban énekelni, mint a mi Magnusunk. De jó bemutató volt. Írtunk egy mocskos magyar számot is... az ilyen mindig jó.

Igen, ha már szóba hoztad, lett egy magyar számotok is, a „Mit akarsz tőlem”. Hogyan született meg a dalszöveg?

Ian: Sok időt töltöttünk buszon, koncertekre utazva, és amikor beszélgettünk, Magnus el kezdett írni egy vicces magyar dalt. Ilyen lett.

Honnan az ismeretség Antonia Vai-vel, és miért a „Like a drug” című számot dolgoztátok fel közösen?

Ian: Tavaly egy koncerten találkoztam Antoniával, és imádjuk a hangját, a stílusát, és magát a lányt. Ő abszolút nő, abszolút profi zenész, és gyakran találkozunk enni, inni, bulizni, zenélni, amikor Pesten vagyunk. Érdekes volt számunkra, mert ő is külföldről jött (viszont a szülei magyarok), és imád itt élni. Természetes döntés volt, párszor csináltunk már számot Pesten, a lakásán, amikor részegek voltunk, ez volt a preparálás..


Nemzetközi banda vagytok pécsi bázissal. Mit szerettek főleg Pécsben?

Ian: Pécs egy jó város, forró, hangulatos és őszinte. Imádjuk, hogy mennyire barátságos érzése van, amikor végigmegyünk az utcán.

Milyen volt a Dublini fellépésetek? És általában ezek a külföldi koncertek, hogy jönnek létre, hogyan zajlanak?

Ian: Jól ment. Az íreknek nagyon tetszett a stílusunk, és biztos vissza fogunk menni. Ismerek pár zenészt Dublinban, gyermekkori barátaim, és ők segítettek, hogy hol és kivel kéne beszélni. Egy kicsit nehéz volt, de nem annyira, mint arra készülni egy nagybőgővel, hogy felférjen a repülőgépre...

Készül már az újabb lemez? Mik a terveitek?

Ian: Októberben visszamegyünk a stúdióba, próbálunk varázsolni valamit a csodás Schrám Dáviddal, a producerünkkel, és nagyon izgulunk.
Köszönöm szépen a válaszokat, és további sok sikert nekik!

Itt tudjátok lecsekkolni őket:

facebook: https://www.facebook.com/mongoozandthemagnet?fref=ts
youtube: https://www.youtube.com/user/mongoozandthemagnet
Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.07.19 09:43:00, oldal 264 ms