Piros lakk
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )

Megint megrekedtem, és alig jön ki szó a számon. Repedt utak, havas táj, itt - ott erős szél. Eltakarja a kilátást. A domb mögül, alig látom a Napot; pedig bennünk van elrejtve. A szívünkben.

Mi hiányzik most a legjobban? A legjobban a sütemény, amit mindig a Vásárcsarnokban veszek, és útközben falom be a Duna partján.
Talán ez az, amit más nem mondhat el magáról. Azokat az apró rezgéseket, amiket én érzek egy ilyen pillanatban.
Amikor megszólalok és csend fogad, vagy írok és nem jön válasz. Lehet, hogy mással kéne már beszélnem? Vagy csak várakozni, minden pénzem magányos 36-os cipőkre, és elhagyott gazdátlan ruhákra költenem?
Csíkokat rajzolni a falamra, hogy ne legyen olyan csupasz?
Pöttyöket meg a párnahuzatomra?
Összepárosítani a zoknijaim, hogy legalább az ő lelküket melengesse a szeretet?

Folyton három dolog jár a fejemben: Az egyik, amikor nagymamám minden telefonhívásunk utolsó mondataként közli velem, hogy "az emberek rosszak. Legyél jó emberismerő!" A második, amit egy cikkben olvastam, "ne pazarold el a tehetséged!" A harmadik pedig apukám féltett jelmondata: "Jó kislány legyél!" Na és persze: "Süss palacsintát. Sokkal tartozol..."
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.11.19 17:27:29, oldal 339 ms