Kapcsolati útmutató by Szegedi Kortárs Balett

Catulli Carmina

A férfi és a női létről, a megkörnyékezésről szól (látszólag) ez a darab. Carl Orff zenéjéhez egy tökéletesen beilleszthető történetet kapunk, ami Catullus verseivel egészül ki, amikről tudni kell, hogy a költő nem rest lefesteni, leírni a pajzánkodást, a szexuális utalásokat. A maga nemében az előadás könnyed lett és igazi komédia, vérbeli bohózat. De mint ahogy megszokhattuk, Juronics Tamás koreográfiái kapcsán: az ész, a gondolatok csakúgy dübörögnek a fejünkben a látottak közben is. Sosem hagy pihenni minket, sosem hagynak ellazulni minket.

"Gyűlölök és szeretek. S hogy mért teszem? Én se tudom, hidd.
Bennem történik, s kínja keresztre feszít."
(Catullus: Gyűlölök és szeretek)


Vajon ki dönti el egy kapcsolat legeslegelején, amikor még csak megismerjük a másikat, az első összefutásnál, hogy ebből akár több is lehet, mint puszta ismeretség, hogy ebből akár még működőképes párkapcsolat is kijöhet? Ki dönti el az esélyadásokat, vagy azt, hogy érdemes-e kockáztatni? Vajon ki választ kit? S ha a nő eldöntötte, hogy az a férfi kell épp társának aki, akkor miért játszadozik a másik féllel mégis kedvére ahelyett, hogy elmondaná neki, hogy "igen, lépj be az életembe"?

Ehhez a gondolatfonálhoz ide lehet kapcsolni az első darabot, a Szegedi Kortárs Balett: Árnyak és Vágyak című balettjét, ahol a nő jelenítette meg a vágyat, a vágyakozást, a férfi pedig az árnyékot. Íratlan törvény, hogy a hímnemű csak árnyék lehet? Miért? Íratlan törvények kellenek ahhoz, hogy éljünk? Hogy a másikhoz hogyan szóljunk, de még az is írva vagyon, hogy kivel kokettálunk és kivel kevésbé? Ezek így mind belénk vannak kódolva, építve, s tudat alatt, a tudtunkon kívül megtörténik az emberek közti válogatás?

Teljes kapcsolati szabályzatot, örök érvényű kérdéseket, megszokott folyamatot mutat be ez az előadás. Számomra.

A nők kéretik magukat, s amikor a legnagyobb a közöny a részükről, amikor úgy tűnik túlságosan hidegen hagyja őket a másik oldalon álló hímpéldány, akkor igazából már egy szó is elég és megvan a nőnemű. Az utolsó kanyarban sosem szabad megfutamodni. Belénk van kódolva, hogy a férfiaknak küzdeniük kell azért, hogy megérdemeljék azt, amiért éppen küzdenek; kitartásra nevelni, ez is lehetne a feladatunk, nem? Bármennyire is betegesen hangzik, de mégis csak megvan az összes nőben az a bizonyos anyai ösztön és szellem.

A nők játszadoznak, de nem veszik komolyan. A férfiak egyenes úton tárulkoznak ki, és minden fontos. A köztes térben meg valahol, valahogy találkoznak.
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
kép helye

Fotó: Szegedi Kortárs Balett fb oldaláról ( )
Varga MajaA cikk értékelése 4,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.06.23 16:09:56, oldal 262 ms