Ha te nem teszel semmit...

Ő se segít. Ő se a kukába dobja a szemetet. Ő se…

Annyi cikk van arról, hogy egyedinek kell lennie egy egyének, mégis mindig azzal vagyunk elfoglalva, hogy a másik mit nem csinál, ha arról van szó, hogy ez a világ tőlünk lesz élhető vagy éppenséggel nem élhető. Hisz egy kishal a vízben mit tudna tenni? Sokat.

Mert a zsebedben lévő 10 Ft egy zsemlét jelent egy hajléktalannak, aki lehet, hogy borra költené sok ember 10 Ft-ját, amit egy nap alatt szed össze, de ha áldozol a 10 Ft-od mellé még két percet, amíg elsétálsz a csomópontokon lévő pékségig és esetleg hozzácsapsz még egy 200 Ft-ost, akkor már tettél valamit azért, hogy egy ember egy nap legalább egyszer egyen valamit.

Mert miközben a számítógépet nyúzod, elmehetnél önkéntesnek egy állatmenhelyre akár csak egy napra is, hisz ott sosincs felesleges kéz. Vagy mielőtt a gyerekednek karácsonyra kiskutyát veszel, megmutathatod neki az örökbefogadásra váró állatokat, lemérhetnéd pár családi programkénti önkénteskedésből, hogy tényleg foglalkozni fog-e az új családtaggal, vagy miután már felnőtt lesz az állat, ő is az utcán fog-e kikötni.
Mert ahelyett, hogy az úttestre pöckölöd a csikked, tehetnél tíz métert és beledobhatnád a kukába is, hogy tiszta maradjon a saját környezeted.
Mert ahelyett, hogy azon keseregsz, hogy egyedül vagy és magányos, bemehetsz egy kórházba felolvasni időseknek, gyerekeknek, betegeknek, akik addig, míg ott vagy, elfeledkeznek a bajukról sőt, te is elfeledkezel a sajátodról.

Mert ezer meg egy lehetőséged van naponta, hogy valamit tegyél. Tegyél azért, hogy a világ jobb legyen, hogy meggyőzd a saját családod, barátod, szomszédod, hogy ők is tegyenek valamit, akármit.

Manapság ugye minden a lehetőségekről szól, és fontos az önmegvalósítás, a saját célok kitűzése, elérése, de mit ér az egész, ha ebben a káoszban élsz? Ha arra vársz, hogy a környezeted magától lesz szebb és jobb, vagy a vezetőinktől, akkor naiv vagy. Emberek fagynak meg az utcán ma Magyarországon, miközben biztosan van otthon egy nem használt takaród, amit legalább egynek odaadhatnál. Mert kidobod a kukába az ételt, mert „csak” frissen jó, mert kidobod a kukába a pulóvert, amit kinőttél, pedig egy zacskóban magaddal is vihetnéd és odaadhatnád valakinek, akinek szüksége van rá.

Nem az a lényeg, hogy ki miért kerül utcára, kinek miért nincs ételre vagy tüzelőanyagra pénze, hanem az, hogy miért nincs bennünk emberség ma már, hogy milyen világban akarunk élni, és az a világ mitől lesz jó hely. Miért várunk, hogy ezeken változtassunk? Mire? Komolyan mire??? Nekem senki ne mondja, hogy bárki megérdemli, hogy éhezzen egy elméletileg civilizált európai országban, hogy esténként fagyoskodjon. Senki ne mondja nekem, hogy idős embereknek vasárnap kukázniuk kell fémdobozokat, üvegeket gyűjtve. Mindegy, hogy mit tett, hogy élt, ez nincs rendben és kész.

Arra várunk, hogy a kormány vagy az EU megoldja? Tudjuk mind, hogy a saját zsebük lyukait tömik ki A Deák Ferenc arcképével ellátott bankjegyek kötegeivel. Ahelyett pedig, hogy szidod otthon az anyjuk, mert igen, tény, hogy nekik kéne megoldani ezt a problémát, felemelkedhetnél és tehetnél te valamit. Helyettük. Hisz mondhatjuk, hogy a mostani mondjon le, de a következő se fog ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Sajnos ma már nincsenek Széchényi Istvánok, Kossuth Lajosok, Deák Ferencek… Mi vagyunk. Nekünk kell tennünk valamit. Nekünk kell adnunk valamit. Akár csak egy zsemlét, akár csak 20 percet, míg felolvasunk egy mesét arról, hogy ez a világ még lehet szép és jó, mert minden rajtunk múlik.
Sz. EszterA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.05.20 14:08:39, oldal 262 ms