Emlékszem, hogy először VOLT fesztiválon futottam bele a bandába, erős másnapossággal vagy sokkal inkább aznapossággal küzdve, a gyógyító söröm iszogatva, az árnyékban. Megvan a pillanat, amikor délután 17-kor, nézel ki a fejedből és azt se tudod, hogy merre vagy arccal előre, x nap non-stop bulizás után? Amikor már a kezed is fáj megemelni. Amikor nem érzékelsz semmit magad körül.
Emlékszem, hogy a forróság meg a por már szinte elviselhetetlen volt, mégis annyi ember gyűlt a nagyszínpad elé, hogy annyit tudtam mondani a mellettem hasonló tünetektől szenvedőnek, hogy ezek hülyék, ha kiállnak a napra.
Mégis egyre többen gyűltek össze, én meg próbáltam kitalálni, hogy kik is jönnek. Programfüzet felcsap, számomra akkor még semmitmondó név: Parkway Drive. Szájhúzás, sörivás, hátradőlés, várakozás.
Ők meg megérkeztek a színpadra és olyan durván keményen csaptak bele a lecsóba, hogy hirtelen azonnal felkeltem és magamhoz tértem. Tehát erre vártunk. Kőkemény zenére délután 17-kor, tűző napon. Ha tudnék fütyülni, tuti, hogy az első percben kicsúszott volna egy fütty, azért, amiért 30 másodperc alatt nem elég, hogy magamhoz térítettek, de még mozgásra is késztették a lábam meg az ujjam, hogy az akkor még ismeretlen ritmust önkéntelenül doboljam. Elkezdtem morfondírozni azon, hogy lehet mégsem hülyék, hogy kiálltak az emberek a nagyszínpad elé, mert ez a banda hihetetlenül beteg és marha jó zenét játszik, olyan lelkesedéssel meg energiával, amitől tátva marad az ember lányának a szája.
A pillanat, amikor a portól nem látod a színpadot, mert olyan fáradhatatlanul nyomja a tömeg a circle pit-et, hogy még te is bekívánkozol közéjük, mindent megér. A legmeglepőbb, hogy meg is indulsz, öntudatlanul, mert húz magához az, ami ott történik és közelebb akarsz lenni. Ha meg már ott vagy nincs megállás. Ugrálsz és nevetsz és fürdesz abban a banda és közönség közti kontaktban, amire tíz perce még nem fogadtál volna, hogy meglesz. De elkap és visz. Nincs megállás. Hogy is lehetne?
Tavaly szintén a VOLT-on léptek fel, de immár céltudatos, rajongólányokat megszégyenítő módon álltam be az első sorba tíz perccel hamarabb, tuti, ami tuti. A hatás ugyanaz, mint először. Totális észvesztés. Még azt a barátom is zabáltatták a tenyerükből, aki hozzám hasonlóan elsőre, nem tudott róluk semmit, de úgy jött ki ő is, mint én először: ezek kurva jó bulit nyomtak, ha nem az egyik legjobbat a fesztivál ideje alatt.
Hogy mi lesz most a Barba Negra Music Clubban, február 2-án? Nem tudom, de sanda gyanúm szerint a régi motorosoknak nem fognak csalódást okozni, akik pedig először mennek az ausztrál banda koncertjére, kössék be alaposan a cipőfűzőjüket, vértezzék fel magukat és készítsék fel a dobhártyájukat, mert zúzásra számíthatnak, olyanra, amilyet ritkán látni itthon, ám feledni nem lehet.
A koncertre minden jegy elkelt!!!!
(Nem meglepő.)Sz. Eszter2016-01-28 18:15:1112345
Amennyiben kérdése, problémája, észrevétele lenne vegye fel velünk a kapcsolatot az
info@masnezopont e-mail címen, vagy kattintson ide és küldjön nekünk üzenetet a felületen keresztül.
[ ], 360 Bar, A38, ajánló, Akvárium Klub, aluljáró, BARBA NEGRA MUSIC CLUB, Barba Negra Track , beszámoló, bevándorlók, Budapest Park, bűvész, CAMPUS, designer, egyedi, elmélkedés, élmény, eltitkolt, emberi test, Európa, férfiak, Fesztivál, FEZEN, film, Fishing on Orfű, Fishing on Orfű, flashmob, Gólya, hazai, horror, indulás, interjú, karácsony, kép, képválogatás, koncert, kortárs, könyv, Kritika, kultúra, L.E.S.Z. Feszt, Lámpa, fény, legenda, magyar, mozi, MÜPA, művészet, Nemzeti Színház, nők, önismeret, örs, pár soros, piac, presszó, program, pub, RockPart, sajtóközlemény, slam, sorozat, sport, Sziget Fesztivál, Színház , tabu, társadalom, tenisz , tények, timelapse, Trafó House, tudományos, valóság, vers, VOLT Fesztivál, yoga, zene, zenész