Kérdezzük meg egymást I.

Mindig is olyan voltam, hogyha bármit is olvastam vagy láttam, legyen az egy adott teljes hír vagy csak egy kiragadott mondat belőle, mindig mentem a környezetemhez, hogy "na és erről mi a véleményetek? na de mégis mit gondoltok erről meg erről?". Erre a kíváncsiságra, erre az alapbeállásra megy majd rá ez az újfajta interjúszerűség: pár embernek, - akikkel szívesen 'dolgoztam' volna együtt -, írtam, ők pedig lelkesek voltak és láttak lehetőséget az egészben, így közelebb kerültem ahhoz, hogy egy ötletem ne csak ötlet maradjon. Köszönöm Nekik.

Hogy mégis mi ez az egész? Minden héten egy adott kérdésre válaszolnak majd akár két mondattal, akár hosszabban, nincsen megkötés, és ez fogja adni a cikk magát. Nem egy szokványos interjú, amiben szokványos, célirányos, már-már az unalomig ismételt személyes kérdésekkel kérdezünk, hanem személyesen reflektálnak egy éppen fontos hírre, vagy filozofikus kérdés által az emberekre, a világra, de mivel fő az őszinteség, a nyíltság, így ezzel együtt mégis jobban megismerjük őket. Semmi sem megszokott, kivétel a témakörök: társadalmi-, szociális-, közérdek-, "élet nagy kérdései"-, gasztro-, hit-, önismeret-, és kultúra.

Különböző személyiségek, mégis hasonlóak. Hogy miben? Talán kiderül. De jöjjön is helyettem e hét első ilyenje, az első kérdés. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Ha te is kedvet érzel utána, hogy válaszolj az éppen feltett kérdésre, akkor kérlek, ne tartsd magadban! Épp ez az egyik lényege: beszéljünk egymással.
kép helye

Fotó: weheartit ( )

A kérdés: Esterházy Péter az idei interjújában azt mondta, hogy "nincs pucér valóság." Mit jelent neked így "csupaszon", ez a kifejezés? S ha körbenézel a környezetedben, a világon, akkor hogyan lehetne rávetíteni ezt a mondatot? Mi a valóságod?

× Kemény Zsófi, (slammer, költő, író, és a leggyorsabb válaszadó):
Hogy nem lehet csak úgy ránézni a dolgokra, hanem azonnal látjuk is őket valamilyennek. Más meg (esetleg) másnak, pont azt, (akár) pont akkor. Mindnyájan kicsit más világban élünk, és nem akarom magamnak azt hazudni, hogy meg tudom mutatni a saját valóságomat. Az olvasó a saját valóságát fogja látni, akkor is, ha (esetleg) az én soraimat olvassa. Akkor meg (akár) fel is öltöztethetem a valóságomat, (esetleg) a saját örömömre.

× Festy, (divatblogger):
A mai világban azért nincs nagyon pucér valóság, mert mindenki a social media platformain egy ideális, nem igaz világot próbál mutatni a környezetének. Általában csak a jó dolgokat osztjuk meg magunkról, a hétköznapi nehézségeket és a valóságot szeretjük eltitkolni mások elől, hogy minél jobbnak látszódjunk.

× Kardos-Horváth János, (zenész):
Minden tiszteletem az író úré, de én úgy érzem, hogy 2016-ban is tagadás nélkül szeretnék élni, és minden tettemet, meghatározó gondolataimat az állítás irányából közelítsem és végezzem el! Fontosabb azzal foglalkozni, hogy mi van, mintsem azzal, hogy mi nincs - mert a keseredő, vinnyogó, tékozló, alkoholban ázott, megcsalt, elárultnak érzett nagybetűs "magyar" érzésben fuldoklás helyett szeretnék része lenni a világnak. A magyar nyelven gondolkodáson túli világnak. Mi magyarok 16 millióan vagyunk az egész bolygón, azaz a teljes földi lakosság körülbelül 0,012%-a. Ez egy rendkívül szűk rés, amin keresztül észlelünk - én ezt a rést szeretném kitágítani, szélesíteni és a tapasztalataimat továbbadni a művészetemen keresztül azoknak, akiknek erre nincs kedve, ideje, tehetsége vagy affinitása. Nagyon fontos lenne fölébrednünk nekünk magyaroknak, és a múlton való rágódás helyett a gyermekeinkkel, a nagyszerű lehetőségeinkkel és a nagy világban található nekünk ismeretlen kulturális értékeket, hagyományokat is megismerni. Egy közösség vagyunk mi emberiség, közösen várjuk a klímaváltozás negatív hatásait, a harmadik világbéli népességrobbanást, együtt fogjuk végignézni, ahogy egy nagyvállalat kiszippantja az utolsó csepp kőolajat, miután palackozott levegőt oszt a rászoruló gyerekeknek. Talán nem holnap, és talán nem is lesz nálunk benne a híradóban, de ettől függetlenül az lenne jó valóság, ha Nyírbátortól Körmendig minden Magyar ember világpolgár lenne! Nekünk is és a világnak is nagy szüksége van erre!

× Réka, (habfurdo.com bloggere):
A csupaszon kifejezés egy rémisztő szó a mai világban. Azt jelenti, hogy nincs titok, nincs lepel, ami elfed. Félelmetes, mert ha az ember pucérnak érzi magát, akkor nincs biztonságérzet. Még a legnagyobb szerelemben sem tudunk teljesen pucérak lenni. Az ember úgy van összerakva, hogy nem lehet teljesen meztelen még önmaga előtt sem. Képtelenek vagyunk rá, mert túlságosan komplex alkotás vagyunk. Őszinte ember van, aki mindig elmondja mit gondol és érez, de ez is változik a környezet hatásaira.
Az én valóságom? A cselekedeteim, a gondolataim, az álmaim és a hitem. Ilyen ködös a valóságom...


× Nagy Edi, (énekes, dalszerző):
Egy egész gondolatlavinát indít el bennem ez a kifejezés, kezdve azzal, hogy mindenképp elolvasom Esterházy új könyvét, mert érdekel, milyen iróniával mesél a megszemélyesített betegségéről.

Amikor írok, mindig őszintén teszem. Nem írok le olyat, amit nem gondolok – legalább egy pillanatig – halálosan komolyan. Viszont a megfogalmazást számtalan tényező befolyásolja, alakítja, és így lehet, hogy a valóság, még ha csak egy hajszálnyival is, de elferdül. Csak mert az a szó jobban hangzik, vagy kell a rím a sor végére, vagy mert boldogok vagyunk, amikor leírjuk, vagy épp az ellenkezője.
Aztán az is eszembe jut, hány különböző szerepet játszottam annak idején. Amikor még nem igazán mertem felvállalni saját magamat, a hibáim és hiányosságaim miatt, amik mellett eltörpültek az erényeim. De hát szinte folyamatosan szerepeket játszunk, hogy megfeleljünk az éppen aktuális elvárásoknak. Mások kedvében szeretnénk járni, hogy nagyobb legyen a szimpátia, ami pedig a mi kis egónkat kedvesen simogatja... De minek? Annyira felszínesek tudunk lenni, és csak a szépen felöltöztetett, valóságnak álcázott tényeket látjuk.

A valóság MI vagyunk, de kizárólag ruha, smink, cipő, hajfesték, célok, motivációk, egó nélkül, a semmi közepén. Mert ezek mindegyike kicsit-nagyot már ferdít is a dolgokon, mi viszont ezt a „csomagot” érzékeljük és értékeljük valóságként. Mert így szoktuk meg.

Megemlíthetném a különböző médiumokban elhangzó információkat is mint példát, a jócskán megkérdőjelezhető tényekre. Írhatnék még az önimázs-építésről a közösségi oldalakon, és megannyi szempontból elemezhetnénk, amit Esterházy mondott és vitathatatlan, mert a pucér valóság olyan, mint a ma született bárány, amelyik képes az emberi beszédre... Viszont, mint minden, ez is relatív: ránk van bízva, hogy ezt mekkora problémának tekintjük. Az biztos, hogy a kis részletekre érdemes figyelni. Az is biztos, hogy csak a szám jár, de nekem sem sikerül mindig.


× Barok Eszter, (újságíró):
Valóban nincs olyan, hogy "pucér valóság", legalábbis nem érzékeljük. Mindenki a saját szűrőjén keresztül észleli a világot: ugyanazok a mondatok minden ember számára jelenthetnek kicsit, vagy éppen nagyon mást, a saját személyes élményanyagától függően. A valóság bennünk válik azzá, ami, és aktuális helyünk, helyzetünk a viszonyítási pont... tőlünk független valóság nem észlelhető.

Látod Istent? Attól függ, hol állsz épp, mi a hited. Ahogy az is, hogy látod-e a Mátyás-templomot. Mást látsz jobbról, balról, középről, közelről, távolról, és van, ahonnan nem is látod. Ha nem látod, elhiszed, hogy van? Ha látod, biztos, hogy (ugyanúgy) látja más is? Mondhatjuk, hogy történelmi tény - a pucér valóság -, hogy Szent István alapította 1015-ben, de vajon belelátunk-e, mi volt ezer évvel ezelőtt?

Számomra Esterházy mondata "csupaszon" azt jelenti, hogy a művészetben, az irodalomban nincs üres test, az író belső képét az olvasó percepciója teszi azzá, ami... Egy tágabb értelmezési tartományon belül pedig mindennel így van ez: minden ember a saját barlangjából néz kifelé, és annyit már tudósaink is megmondtak, hogy csupán a teljes elektromágneses spektrum 1 százalékát vagyunk képesek érzékelni.

Alázat. Erre is tanít az emlékeztető, hogy nincs pucér valóság. Türelem, megismerés, empátia. Állandó kétkedés, de nem hitetlenség, a fejlődés kételye. Nem tagadni, inkább keresni, elfogadni, hogy a világon semmi nincs, aminek ne több oldala volna, és az abszolút "igaznak" és "valódinak" gondolt alternatíva is lehet téves egy más perspektívába helyezve. És persze a téves is lehet helyes. Porszemek vagyunk, és mégis bennünk az egész univerzum, a csillagpor, amiből vagyunk.


× Mohai Marietta & Pilló Péter, (az "Alvajárók égboltja" nevű együttes frontemberei):
Az én valóságom az, ami én bennem van, viszont az lehet, hogy másnak már álomvilág. És fordítva. Teljesen pucér emberek nincsenek. Mindenkin van álarc. Amit vagy ő aggat magára, vagy más véli felfedezni rajta. Ezen hosszasan lehet keseregni, és valamennyit meg talán szükséges is, hogy aztán elinduljon valami ott bent magától. Végül is, ha megismerjük az álarcok természetét, egy idő után mi irányítjuk, hogy felvesszük vagy levesszük magunkról az éppen aktuálisat. És azt is, hogy ha egy maszkot felismerünk a másikon, hagyjuk, hogy viselje vagy letépjük róla. Mindenesetre jól ki van ez találva! Méregetheted az egyetemes, a saját vagy a másik valóságát (már ha ezeket ilyen élesen el lehet határolni), és lehet, hogy még akkor sem vagy sehol. Főként, hogy ez tényleg csak méregetés, meg pillanatnyi ráérezgetés. Gondolom, Ádám meg Éva nem csinálták ezt, mert eleve csupaszok voltak, és csak úgy léteztek. Már, ha léteztek...

Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.08.21 10:23:04, oldal 272 ms