„A játék öröme, a rejtekezés misztikuma”
kép helye
Forgách - 12 nő voltam borító
Fotó: ( http://www.litera.hu/img/kekForgach_12_n_voltam_b1.jpg)

A kötet az óév végén került a kezembe, Forgách Andrásról pedig előtte nem sokkal hallottam egy egyetemi órámon, így egy számomra alig ismert szerzőt és könyvét kezdtem el olvasni, azonban annál nagyon lelkesedéssel, mivel a 12 nő voltam-ot azóta dicsérték nekem, mióta a könyvesboltok polcán először megláttam.

„Hogyan lettem nagylány? – ez könyvünk egyik fejezetének címe, mely egyúttal tömören összefoglalja annak a marék cukorkának a témáját, melyet a szerző vett magához az angyalok által elé tolt isteni édességes tálról.” – Forgács Zsuzsa Bruria

Összesen 12 novellát tartalmaz, 12 helyzetet, 12 én-elbeszélést, de nem pusztán nőkről és a gondolataikról, hanem mindent női szemmel látva és láttatva. Ettől pedig izgalmas és friss. Persze nem Forgách az első, aki ilyen bravúrt vitt végbe, hiszen ott van Weöres Sándor és, a talán nem is olyan jól ismert, Psychéje, ami hasonló elgondolással szólal meg egy női hangon. De ez a mű nem mai darab és nem is feltétlenül olyan stílusú, amit akárki csak úgy, kikapcsolódásképpen kézbe venne egy kávé mellé. Forgách ezzel szemben könnyed, de cseppet sem egyszerű élethelyzeteket rajzol meg az olvasónak, olykor egészen szürreálisan és groteszk módon, mégis szórakoztató formában. Egyik történetből esünk a másikba: ez valódi zuhanás, mert az embert kijózanítja és visszalöki a valóságba, amikor befejeződik egy-egy novella. Azért is ilyen hatásos mindez – bár lehet, csak azért gondolom így, mert nőként el tudom képzelni az elém tárt szituációk többségét –, mivel az olvasót magukba rántják a történetek, abba az aktuális, apró világba, amelyről szólnak, és nem is akarják elengedni, egészen az utolsó pontig.

A leírások, az életkörülmények – a novella terjedelmi lehetőségeihez mérten – pontosan ismertetve vannak. Mind a tizenkét nő, aki helyet kapott ezekben a szövegekben, egyedinek tűnik. Ettől nem csak színesek a történetek, de egészen valóságossá is válnak. Olvasás közben, elképzelhető lesz, hogy ezek a pillanatképek hús-vér nőkről szólnak, talán Forgách ismerte egykor őket, vagy ismerősökön át jutott el az íróhoz egy-egy alapgondolat. Az ember lánya, olykor még magára is ismerhet, beleláthatja saját magát, ami azért elég nagy teljesítmény egy férfitól, hiszen lássuk be, másképp gondolkodunk.

Ennek ellenére persze vannak buktatói is ennek a novellás kötetnek. Elsőre az olvasó, azt hinné, hogy mindegyik történet szerves része a romantika és a nagy érzelmek, s hogy ott van mindenütt, a kesernyés sors mögött, a szerelem. De valójában nincs sehol sem. Az az igazság, hogy mind a 12 nő, aki megszólal az én hangján, csak a szexuális vonzalommal van elfoglalva. Persze, az esély mindegyiknél megadatik, hogy komolyabb érzelmi háttér is legyen a puszta vágy mellett, de vagy nem élnek vele, vagy mintha észre sem vennék igazából a lehetőségeiket. Mondhatjuk, hogy ez szándékos, ám azt gondolom, hogy a legtöbb nő nem ilyen. Tizenkettő egymás után pedig végképp nem.

A kötet végén aztán azzal is szembesül az olvasó – már amelyikük, mint én, aki még nem olvasott Forgách Andrástól semmit sem eddig –, hogy több novella már korábban megjelent, különböző lapokban. A 12 nő voltam-ban, ezek a már napvilágot látottak, át lettek szerkesztve, ugyanis eredetileg női álneveken voltak olvashatók, és nem is én-elbeszélés formájában. Így viszont már mindegyik beleolvad a kötet struktúrájába. Legvégül pedig kapunk egy kisebb összegzést Forgács Zsuzsa Bruriától, bár nekem erről a pár oldalas szövegről egy hosszabb ajánló jut eszembe, mintsem konklúzió, csak ez hosszú lett volna fülszövegnek. Azonban a magyar származású írónő nagyszerűen foglalja össze miről is szól ez a kötet: „Forgách András könyvében kislányok, nagylányok, kamaszlányok és első pillantásra érett, felnőtt nők próbálnak meg tényleg felnőni, függetlenedni, szeretnék összekapni magukat és szétfolyó napjaikat, szeretnének urai lenni helyzetüknek, kezükbe venni sorsukat, és kísérlik meg a lehetetlent, hogy leszakadjanak az életüket döntően meghatározó felnőttekről, apjukról, anyukról – akár ismerik őket, akár nem –, múltbéli érzelmi kötődéseikről, szerelmeikről, szenvedélyeikről, miközben minden ízükkel szembe kívánnak nézni gyerekkoruk rút és szépséges gyötrelmeivel, begyógyíthatatlan kínjaival, feloldhatatlan talányaival.”

(Libri Könyvkiadó, 2013, 3490 Ft)
Kecskés SzulamitA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.22 08:16:24, oldal 248 ms