Egyedül lenni igenis Jó!
Mindenhol, mindenki és minden azt sugallja, hogy valaki akkor számít sikeresnek, ha jól keres, és ha párkapcsolatban él. Félre értés ne essék, az ember, társas lény, így természetesen én is belátom, szükségünk van mindannyiunknak párkapcsolatra, de egyrészt az ilyesmi nem kérésre jön, másrészt pedig nem kell foggal-körömmel kapálózni utána. Tulajdonképpen ez az alapja a filmnek. Persze ez egy romantikus vígjáték, szóval nem sok sírós jelenet van benne, és ha valaki nagyon mély filozofikusságot keres, akkor csalódni fog. Ennek ellenére, szerintem, szórakoztató, könnyed, és van mondanivalója is.
A helyszín New York, azon belül is, tulajdonképpen a központi helyszín, egy kocsma. Nem minden itt történik, de gyakorlatilag mindenki itt ismer meg mindenkit és ide is fut vissza a végére a történet. Van nekünk egy Alice nevű főszereplőnk, akit Dakota Johnson alakít – igen, ő a Szürke ötven árnyalatos lány –, aki úgy tűnik, tud színészkedni, és meggyőzően alakítja a szingliséggel küzdő fiatal nőt. Az ő nővére, Meg (Leslie Mann), aki mint szülésznő dolgozik, és hosszú ideje bizonygatja magának, hogy megvan pasi és gyerek nélkül. Alice barátnője és kolléganője, Robin (Rebel Wilson), aki jó pár éve egyedül van és ez abszolút nem zavarja, az éjszakákat végigbulizva mindig más és más pasinál ébred fel. Egyébként talán ő a leghumorosabb és leglazább karakter az egész filmben, egy pillanatig sem görcsöl a jövőjén, de még az aznap estéjén sem. A negyedik nő pedig Lucy (Alison Brie), aki a new york-i kocsma felett lakik, de valójában lenn csövezik és lopja a WiFi-t, és meg van győződve, hogy a társkereső algoritmusoknak köszönhetően fogja megtalálni az Igazit. Természetesen mindenkinek kicsit másképp alakul majd a sorsa, ami részben kikövetkeztethető, részben pedig talán nem mindenkinek egyértelmű.
kép helye

Fotó: How to be single? ( )
! SPOILER !

Robin megmarad a bulizásnál, valódi barátnőkké válnak Alice-szel, némi veszekedés után. Kiderül, hogy valójában milliomos, ami kicsit megdobja a végére a karaktert, mert az egész filmben egy centet sem fizet semmiért és dolgozik, hobbiból.
Meg, Alice nővére, még mielőtt összejönne a nagy Ő-vel, keres magának egy spermadonort, hogy lehessen gyereke. Sokáig játssza el az erős és független nő szerepét, annak ellenére is, hogy megismerkedett azzal a pasival, aki tényleg a csillagokat is lehozná neki. Természetesen végül beadja a derekát, és happy end lesz az ő mellékszála.
Lucy kénytelen belátni, hogy néhány algoritmus nem helyettesíti a kémiát, és egy rendkívül vicces jelenet után, amikor is bekattan, és új befejezést költ egy gyerekmesének a felolvasás kellős közepén, megismeri a kis könyvesbolt eladóját, akivel végül összeházasodnak.
Alice-nek egészen más „boldog vége” lesz. Ő az, aki végül is megtanulja, hogyan kell talpon maradni egyedül is, és végre önállósodik is, teljesen. Valójában a film egyetlen igazán erős jellemfejlődése az övé. Három férfi is lényeges szerepet játszik az életében, amióta New Yorkban van: az első természetesen az ex, akit még az egyetemen ismert meg, és már az elején is keresi a maga szabadságát, ám sikertelen kísérletek sorozatába fut bele. A második a kocsma tulajdonosa, a jóképű és szexi pasi, akivel szexelnek még az elején egyet, és innentől egyszerű haveri viszony alakul ki köztük. A harmadik az özvegy ingatlanfejlesztő, akivel a kapcsolat egész jól alakulna, ha a pasi képes lenne megnyílni és elfelejteni a kislánya anyját, de persze nem így lesz.
kép helye

Fotó: How to be single? ( )
A végső konfliktus Alice születésnapjára rendezett buli, ahol lehetetlenül sok ember van jelen, inkább hasonlít egy tetőbulira, mint szülinapra. Itt megjelenik mind a három férfi: az özvegy bunkósága miatt bocsánatot kér; a pultos srác valójában Lucy-ba szerelmes, de az a hajó már réges-rég elúszott, mire elmondaná a lánynak; a gondja Alice-nek csak a legrégibb exével lesz, aki úgy akarja elfelejteni a lányt, hogy egy utolsót szexelnek. Ekkor Alice végre rájön, ő tényleg egyedül akar lenni, nem csak mondja, meg is teszi a megfelelő lépéseket és otthagyja a pasit.
Az egyedüllét érzésére a film záró képei erősítenek rá: Alice a Grand Canyon egyik szikláján áll, egymagában, naplementekor és a szél zúgásán kívül semmit se hallani. Igen, ez igazi klisé, és ha az ember a filmet nézve a természeti képek mellett egy kis figyelmet fordít a szövegre is, ami az utolsó pár percben elhangzik, akkor még közhelyesebbé válik a jelenet. Egyetlen lényegi mondanivalója az, hogy meg kell tanulni egyedül lenni, főleg ha az ember előtte hosszú ideig nem volt szingli, és ettől nem megy tönkre semmi, sőt megismerheti saját magát, ami később hasznos lehet.

Összességében szerintem ez egy jó film, talán, ami felróható, hogy az előzetesben a poénok egy része le lett lőve, ami nem csak ez esetben, hanem egyébként sem túl szerencsés. Abszolút nem randi film, hiába romantikus vígjáték, mégis csak a szingliségről szól; persze, kinek hogy. Mindenesetre bátran tudom ajánlani annak, aki egyszerűen csak kikapcsolódni vágyik a barátnőivel, erre tökéletes. Nagy előnye emellett a filmnek, hogy nincsenek felesleges karakterek és mellékszálak, annak ellenére, hogy nem tudunk meg mindent mindenkiről vagy éppen nem rögtön. A végére a történet egy egésszé áll össze a sok út közben megemlített információkból, és valójában mindenki „boldog, amíg meg nem hal” véget kap.
A mondanivaló, ami ténylegesen fontos lenne a jelenben, és amire a film is rájátszik konkrét jelenetben is, hogy lehet jó is az egyedüllét, kicsit elveszik a klisé naplementéjében a legvégén, amiért egyébként kár, bár ha valaki egy kicsit is átgondolja azt a 110 percet, amit végigült, akkor nem csak egy jópofa vígjátékként marad meg neki. Engem például éppen ez fogott meg benne.
Kecskés SzulamitA cikk értékelése 1,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.08.21 10:21:34, oldal 254 ms