Kockás forradalom

Tényszerűen kijelenteni, hogy rossz az oktatás felelősen nem lehet, hiszen a most egyetemista nemzedék is eljutott valahogy a felsőoktatásba, és az idősebb nemzedékek már el is kezdhettek dolgozni a diplomájukkal. Azonban, itt kell megjegyezni feltétlenül, hogy ez az oktatási rendszer az elitképzést segíti, a társadalmi mobilizációt pedig kifejezettem rontja. Emlékszünk, hogy mekkora tiltakozást váltott ki a felsőoktatás reformja, mely kimondta, hogy valamilyen szinten nekünk is hozzá kell járulnunk a képzésünk anyagi feltételeinek biztosításához. Tehát aki nem tudja kifizetni a képzését, és a ponthatárt sem éri el, akkor nincs esélye a tovább tanuláshoz.

De ha gondolatban megbontjuk a politikai korrektség védőmezejét, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy valóban rossz-e, ha kevesen járnak egyetemre vagy főiskolára? Hiszen ki vitatná, hogy ha egy képzést kétszer annyian végeznek el, mint amennyi embert fel tud szívni a munkaerőpiac, az csökkenti a jövőbeni fizetést? Nem merném kijelenteni, hogy rossz az elitképzés, de mivel az oda bejutás szorosan összefügg azzal, hogy a diákok milyen középfokú intézményben végeztek, a jó középiskolába kerülés meg az általános iskolájuk erősségétől függ, ezért ezt a szelekciós módot rossznak tartom, hiszen a születés helye nagyban meghatározza a jövőbeni lehetőségeket.

Persze a legegyszerűbb kijelenteni, hogy a gyereknek csak tanulnia kell és eléri azt a szintet, ami a magasabb képzettséghez kell. Számolni kell ilyen esetben az oktatási infrastruktúra minőségbeli egyenetlenségével az országban, de fontos az oktatók minősége is, hiszen ha körülnézünk, látjuk, hogy a szegényebb régiókban az iskolai oktatás jóval rosszabb az országos átlagnál. Egy megfelelőbb és jobb munkakörülményeket biztosító oktatási rendszer orvosolná a térbeli problémákat, és növelné a társadalmi rétegek közötti átjárhatóság esélyét.
Természetesen a szülői példamutatás hiánya, vagy a rossz körülmények miatti, korai munkavállalás is kockázati tényező, de mindenek előtt az oktatási rendszer hibája, hogy a szegény szülők gyerekei is szegények lesznek, a képzetleneké szintén képzetlenek és így tovább. Ezt egy átfogó és radikális reformmal lehet megszüntetni, de véleményem szerint a legfontosabb az lenne, hogy verjük ki a társadalom fejéből végre azt, hogy a szakma nem ér semmit.
kép helye

Fotó: Pukli István, a tiltakozások vezetője ( nlcafe.hu)

Igenis helyeslem azt, hogy tanuljanak a fiatalok szakmát is, és csak a valóban azok tanuljanak tovább, akik tényleg elérik azt a szintet, ami az egyetemre bejutáshoz kell. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy valóban a teljesítmény alapján kerüljenek a felsőoktatásba a diákok, ehhez legalább hasonló oktatási minőség kéne az egész országban, így a tehetségesek és a szorgalmasabbak kiemelkedhetnének a mezőnyből.

Ha rossz az alapszintű és a középfokú oktatás, akkor az országban, még ez az erősen limitált számú egyetemista szám is csökkeni fog, ami viszont alapvetően nem jó, hiszen a bonyolult gépészmérnöki vagy oktatási feladatokat ki fogja ellátni, ha nem kerül be elég ember ezekre a szakokra? Nem beszélve az olyan készségszakmákról, mint a művészeti vagy a zenei képzések. De akár az unásig szidott bölcsész szakokról vagy a társadalomtudományi képzésekről is beszélhetnénk, abban a viszonylatban, hogy ezek a filozófiát, társadalmat vagy politikát tanulmányozó képzések egészen egyszerűen a demokrácia zálogai, hiszen ezek kérdőjelezik meg a regnáló hatalmat minden korban.

És most kiléptek azok az emberek a politika porondjára, akik egy ország felemelkedésének a sarokkövét képezik, és akik a legrosszabb körülmények között is vállalják hivatásukat, dacára a rossz munkakörülményeknek és a méltatlan fizetésnek a felelősségükhöz képest. Persze lehet mutatni az elmúlt 26 év folyamatos próbálkozására, vagy, hogy a jelenleg hatalmon lévők, legalább a nagyon rossz helyett, csak simán rosszra hozták fel az oktatás színvonalát. Ennek pont annyi értelme van, mintha egy törött lábú páciensnek az orvos beadna egy kis C-vitamint, elvérzik ugyan, de legalább az immunrendszere erős.

Ezek a problémák súlyosak, és végre nem csak 4 vagy 8 évre kéne előre gondolkodni, hanem azt a sokat hangoztatott nemzeti konszenzust is tető alá lehetne hozni együttműködve e problémák szereplőivel és egy hosszú távú tervet kidolgozni az oktatás megerősítésére.
kép helye

Fotó: Kockás ing a Teleki Blanka Gimnázium előtt ( abcug.hu)

Összeért két nagy probléma a tanárokkal kapcsolatban, az elöregedés és a fizetés versenyképtelensége. Nem lehet normális, hogy egy kezdő tanár, aki az életét teszi fel az oktatásra annyit keressen, mint egy kasszás valamelyik multinál. Az elöregedés pedig ebből fakad, hiszen ki akarna egy olyan szakmát választani, ahol még a gyerekeit is különórák vállalásával tudja majd egyetemre küldeni?

Ami talán a legnagyobb baj az a tantárgyi reform, amire elfuserált kísérletet láthattunk az elmúlt pár évben, de a tananyag mennyisége nem teszi lehetővé, hogy pár fő tárgyból az érettségire eljussanak a diákok a végére. Leginkább most a történelem és a magyar nyelv és irodalom oktatásra gondolok, míg történelemből szerencsés esetben eljutnak a diákok a rendszerváltásig, addig irodalomból reménytelen, hogy a kortárs irodalmat megismerjék, de talán már Máraiig sem jutnak el. A tananyag csökkentése viszont veszélyes dolog, mert honnan vágjanak ki részeket, hogy a diákok terheit csökkentsék? Irodalomból vegyék ki Balassit vagy Zrínyit? Történelemből esetleg csökkentsék a hangsúlyát az újkori történelemnek vagy inkább ugorjuk át a középkort?

E sorok írója nem foglalkozik hivatásszerűen az oktatás tanulmányozásával, de hitetlenkedve vette észre, hogy a közösségi oldalakon egyszerre minden ismerőse oktatásszakértővé avanzsált hirtelenjében. Célja csupán a gondolkodás fonákjának a megmutatása, hiszen van-e nemesebb annál, hogy elkezdünk gondolkodni és új ötletek felvázolásával töltjük időnket, és nem szakértünk kéretlenül mindenkinek? Bár miután kiderült, hogy Magyarország a 10 millió futballszakértő, politológus, és immáron oktatáshoz is értő ember hazája, nem is értem, hogy ez a magasan kvalifikált embertömeg hogy-hogy nem hódította meg a világot?
Krejcár OttmárA cikk értékelése 4,0 - 5 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.02.25 00:40:24, oldal 248 ms