Kiszakadni a definíciókból
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )

A szavak másképpen jelenednek meg a képeken, mint amit szótár szerint jelentenek. 2016. január 28-án, Záborszky Gábor kiállítás megnyitóján jártam, ahol a festmények automatikusan váltják ki a nézőkből a mondatokat, a gondolkodást, ami néhol egészen extrém látószöget mutat meg. Legalábbis nálam így volt. Ezen a tárlaton nemhogy mered, de belülről jövő, megállíthatatlan kényszer, hogy az adott képről elmond mindazt, amit éppen látsz benne, vagy ami éppen első benyomásként megcsap. Beléd ívódnak a színek, a formák, a nagy térben fel-felbukkanó homályos szófoszlányok, a megnyugvás és a letisztultság kettőse hol nyomasztóan, hol vidáman csapódnak le, mégis mindegyik esetben gyönyörűen van kidolgozva. Gyönyörűséget érzel a magányban is, szívbemarkoló, kiüresedsz, a mosoly mégis az arcodon marad.

Közel másfél-kétórás lélektisztítás. Minimalista modernizáció. Biztonságos közeg; azt érzed, hogy amíg a teremben vagy e képek között, e tartalmak, e mondanivalók között, addig nem eshet semmilyen bajod. Magas művészet: s most a kimondhatatlan, láthatatlan szellemi értelemben értve. Érted a művészt, levéve az álarcot. Nem, természetesen nem azt érted, hogy Záborszky Gábor éppen akkor és ott abban a pillanatban mit gondolt és érzett, amikor valamelyik képet készítette, hanem a művész jelenlétét érted meg minden egyes festményben, minden egyes kiállított darabban. S azt hiszem, ez adja a tárlat központját, ebből indul ki minden más.
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )

Záborszky Gábor: Fúgák. Guida – Riposta – Repercussio. 1976-2015
2016. január 28 - 2016. február 28.

„Amikor hálót borítunk a világra, térben és időben mérföldköveket állítunk, az nem a világ, hanem a mi ügyünk. Valószínű, hogy ez a szubjektív lét is bír némi meghatározó erővel a világ irányába. Viszonyunk állandó adás és kapás, melyben mindketten változunk.

Érdeklődésem strukturalista alapokról indult. A jellé válás lehetősége és az anyagok érdekeltek. Pontosabban az az asszociációs mező, melyet az elszabadult, önálló életet élő anyag kelt, melyet eltérő képek, néha tárgyak kapcsolásával egészítettem ki.

Nevezhetném ezt naturalizmusnak, de nem ábrázoló, hanem kijelentő formában.

A kép önmagát jelenti ki, nem szól másról, nem beszél mellé” – vallja Záborszky Gábor.

A Ludwig Múzeum most átfogó retrospektív tárlaton mutatja be a kiváló alkotó munkásságát a kezdetektől a legfrissebb művekig Fitz Péter értő válogatásában, aki a következőképpen foglalja össze nézeteit Záborszky művészetéről:
„Záborszky Gábor pályafutása rendkívül egyenletes és kiegyensúlyozott. Következetes könnyedséggel épül egymásra kép, objekt, installáció, grafika, szobor, anyag és forma. Ez a következetesség a legkevésbé jelent egyhangúságot, a témák és formák folyamatosan, logikusan és invenciózusan változnak, egymásra épülnek, az előrelépést visszafordulások követik. Egy-egy motívum felmerülését egy későbbi művön a kibontás követi, majd újra és újra előkerül, felgazdagodik, avagy letisztulva tovább él.
Nincsenek nagy kilendülések, kevéssé érintik festői felfogását a negyven év külső történései – a világban és művészetben –, mert a művészetről való felfogása, ideája rendíthetetlen és következetes. Önmagából építkezik, meditatív művészetére, világfelfogására és értelmezésére a külvilág alig van befolyással. Festői építkezése valójában zenei, a fúga struktúrájával írható le munkássága: van Guida (főtéma), Riposta (felelet), és Repercussio (kidolgozás). Keskeny ösvényt használ, az esztétizálás és a képi brutalitás határán jár folyamatosan. Durva természeti anyagai és csillogó szépségű faktúrái kimért, különös egyensúlyt képesek teremteni. Ez Záborszky művészetének lényege.”



(forrás: Ludwig Múzeum press).
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
kép helye

Fotó: ( )
Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.09.20 11:27:47, oldal 289 ms