Éjjeli bogár

Azt mondják ha leszáll az éj.
Halál bogár nyugovója véget ér.
Padló alatt mászik kapargatva,
Baljós álmokat maga után hagyva.

Nem tudtam meddig s miért nem ért még véget a tél.
Hideg zord képet miért fest a szél.
Szerettem volna, csak egy kicsit ölelni még,
de árulással vádolt és törd döfött belém.

Halálnak halálával főnixem porba hullt.
Porból lett porrá, s szárnya lángra gyúlt.
Eltűnt a kép, az álom és a szépség. A boldog mosoly,
az üveggolyó és a béke, az illat és a megnyugtató lámpafénye;
kialudt. Úgy érződik örökre.
Bezárult lelkem s szívemnek inni kell adjak.
Vizet vagy bort, csak a hidegben meg ne fagyjak.

Nem tudom miért én kaptam ezt.
Miért én lennék a bűnös.
Szobámban sötétség van, nyirkos és hűvös.
A remény, ami hal meg utoljára.
Azt mondja a bölcs öreg, már az is eltűnt, csak a naiv jár még utána.

Fáj. Üres. Koszos. Sáros.
Üvölt. Vérzik.
A lelkem.
Nem vágytam másra, csakhogy átölelj, hogy ne aludjak reszketve egyedül.
Ne érezzem azt, hogy ismét a gondolatom a múltba menekül.

Nem tudok már mit mondani. Elfogyott a szó.
Hitetlen lettél, és szócséplő.
Hallom még a hangod a távolból.
A kurzor villog és az összes szó rám gondol.
Csak magamra kell húznom a takarót.
S a bogár elhalkul.
Nem tűnik el, csak lelassul.
Talán akkor nem álmodom majd rosszat.
S a legközelebbi remény lesz hosszabb.

Aludj el.
Csukd be a szemed.
Ne remegj.
Elüldözöm az összes szellemet.
kép helye

Fotó: AnnieTHale ( )
AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.11.19 17:24:24, oldal 255 ms