A haj ereje
kép helye

Fotó: Pauline Aussibal ( Trafó)

Bátran állíthatom, hogy életem egyik legnagyszerűbb élménye volt a Hajánál fogva . Egyszerre volt rendkívül szürreális és ugyanannyira elképesztő is. Valójában, ha az ember egy pillanatra is, de elfelejtette, hogyan is lóg Sanja Kosonen és Elice Abonce Muhonen, az az érzése támadhatott, hogy valamilyen varázslatos képesség segítségével fel tudnak emelkedni a levegőbe; legalábbis én így voltam vele az előadás több pontján. Ettől pedig úgy éreztem, én is ki akarom próbálni mindezt, és elmondhatatlanul szerencsésnek gondoltam, és még most is gondolom magamat, amiért részese lehettem ennek a mágikus történésnek. Persze ezen a ponton mindig ráeszméltem, hogy a két nő a színpadon, a hajánál fogva van fellógatva biztonsági karabinerekre és drótkötelek segítségével, ettől függetlenül azonban, továbbra is igéző maradt a műsor. A varázslatot persze árnyékként kísérte a megdöbbenés: mennyire erős is az emberi haj, és mire képes valaki, akit felfüggesztenek a hajánál fogva. Itt azért megjegyezném, hogy a két finn artista több éves tapasztalattal rendelkezik és ezt a produkciót saját fejlesztéssel hozták létre, ezért senkinek sem ajánlatos, csak úgy, egy vas karikát a hajába fonnia és megpróbálkoznia bármiféle függeszkedéssel.

kép helye

Fotó: Trafó sajtóanyag ( )

Sanja és Elice teljesítménye egyébként egészen ámulatba ejtő, mert nem csak drótkötélen lógnak és táncolnak a levegőben, vagy éppen rock sztárok módjára ugranak fel gitárral a kezükben, hanem ha kell, saját magukat kötik össze és a magasból egymást lógatják le, sőt ha kötéltáncolni van kedve egyiküknek, akkor a másik a kötél meghosszabbításává válik. Ez így leírva talán nem is tűnik annyira megdöbbentőnek, de amikor látja az ember, még ha messziről is, hogy a vizes hajköteg megfeszül a terheléstől, azért csak kirázza a hideg, sőt talán még bele is tudja gondolni magát a színpadi helyzetbe. És bár a közönség soraiban lehet többen felszisszentek elsőre, a fellépők arcán egyáltalán nem lehetett fájdalmat látni. A mimikájukat sokkal inkább arra használták fel, hogy megnevettessék a nézőket, ez pedig az egyik olyan momentuma volt az előadásnak, ami miatt, úgy éreztem, ez nem egy megközelíthetetlen dolog, hanem élő és igazán felszabadító. Az egyik legviccesebb pillanat talán a performance végén, amikor Elice Abonce Muhonen kibontja a befont haját és Sanja Kosonen elkezdi kifésülni azt, miközben Elice eljátssza, mennyire fáj is ez neki, ami nyilvánvalóan egészen abszurddá válik, hiszen alig tíz perccel korábban még a haján függött, és a súly, ami felemelte a földről éppen Sanja volt.
kép helye

Fotó: Trafó sajtóanyag ( )

A műsor szerves része még a zene is, amelyet valamelyik előadó indít el, azzal a felszólalással, hogy: „ music”, vagy éppen „Elvis”, amikor egy Presley szám kerül elő. A lejátszási lista érdekessége, hogy magyar számok is helyet kaptak rajta, annak apropóján, hogy szerepel bennük a „haj” szó. Így felhangzott Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba című slágere, de az Omegától a Gyöngyhajú lány is, több más idegen nyelvű darab között.
Összességében egy zseniális előadást láthatott és halhatott az, aki ellátogatott a Trafó House-ba. Sanja Kosonen és Elice Abonce Muhonen teljes mértékben megérdemelte a vastapsot, amit kapott és a többszöri visszahívást a színpadra, és ennek örömére ők is megköszönték egy dallal a végén a közönségnek a részvételt, méghozzá, amennyire tudták, magyarul.
Kecskés Szulamit12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.21 15:08:39, oldal 254 ms