Ha újra megszületnél...
kép helye
Tankcsapda
Fotó: N. Attila ( )

Ez is apám hibája… Meg azé' a hülye rock and rollé, ami amióta az eszemet tudom, mindig befolyásol akarva meg akaratlanul. Rossz kedvem van, hallgatok egy kis hamisítatlan rockot. Ha jó kedvem van, akkor meg felcsavarom a hangerőt, mert az úgy jó, ha beszakítja a dobhártyámat is, nem igaz?

Hogy Lukács Lacival mikor estem szerelembe?

Úgy 3 évesen, mert az én apám, áldják meg érte az égiek, nem játszótérre vitt, hanem olyan jó kis koncertekre, ahol villoghattam halálfejes kendővel, bőrcuccban a nyakában ülve, és ha mindenki tapsolt, én is tapsoltam, és ha mindenki kiabált, hát én is kiabáltam. Szabad volt. Szabad voltam. A rock and roll már akkor felszabadított. Mondhatnám úgy is, hogy a bálvány szavait idézem: „Hidd el én nem tehetek róla, így rakott le az a nyomorult gólya…”

Én meg néztem ott, a konszolidált anyám szerint elvetemült, hosszú hajú pasast a színpadon, és azt gondoltam, hogy "na igen, ez valami, ez fasza, már majdnem olyan menő, mint az apukám, Bálintka meg az oviban ki a frászt érdekel, hát nekem ilyen pasas kell."
Itthon forogtak a külföldi lemezek, akkor még számomra érthetetlen szöveggel, de a régi Ladában mindig Tankcsapda ment. Apa vezet, gyerek dúdolja a gyerekeknek nem való dalokat, és nem ereszti el a képet arról a szőke emberről ott, azon a színpadon.

Ennek lassan 23 éve. 23 éve lassan töretlen ez a szerelem.

Ezer meg egy koncerten voltam azóta, és mindig ugyanolyan durranás volt, mint akkor először 3 évesen az apám nyakában, pedig Lukács Laci ma ünnepli a 48. születésnapját, nekem meg még mindig olyan, mint 25 évesen, mikor először láttam.

Nincs olyan ember ma Magyarországon, aki ne ismerne legalább egy Tankcsapda dalt. A koncerteken apám néha jobban tombol még most is a haverjaival, mint én, de felfedezem a 3 éveseket is, akik úgy csápolnak, mint a szerelembe esésem első pillanatában én, és magamban azt kívánom ők is essenek szerelembe.
kép helye
Tankcsapda
Fotó: N. Attila ( )

Valahogy azt remélem, hogy ők is úgy fogják bevágni az ajtót maguk után kamaszkorukba, mint én, és hogy majd megtalálják Lukács szövegeiben a megnyugvást és azt a tipikus "bassza meg magát minden idióta" érzést, ami engem magával ragadott a lázadásom kellős közepén. Remélem őket is neveli valamire a Tankcsapda zenéje, hogy ők is részegen fogják énekelni a dalaikat a kedvenc ivójukban, és megtapasztalják, milyen az első sorban egy Tankcsapda buli.
Remélem ők is látják majd a Szigeten a külföldieket, akik ugyan egy betűt sem értenek a szövegből, de legalább annyira elragadja őket a ritmus, mint minket magyarokat, akik teli torokból üvöltjük ki a világba, hogy be vagyunk rúgva, baj van, minden fiú ölébe üljön egy lány, vagy milyen is az életünk nője és nemmellékesen legyen minden héten a péntek.

Remélem a fanyalgók, akik azt mondják, eladta magát Lukács, elgondolkodnak azon, hogy ennyi év alatt, ez a férfi mit is tett le nekünk az asztalra, mennyi élményt adott nekünk, hogy még mindig hiteles és akkor lenne balfasz, ha tizenhatnak képzelné magát. Remélem, ha újra megszületne, mindent pontosan ugyanígy tenne.

Isten éltessen Lukács Laci!

Idén megint sokszor találkozunk…
Sz. EszterA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.08.21 21:17:28, oldal 255 ms