Őszintén a világban
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Hogy vagytok?

Bottah B: Köszönjük szépen, királyul, mint mindig!
Janet G: Így van, nagyon jól! Nagyon várjuk már az interjút.

Hogyan mutatnátok be a másikat egy szóval?

B.: Energiabomba.
J.: Igen az a durva, hogy én is ugyanezt mondanám a Botiról, teljesen ugyanezt. Mi igazából ugyanazok vagyunk, csak ő fiú, én meg lány... Ikrek.

Régóta ismeritek egymást?

B.: Két éve, két és féléve ismerjük egymást, és zenélünk együtt.

Hol találkoztatok?

B.: Ez az információ a zenei szféra örök homályába veszik, mert nincs egy olyan fix időpont, amire vissza tudnánk emlékezni mind a ketten.

J.: Igazából nekem az első emlékem a Botiról az az, hogy a Múzeum kertben már ülünk és jamelünk egy padon, de az, hogy honnan ismerjük egymást, vagy hogy ez hogy jött, arra tényleg nem emlékszünk. Egyikünk sem. Hogy mi volt mondjuk az első beszélgetésünk, egyszer csak úgy nem tudom, ott voltunk már.

Az ilyen kapcsolat a legjobb, nem?

J.: Ez a sors.
B.: Összepakolt minket az univerzum.

Akkor jól működtök együtt, zene terén, ezek szerint.

J.: Nagyon.
B.: Nekem ilyen zenei múzsám a Zsani...
J.: Én meg hazaérkeztem.
B.: Egyik legjobb barátom és lelki társam.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Mivel foglalkoztok, amikor nem zenéltek?

J.: Jelenleg én most csak zenéléssel foglalkozok. Gyakorlatilag nekem idén most az a célom, hogy most már tényleg minden olyan dolgot félretegyek, amihez őszintén nincs kedvem, s mivel ezt szeretem a legjobban csinálni a világon, így most ebben próbálok helytállni. Úgyhogy idén először csak és kizárólag zenéléssel foglalkozok. Most merem kijelenteni először, hogy énekesnő vagyok.

B.: Én egyébként szabad bölcsész vagyok az ELTE-n, emellett mindig mással foglalkozom, de sok különböző művészeti-, szórakoztatói projektben veszek részt.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Akkor így mind a ketten ilyen kis bölcsészek vagytok, mert te Zsani például újságírást is tanultál... Az hogy jött?

J.: Igen, újságírást kezdtem el tanulni, s igazából az mozgatott benne, hogy változatos, meg én is sok emberrel megismerkedhettem volna ezáltal, de aztán a turizmusban kezdtem el dolgozni nagyon sokat én is. Hostelekben voltam, ilyen youth-hostelekben, ahol nagyon sok külföldivel találkoztam. Nagyon szerettem azt is csinálni, de most már csak inkább a zenélésre szeretnék fókuszálni így hivatalosan is.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Mit jelent az életetekben a "flow"? Mert, hogy ugye benne van a nevetekben is... ennyire fontos a számotokra?

B.: Igen. Készüljetek.. Ez most ilyen bölcsész válasz lesz. A flow az nekem azt jelenti, hogy az élet egyáltalán nem szögletes, nem egy kocka, ahogy próbálják beléd nevelni, hanem hullámzik, mint egy kígyó. Minden rajtunk múlik, minden folyamatos változásban és mozgásban van. A flow pedig, a Budabash flow az nekünk szerintem az, hogy ez a bizonyos örvény, ez a pozitív irányba, a fény felé, a szeretet felé mozogjon, s így tudatosan mozgassuk mi ezt a bizonyos kígyót. Neveljük meg, ébresszük fel, éljünk együtt vele, használjuk az erejét.

J.: És ez abszolút pozitív értelemben.

Nagyon pozitívak és tudatosak vagytok, igen. Mindig ilyenek voltatok, vagy csak így mostanában jellemző ez rátok?

B.: Mostanában.

J.: Személy szerint úgy gondolom, hogy az elmúlt félévben volt egy ilyen óriási kattanás. A magánéletünkben szerintem mindkettőnknek olyan dolgok történtek, amik ezt eredményezték. Rájöttünk arra, hogy a zenélés az sokkal több annál, minthogy csak összeülünk és jamelgetünk, hanem ennek mélyebb célja is van.

Terápia?

B.: Terápiaként is szolgálhat a zene, persze. Minden gondolatnak, tettnek, szónak következménye van, ahogy a rezgéseknek, úgy a zenének is. Ezért haragszom például a mainstream médiára, mert a rezgés minősége meghatározza az emberek szemléletét, rezgés szintjét. Iszonyatos felelősség van a rádiókon, televíziókon, mégis a bullshitet pörgetik 0-24ben.
S hogy mikor kezdődött... Nekem körülbelül egy éve, hogy a saját magamnak épített gödrömből elkezdtem kijönni, építeni önmagamat, a személyiségemet, a spiritualitásomat. S ez mondjuk azzal jár együtt, hogy olyan közegekbe kezdtem el járni, ahol ezt építgethetem. Olyan előadásokon, tanfolyamokon, fesztiválokon, közösségekben veszek részt, amik építenek. Az idő a legnagyobb kincs, jól meg kell gondolni kinek adja oda az ember... Könyvek, meditáció, természet. Nekem ez az utam. Pólusváltás van, észnél kell lenni.



Ez az úgymond spirituális vonal a dalotokban is érződik, hogy jól vagytok, hogy mentek a világgal, de azért mégis ott vagytok az adott pillanatban...

J.: Igen, igazából szeretnénk minél több szívet felnyitni. Gyakorlatilag ez is egy cél, hogy amikor meghallgatják a zenénket, megnézik a dalszöveget, akkor abba is belegondolnak, hogy tényleg... hogy milyen témákat boncolgatunk. Ha már egy ember is elgondolkozik rajta, akkor nekünk már megérte.

Úgy érzitek, eddig sikerült?

B.: Egyenlőre nagyon pozitív a visszhang, s ezért megéri csinálni az egészet.

J.: Eddig akármilyen visszajelzést is kaptunk, az mind az volt, hogy mindenki átérezte, mindenkinek átjött a flow, egyébként.

B.: Mert őszinte, ezáltal pedig hiteles, s nem egy produkció, nem egy eladni kívánt termék, hanem mi vagyunk, a szívünk legmélyéről.

Nem féltetek pont ettől, hogy ennyire őszinte és nyílt?

B.: Nem.

Nem féltetek, hogy egy kicsit furán fognak rátok nézni?

B.: Én azt szeretném, hogy furán nézzenek ránk. Akihez el kell hogy jusson, úgyis el fog jutni.

J.: Igen, általában az emberek félnek ettől, de szerintem mi mind a ketten, a személyiségünk is alapból olyan, hogy nagyon őszinte típusúak vagyunk, és éppen ezért nem is tudnánk, nem is lennénk képesek más fajta zenét készíteni.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Hogyan született meg maga az ötlet, hogy összeálltok?

B.: Nekem a legegyértelműbb dolog volt a világon.

J.: Teljesen. Én nem is tudom, pont amit mondtunk, hogy gyakorlatilag annyira ugyanolyanok vagyunk, zeneileg is...

B.: Ráadásul három nap különbséggel születtünk, ugyanabban az évben. De én hiszek is valamilyen gondviselésben, ami úgy rendezi el, hogy pont annyit rak egy országba abból az ember típusból, amennyit kell, hogy rakjon. S pont oda, egymástól 30 km-re tulajdonképpen, három nap különbséggel, ugyanazzal a szívvel meg elmével...

J.: Amikor először találkoztunk ott a Múzeum kertben, akkor is az volt, hogy már zenéket mutogattunk egymásnak. Saját zenéinket, és tökre emlékszem, hogy mindketten csakígy bólogattunk rá. Ez ilyen hazaérkezés volt. Onnan kezdve szerintem egyértelmű volt az, hogy nem tudjuk mi fog kisülni belőle, de mindenképpen meg akartuk próbálni, nem is volt kérdés egyikünknek sem, hogy együtt kezdjünk el zenélni.

Emlékeztek még arra, hogy milyen zenéket mutogatott a másik?

B.: Fú, én igen, én emlékszem. Az egyik basszeros haverom csinál alapokat, és arra Zsani felénekelte a saját számát, a "Candle Lights"-ot.

J.: Igen-igen. Boti... Te mit mutattál? A...

B.: „Babylon took my blood”

J.: Amit egyébként együtt is játszottunk már.

https://soundcloud.com/bottah-b/babylon-took-my-blood

B.: Igen, meg ez a Budabash Flow kettőnkből kezdődött. Szerintem nem túlzok azzal, hogy egy 20 fős brigáddá nőtte ki magát, amit a Managerünk, a videós barátaink, a zenészek, akik körbevesznek minket, alkotnak.

J.: Igen, az a durva, hogy tényleg olyanok vagyunk, mint egy család, mert vannak olyan barátaink, akik nem is velünk zenélnek, de ott vannak mindig. Igazából ők a jelenlétükkel már nagyjából a zenekar tagjai.

Akkor van ilyen biztos bázis, ami nem engedi, hogy lezuhanjatok.

B & J.: Igen, abszolút.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Miért angolul írtátok a dalszöveget?

B.: Egyébként vannak magyar számaink is, majd hallhatók lesznek...

Mikor?

J.: Hamarosan.

B.: De mennyire diplomatikus! ... Hogy miért angolul? Én úgy gondolom, hogy sokkal kifejezőbb a zenében, a reggae-ben mindenképp, legalábbis nekem, de persze nyilván személyfüggő, az angol, főleg a jamaicai angol, ami egy ilyen kreol-english. A magyar nyelv nagyon-nagyon szép, de inkább mondjuk az irodalomban, szerintem.

J.: Én gyerekkorom óta többnyire külföldi zenéket hallgattam, úgyhogy egyrészt ezért is, másrészt pedig tök egyetértek ezzel, amit a Boti is mondott. Igazából ez valahogy csak így jön. Nem egy konkrét döntés volt az, hogy angolul írjunk, bár örülök neki, mert azt gondolom, hogy mivel ez a világ első számú nyelve, ezért talán így több emberhez is eljut az üzenet.

B.: Hazai-, és nemzetközi lehetőségekben is tervezünk.

Ez is egy kérdés lett volna, hogy törekedtek-e nemzetközi karrierre tudatosan, de akkor ezek szerint igen.

B.: Igen-igen, pontosan. Egyenlőre majd Bécs a következő megálló.

Mikor mentek, lehet tudni? S akkor most megszólaltatjuk a Managert is.

Emese.: Áprilisban, de lesz majd Eger meg Pécs is…

B.: Igen, megyünk majd Egerbe is. Most így körbelőjük Budapestet, majd lesz egy fellépés május elején a szülinapunk alkalmából úgymond, mert a Managerünk meg negyedikén született...

J.: Ez ilyen májusi crew.

B.: Nagy birthday bash a’ la BudaBash Flow lesz terveink szerint. Május elején valószínűleg itt valahol a belvárosban lépünk majd fel.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Térjünk vissza egy kicsit más témára. Milyen zenéken nőttetek fel, ki inspirál titeket?

J.: Ez a lehető legnehezebb kérdés, mert annyi zenét hallgatunk...

B.: 10 perc lesz a válasz, csak szólok!

J.: ... Nagyon sok féle zenét hallgatok folyamatosan gyerekkorom óta. Igazából, akik inspiráltak engem nagyon, életemben először, az akkor volt, amikor eljöttem pont ide, akkor még a Gödörbe, Irie Maffia koncertre, és akkor csak annyit tudtam mondani, hogy "azta, ez nagyon király". Vagy ugyanezt tudom mondani a Brains-ről is... De egyébként külföldi reggae előadókat nagyon sokat hallgattam. Természetesen Bob Marley, a reggae királya, ő már alapból ott volt olyan 12 éves korom óta fixen a kazetták között. Az az igazság, hogy a populáris előadók közül is sokaknak meghallgatom a zenéjét, a hip-hop zenét nagyon-nagyon imádom. A jazz, a hip-hop, a reggae, a rap, igazából mindennek az egyvelege az, ami most a mi zenekarunkban is benne van, szerintem ez hallatszik is.

B.: Körülbelül ugyanezt tudom elmondani, tényleg. Nekem is az Irie Maffia az egy hatalmas benyomás volt, mindig inspirált. Mondjuk az első ilyen hatalmas koncertem a Manu Chao, arra nagyon nagyot buliztam. Matisyahu energiája a színpadon pedig hozzájárult a spiritual awakenin’-hez. Reggae-ben a kedvencem a Rub a dub műfaj mert egyszerű megnyugtató. A tudatos spiritual roots reggae nagyon fontos az életemben. Ugyanakkor szeretek megőrülni a mai elektronikus zenékre is, legyen az jamaikai dancehall, moombathon, soca,trap. Szeretem a GOA zenét, az oldschool hip-hop-ot minden mennyiségben, különböző népek zenéit (afrikai,brazil afro, shaman kántálások, indiai mantrák), de jöhet a jazz és a klasszikus is... Zabáljuk a zenét, nem tudnám elképzelni nélküle az életem. Csak őszintén teljes átéléssel van érvénye a raggázásnak annak ellenére, hogy magyar vagyok, és nem voltam még Jamaicában, nincs olyan nap, hogy ne szövegelnék valahol valakivel. Egyébként csellózok meg capoeira hangszereken nyomatom a ragga mellett.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Ha már itt tartunk, meséljetek, hogy is kezdődött konkrétan a zenélés? Honnan lehet számítani?

(Boti Zsaninak): Na, nyomasd.

J.: Nyomatom. Ez úgy indult, hogy tizenkét éves koromban valamiért égető érzés volt bennem, hogy nagyon szeretnék elkezdeni gitározni, és addig nem hagytam békén a szüleimet, amíg nem kaptam meg az első gitáromat. Úgyhogy 12 éves korom óta autentikus módon gitározom, megtanultam gitározni, de igazából tényleg, három éves korom óta az összes ovis kis rendezvényeken mindig én voltam, aki énekelt. Otthon a családban is mindenki tudta, hogy én énekelek. Az autóban, a házban, mindenhol. S aztán, amikor elkezdtem, tizenkettő igen, akkor kaptam a gitáromat, tizenöt éves koromban mentem el jazz- énekelni. Már a suliban nagyban írogattam a kis számaimat, az emberek hallgatták, és akkor ott már éreztem, hogy na jó, ez lehet, hogy több annál, mint egy szimpla hobbi, mivel az egész napom folyamatosan ebből állt. Jazz-ének után eldöntöttem, hogy akkor komolyabban veszem egy picit, és akkor azóta. Igazából tizennyolc éves koromban volt az első önálló kis akusztikus koncertem a Rézmál Kávézó és Teraszban, ahol voltak százharmincan, tökre meglepődtem rajta, hogy úristen. Az akkora pozitív löketet adott, hogy onnantól kezdve végképp biztos lehettem benne, s így tizennyolc éves korom óta aktívan zenélek.

B.: Miket megtudok!

Az első gondolatom az volt, amikor hallgattam a számotokat, a hangodat Zsani, hogy mintha Senát hallanám…

J.: Sokan mondják, ami igazából egy óriási bók, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek, de azért nyílván reménykedem benne, hogy azért ebből majd szeretnék… vagyis én Janet G vagyok és szeretnék is Janet G maradni. De óriási bók, és iszonyú nagy megtiszteltetés, mert Sena egy istennő, imádjuk!

Utána találtam meg az Irie Maffia feldolgozásotokat. Az így hogy jött?

B.: Kocsmában ültünk, söröztünk, és szeretjük azt a számot.

És csak így?

J.: Igen, full random. Általában így néznek ki a mindennapjaink, üdv az életünkben!
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

És nálad, hogy kezdődött?

B.: Az afrokultúrában nevelkedtem, mert capoeiráztam tizenegy éves koromtól tizennyolc éves koromig. Nekem hatalmas inspiráló meg oktató erő volt a mesterem, nagyon sokat tanított nekem az életről. A capoeirában ott a zene, a tánc, a mozgás, az élet szeretete, a szívből való cselekvés. Nagyon sokszor rákoppintottak a kezünkre, hogy „ne gondold túl, csak csináld, érezd a dolgot.” Az ütős hangszerek, a dobok, a mindenféle brazil hangszerek, az ének, az afrikai kultúra, én ebben nevelkedtem föl. Elkezdtem halandzsázni, szintén tizennégy éves korom körül ilyen jamaicai szövegeket, hogy „shine is shining”, „shake your ass”, meg ilyesmi, majd így kezdte ez kinőni magát, ahogy én is nőttem. Filozofikus - tudatos szövegek, technikák, és már nem csak a ragga, hanem ének is.

Mi volt az első komoly dal, amit tényleg úgy énekeltél, hogy tudtad, tisztában voltál vele miről is szól, ami tudatos volt már?

B.: Hú, az talán az első egyetemi napomon volt, tizennyolc évesen. Mentem haza, rengeteg hajléktalant láttam meg szomorú embereket, mert én alapvetően Vácon lakom, ahol azért mosolyognak az emberek meg egymás szemébe néznek, Pesten meg nagyon személytelen sajnos nagyon sok ember, hidegek, és eltávolodtak egymástól. "Wake up Love" a szám címe. Felveszem újra majd azt a számot.

https://soundcloud.com/maja-wargee/wake-up-love

Ki írja nálatok a dalszövegeket?

J.: Együtt írjuk őket, szerintem teljesen ilyen 50-50 arányban.

Miből merítkeztek?

B.: Alapvetően az nagyon fontos, hogy milyen hangulatban vagyunk. Például ha bulizunk, akkor általában állat zenék születnek, ilyen táncolósabb…

J.: „Shake your body to the dance hall goddies…”. Igen, vannak ilyenek.

B.: Ha mondjuk egy borongósabb, esős napon összeülünk, akkor társadalomkritikus, „világmegváltós” „van egy szebb nap, a holnap az egy szebb nap, tartsatok ki emberek” témakörben. De nagyon vegyes. Ahogy a Zsani elkezdi, úgy én is elkezdem, és ahogy én elkezdem, úgy a Zsani is elkezdi.

J.: Mindig az van, hogyha egy próbán is összeülünk vagy csakúgy, és hallunk a háttérben egy zenét, elkezdünk rá valamit tök random jamelni, és megszületik pár olyan mondat, amit a másik mond, s az egyből elkezd inspirálni. Onnantól kezdve meg akkor leülünk, és csináljuk. Végül is oda-visszadobálózunk ezzel. Vagy én elkezdek egy fél-dalszöveget, azt elviszem próbára, megmutatom a Botinak, ő meg befejezi. Így fele-fele. Megbeszélünk egy témát, hallgatunk egy zenét, érzünk valamit, megkérdezzük, hogy te mit érzel ilyenkor, s igazából ez indítja el mindig azt, hogy a végére a dalok megszületnek. Érzelem vezérelte dalaink vannak.

Hányszor próbáltok egy héten, hogy kell ezt elképzelni? Egésznap ott vagytok, vagy csak pár órát?

B.: Változó, de kétszer-háromszor próbálunk egy héten.
J.: Az is változó, hogy mennyit. Van olyan, hogy az egész napunk rámegy, például most a legutóbbi időszak nagyon olyan volt, hogyha elmentünk próbálni, akkor minimum hat órákat ott voltunk.

B.: De azt szeretnénk, hogy legyen még több időnk a zenére, stúdióra, satöbbi. Csak ugye azért vannak közben mindenféle polgári elfoglaltságaink, nehéz összeegyeztetni, de az a cél, hogy csak a zenével tudjunk foglalkozni. Full time.

Ha már az elején szóba jött, térjünk vissza egy kicsit kimondottan hozzátok… Ezek szerint az előző életben is nagyon hisztek, vagyis hogy nem csak most vagytok barátok először. Mind a ketten így gondoljátok?

B.: Én tudom. Vagyis én nem hiszem, hanem tudom, hogy így van, mert láttam.

J.: Én is biztos vagyok benne, hiszen olyan nem lehet, hogy valakivel már az első pillanatban működik minden, és tényleg, amióta mi ismerjük egymást, egyszer sem volt semmiféle probléma.

B.: Sosem veszekedtünk. Nem is tudnám elképzelni.

J.: Én sem tudnám elképzelni. Egyszer az öcsém, egyszer a bátyám, ez úgy változó.
kép helye

Fotó: Gál Beáta ( )

Mi foglalkoztat titeket a legjobban?

B.: A változás. Hogy ha eljönnek az emberek egy koncertünkre, akkor feltöltekezve, boldogan menjenek haza utána. Szeretnénk minőségi zenét csinálni, minőségi dalszövegekkel, minőségi zenészekkel, produkcióval. Legyen értéke, legyen hitelessége, szeressék az emberek, igazából ez a legfontosabb.

J.: A társadalmi problémák szerintem eléggé foglalkoztatnak minket. Nagyon sok dal szól arról, hogy az emberek egy kicsit figyeljenek oda egymásra, mert azt érezzük, hogy nagyon negatív irányba mozdultak el az emberi kapcsolatok, és olyan dolgok történnek, amik egy kicsi odafigyeléssel elkerülendők.

B.: Legyen változás jó irányba, igen, ez a lényeg.

Lezárásként... Énekeltek egyet nekünk itt és most?

B. & J. Persze!

https://soundcloud.com/maja-wargee/budabash-flow


Köszönjük szépen az interjút, ti pedig hallgassátok őket, járjatok a koncertjeikre, mert megérdemlik!
FB oldaluk: https://www.facebook.com/BudabashFlow/?fref=ts
Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.07.19 09:36:10, oldal 264 ms