Pixel

Egy szálló mondattal képes a világra hatni.
Esze ágába sincs a bánatát elhagyni.
Pakolja a szavakat, rímeket, emléket.
Fiókot nyitja, zsebed és szekrényed.

Akarsz Te valamit egyáltalán az élettől?
Vagy csak sírsz és panaszkodsz a létedről.
Kérdést raksz fel, választ is kapsz.
Lóra lovas ül és a halál lecsap.

Elgondolkodsz, Teréz anyát hívod.
Angyalokért könyörögsz, közben csatáid
vívod.
Szürkeség betemet, az elméd gondolatai, ami
éjjel nappal, bekebelez.

Értelmetlen szavakkal gagyogsz a világ felé,
s még rácsodálkozol, hogy nem érti, és
fattyad teszi mellé;
a képzetet, hogy te lélegzet.
Visszafojtva folytatod mondatod.

De már senki nem figyel.
A színpad fényárban úszik,
a közönség már kiment.
Egyedül állsz a reflektor zajában.
Torkodon szó ragadt, a félelem benn rekedt
tested összeroskad.
És szíved egy bögre tejben poshad.

Árnyék vagy már csupán,
mert gyáva vagy.
Gyáváknak nem áll a világ.
Mi pislák-ol, világ-ol... Hallgatja imád,
Szívja pipád, a füstöt beszívnád.
Tüdőd csak zilál. Kiált, ki állt a nép elé.

Szótár a kezében, értő olvasás a fejében. Olvasd
csak újra a szavakat.
Nem úgy ejtem, ahogy írom.
Vagy úgy írom, ahogy értem.
Féltem léptem, kéltem, szépen, kérem, éppen.

Nem, én. Hanem Te.
AnnieTHaleA cikk értékelése 1,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.07.19 09:55:32, oldal 250 ms