Költészet napja - Kedvenc költeményeink III.
kép helye
Arany János
Fotó: ( netorian.hu)

Arany János: A Walesi bárdok
(részlet)

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Lehet kicsit pszichopata dolog, de nekem ez volt az első vers "gyerek" fejjel, amit láttam valószerűen. Érdekes is, hogy ebben jobban láttam valós alapokat, mint a János Vitéz Iluska iránt érzett szerelmében.

AnnieTHale
kép helye
Ady Endre
Fotó: (librarius.hu)
Ady Endre: Csak egy perc

Egy perc és megcsókol az Élet,
Testem vidám, lángoló katlan.
Égnek a nők, a házak, utcák,
A szívek, álmok. Minden ég
És minden halhatatlan.

Egy perc és kis ördögök jönnek:
Üstökkel a lángot lohasztják.
Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.
A sár jön s tán eszünkbe jut
Egy vasalatlan nadrág.

Egy perc és szörnyü buta balság
Ül mellünkre jeges üleppel.
Röhögést hallunk: „Lapos erszény,
Bajos ember, kis valaki,
No-no, lassan a testtel.”

Egy perc és meghal minden bennünk.
Meghal a mesebeli herceg,
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:
„Rossz Isten, adnál legalább
Csak tízszer ennyi percet.”

Nem volt kérdés, hogy ebben a feladatban, csalni fogok. Mert amennyire oda vagyok a Semmiért egészen című versért, ugyanannyira erős szálak fűznek Ady Endre költeményeihez is, és képtelen lettem volna választani. Általános iskolában már megbolondította a szívem az a kujon, azóta pedig egyre jobban értem a sorait. Legalábbis azt hiszem. Még így sem volt egyszerű egyet választani tőle, de ettől a verstől valahogy mindig mosoly kúszik az arcomra, ráadásul elolvasni is Csak egy perc .

Sz. Eszter
kép helye
J. R. R. Tolkien
Fotó: ( )
J. R. R. Tolkien: Tűznél ülök

Tűznél ülök, s elgondolom,
mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
nyári gyep szőnyegén;

aranyleveles őszöket
dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.

Tűznél ülök, s elgondolom,
milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
nem látom már tavaszát.

Mert annyi minden van ma is,
mit nem láttam soha,
minden ligetnek más zöld színt
hoz az új év tavasza.

Tűznél ülök, s elgondolom,
hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket
már mások látnak itt.

De míg ülök, s elgondolok
sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszeit
várom ajtóm előtt.

Sokan magyar költőtől választanának verset egy ilyen napon, de én nem. Nem mintha baj lenne velük, viszont engem Tolkien világa nagyon magával ragadott és ez az egyik olyan verse ami rám is igaz, mivel ha a tűznél ülök, én is elgondolkodok nagyon hasonló dolgokon. Mindemellett a tűz mellet ülni kifejezetten jó dolog és ez tipikusan az a vers, amit az ember szívesen olvas a tűznél ülve. De ha épp nem is ott ül az ember, rövid vers révén is felrémlenek benne a képek és máris tűz előtt érzi magát az ember.

N. Attila
Rendszerüzemeltetés12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.12.16 21:45:08, oldal 837 ms