Baszd fel a zöldet, baszd fel a zöldet
kép helye

Fotó: 1909foto.hu ( )
A nevem Annie. Egy lány a tömegből. Vagy a szomszéd csaj, akibe mindig beleszeret reménytelenül, a túl oldalon lakó srác. Egy a tömegből, de mégsem olyan, mint a többi. Én vagyok a trójai faló a hadseregben. Bár nem Trójáért harcolok... A saját elveimért - azokért a kifigyelt kis igazságtalanságokért, amik a nagyvilágban a szőnyeg alatt terjengnek, amikről soha senki nem beszél. Hát beszéljünk most a fociról. Emlékszem gyerekkoromban a foci még egészen mást jelentett, mint ma. Akkor három szó jellemezte: Szív - Lélek - Játék. A profizmusról már szót se ejtsek. Ma már inkább: Pénz - Divat – Tömegcikk. Sajnos azt kellett észrevennem röpke 4-5 év kihagyás után, hogy amíg én beültem a teremfoci bajnokságokra a kinti futball a pöcegödörbe kezdett szivárogni. Néhol felbukkant hírekkel, mint a Loki felzárkózott. A Fradi kiesett majd megint visszatért. Olyan csapatok voltak a ranglétra tetején, akikről gyerekkorunkban öcsivel csak hírből gyártottunk vicceket és a színeket is csak zsírkrétával nyaltuk fel az aszfaltra, mert címük nem volt. És sorra jöttek a futószalagon gyártott "profi" divatfutballisták. Sokszor merült fel bennem a kérdés hogy történhetett ez?

Felénk nincs olyan sok lehetőség igazi meccsre menni. Ahol a szurkoló táborok egymásnak esnek és szó szerint vér folyik és a rendőri gárda csapja szét a feleket. Én csak ültem a lelátón apa és nagyapa nyomták a szotyit. Néhol bekiabáltak "a kurva anyádat Sanyi!!" "vak vagy bíró nem látod, hogy les volt!?" És ehhez hasonló dolgokat. Kislányként ez meg nagy élménynek számított. A komolyabb "huligán történeteket" pedig csak a fél hetes híradóból tudtuk meg.
Újságíró palántaként kettő szemszöget is figyelembe kell vennem most. Az egyik, hogy amit gyerekként a hírekben láthattunk - A leközölt adások interjúk, és a között hogy mi történt valójában ég és föld a különbség. Így nem is csoda, ha anyáink féltik gyermekiket focimeccsre engedni manapság. A másik, pedig hogy szerencsét próbálva a fővárosba költözésem sok kaput kinyitott előttem. Végre eljuthatok hatalmas stadionokba igazi kilátókkal rengeteg szurkolóval. A hús és vér focisták előttem játszhatnak. Nekem ez nagydolog, mint a kicsi Dorothy Csodaországban.

A mai fociállással a jelen pillanatig nem értek egyet és nem értem mi történik? Ha drukker vagy nem kell meséljek. Ha nem akkor gondolom maga a cikk sem lesz érdekes, de ezt már neked kell eldöntened.
Mindenesetre a Fradi - Kispest 2:1 -re kikaptunk. Hoppá. Erről meg említést kell tegyek a felköltözésem idején Buda és Pest oldalak közötti válasz lehetőségem maga az Élet döntötte el és az utolsó pillanatban a (Kis)Pest oldal választott engem. Így, bár nem csak ennek hatására ismertem meg a vörös feketéket és tartottam két meccs erejéig (eddig) a kispesti ultrakkal. A Groupama Arénában - ami mára teljesen elvesztette Albert Flórián szellemét – plusz a Fradit se láttam meg élőben és igazi szurkolói busszal, rendőri kísérettel sem utaztam még. Élmény volt, mondhatni izgalmas. Bár ennyit még életemben nem ácsorogtam még focira várva, ezt is kipróbáltam. Aki még nem látta volna, a Fradinál van igazi betanított sas, olyan vadonélő - meg sas kabala figura, mint a filmekben. Bár az eredeti sajnos kinn maradt a Fradi táborral együtt. Felesleges fényűzések meg mindenek, 21. századi posztolós nyelvvel szólva. Valakinek biztosan tetszik az úja arculat. Nekem inkább kérkedésnek tűnt, holmi saskabarénak.

Majd felszólaltak a *banditák*. A vörös feketék dalaitól zengett az egész stadion. Külső szemlélőként, és mint nőként belelátni a futballszurkolók életébe és megérteni, hogy a hírek, amiket már átmosottként kapunk házhoz, kamu. Még most is csak kósza információim vannak, amik további kutatásra szorulnak majd. De amit eddig láttam az egy barátságosabb mérkőzés és egy olyan ahol az ellenfél szurkolói erőteljes védelmi erővel vannak elszeparálva a Kispestiektől. De vajon miért? Olyan félelmetesek lennének? És vadak? Abban a szektorban ültem, ahova az anyák nem szívesen engedik gyerekeiket. Abban a szekcióban, amiről a hírek szólni szoktak. A bajok okozója az állítólagos huligánok. Akik igazából csak szurkolnak. Énekelnek. Teli torokból ordítanak a csapatukért. Kézzel-lábbal küzdenek azokért az emberekért, akik lenn fociznak, és ha ott lennének velük kézen fogva vezetnek egymást a kapuig a gólért. Együtt egy hangként kiabálnak értük. Csak a meccsre koncentrálnak és válaszolnak a provokációra. Ugyanis abból kijutott. Senkinek sem esne jól, ha egy gazdag pocakos pacák az ellenség VIP szektorából mutogatna „basszátok meg-et”, borral és pezsgővel a kezében. Nem véletlen tapadt a kerítésre a tábor nem egy tagja megvadult oroszlánként. Engem az emberi része zavar. Az hogy vannak meg olyan dúsgazdag fószerek, akik szeretnek még felvágni azzal, amijük van és az "aljanép" elé köpni a maradék megrágott kaviárt, ami a foguk közé ragadt. Részemről ez már nem a fociról szól. Ez már csak szemfényvesztés. Csillogtatás. Nagyravágyás. Erőfitogtatás. Az ilyen emberek bátornak hiszik magukat, de vajon akkor is bátrak lennének, ha nem két kerítés és egy egész szekus konvoj választaná el egymástól a két tábort?

Ebből a szempontból büszkén mondhatom, hogy igenis örülök annak, hogy én nem szeretem a kaviárt, és szétfagyva állom végig a meccset, hideg sörrel a kezemben. Olyan ember, aki nem tapossa el a kisebbet és Örülök, hogy a kispesti oldal magához vett. De hogy mi lett a focival? Ez már örökre költői kérdés marad?
AnnieTHaleA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.10.22 08:22:03, oldal 248 ms