Költészet napja - Kedvenc költeményeink I.
kép helye
Závada Péter
Fotó: ( www.jelenkor.net)

Závada Péter: Akinek mondanom kéne


Hogy hideg voltál, mint a krémek.
Ez maradt meg abból a nyárból.
Mondataid árnyékába húzódni,
mintha egy fa tövébe.

Meg a nyomáskülönbség,
amitől a lélegzetből sóhajtás lesz.
A gondok, ahogy rozsdás
bádogdobozokként
zörögtek a mellkasodban.

Azt hiszem, összekeverlek az emlékeddel.
Ha hozzád akarok érni,
át kell nyúlnom az idő tükrén.
Akkor voltál az, akinek ezt most
mondanom kéne.





Závada Péter: Mész című kötetének nyitóverse, visszaadja a mai társadalom egyik alapproblémáját, ami a kommunikációban jelentkezik. A múltban lévő alakhoz szól mindaz, amit el akar mondani, de a jelen alakja nem érti már meg ezt. Elbeszélnek egymás mellett, ahelyett, hogy valóban figyelnének. Ha ezt meg tudnánk oldani ma, akkor talán kevesebb problémával kellene szembenéznünk a mindennapokban. Ezért is ajánlom, az Akinek mondani kéne című verset, hátha felnyitja pár ember szemét, így a költészet napján.

Kecskés Szulamit
kép helye
Tóth Árpád
Fotó: ( www.netorian.hu)

Tóth Árpád: Szomorú nóta a telefonról

A fejem fáj, az agyam sajog,
Kínozzák a távbeszélő-bajok.
Hát ez csoda?
Nézzen csak oda.
Mi bámul önre amott a falon,
És hallgassa meg e telefon-dalom.
Az ember gyomra mélyét,
Az epéjét
És a veséjét
Egy piros fonál
Csiklandozza végig, ha telefonál,
Átjárja a szívet, a májat,
S szent zsoltárokra ingerli a szájat.
Az okozója ott lóg a falon,
Ő róla zeng e telefon-dalom.

Órákig tart a pillanat,
Míg kaphat ön egy szabad vonalat,
És jön a válasz, nem holnap, még máma:
Foglalt a száma!
Ha nyugtalan ön, és szíve kérges,
A központ hölgye ezt nem érti,
És bájjal kérdi:
Óh, mért oly mérges?
És ha a számért hiába esengett,
A központ kérdi:
Óh, miért is csenget?
Miért oly naiv, és mért oly kába?
Hisz tudja jól, úgyis hiába!

A gond leroskaszt minden vállat,
Ha megvadul e háziállat.
És holttá pusztul minden élő,
Ha kínozza a távbeszélő.
De szíve-lelke bárhogy lázad,
Ajánlatos a vigyázat,
Mert rögtön jön a tettre kész,
Zord műszerész,
Ki nem a komisz szekrény hátán
Hasít szíjat,
De kihasítja az ön zsebéből -
A telefondíjat!





Azt nem mondanám, hogy ez az abszolút kedvencem, ha líráról van szó, mégis olyan jól összefoglalja Tóth Árpád elfeledett, hírlapokba írt, csípős hangulatú költeményeit. És ebben ugyanolyan zseniális volt, mint bármelyik komoly versében. Könnyebb lenne elviselni a hétköznapokat, ha a közéletünk versekben íródna, mint egykoron...

Krejcár Ottmár
kép helye
Szabó Lőrinc
Fotó: ( www.magyarulbabelben.net)


Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.




Kedvencet választani sosem tudtam, ám a Semmiért egészen egyértelműen kiemelkedik számomra minden vers közül, valahogy mindig bennem motoszkál, ha költészetről beszélgetünk. Néha még akkor is, ha a tankolásról. Talán, mert tudok vele azonosulni, hisz önző, követelőző és öntörvényű. Kicsit olyan ez a vers, mint én. Éjfél körül botlottunk egymásba az interneten, sötét volt, csak a cigaretta sercegett és pár óra alatt rájöttem, hogy Ő az igazi. Csak ízlelgettem a szavakat, egészen addig, míg eljutottam arra a pontra, hogy tudtam soha többé nem felejtem el. Így is lett. Ő meg én kétségtelenül egymáshoz tartozunk. Lassan 11 éve tart ez a szerelem, kiolthatatlanul.
Szabó Lőrinc köszönöm, hogy megteremtetted őt nekem.


Sz. Eszter
főszerkesztő
Rendszerüzemeltetés12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.01.20 18:18:28, oldal 195 ms