Csak az lehet szerelem, amit te érzel?
kép helye

Fotó: ( pixabay.com)

Férfiba még sose szerettem bele, mégis mindegyikbe szerelmes vagyok egy kicsit. Néha viszont elgondolkodom azon, hogy talán nem is egy pasas, az én igaz szerelmem.

Mi is a szerelem? Kémia? Eufória? Pillangók a gyomrodban? Valami, amit nem lehet meghatározni, egyszerűen csak érzed?

Jaj, ha így van, akkor az én szívem olyan csalfa, hisz egyik percben ezt szereti, a másikban meg azt és mégis mind szerelem, a maga módján.

Hisz szerelmes vagyok a tavaszi esőbe, bizsereg a gyomrom és önkéntelenül vigyorgok, ha kisüt egy heves zápor után a Nap, ha zöldbe borul újra minden.

Szerelmes vagyok a nyári, langyos, idegenekkel átbeszélgetett napnyugtától napkeltéig tartó éjszakákba, amikor a másik minden szaván csüngök, csak őt látom és csak a bor ízét érzem.

Szerelmes vagyok a cigarettafüstbe, ami néha torz alakzatot vesz fel és csendesen nevetve figyelem, hogy oszlik szét a levegőben.

Én hozzád akarok tartozni péntek éjszaka, hozzád te őrült nevetés, hozzád zene, ami mindig feldob, hozzád te jó barát, akivel bármit megbeszélhetek, de csendben is értelek.

A titkaid akarom tudni, te könyv, aki másik világba visz, az ízed akarom érezni te kávé minden reggel, aki életet lehelsz belém.

Veled akarok lenni mindig, te pillanat, akit nem szalaszthatok el, hisz csak egyszer élek.

Veszekedni akarok veled te kétkedő, aki azt mondod, hogy mindez nem elég, mert társ kell, meg rendes, igazi ember-ember iránti szerelem, meg két kar a derekam köré éjszaka, mindig ugyanattól az embertől, életem végéig, hisz az az igazi boldogság. Na meg a gyűrű és a gyerek…

De az igazi boldogság nem az, amikor azt érzed, hogy nem lennél sehol és senkivel, szívesebben?

Nem lehet az ember szerelmes csak magába és a saját magával összebújós estékbe? Tudod, amikor a takaró alatt kucorogsz, egy bögre teával és filmet nézel, egyedül mégsem magányosan, hisz szereted magad is, nem kell senkihez szólni, jól érzed magad az üres lakásban és nem kell melléd senki más, hisz ott vagy te, saját magadnak.

Nem lehetek szerelmes a városba, ami otthont ad nekem? A hidakba, a folyóba, a várakba, az utcákba, az aluljárókba?

Komolyan nem szerelem az, amit a dobostorta iránt érzek? De hisz ha meglátom, már összefut a nyál a számba és alig várom, hogy az enyém legyen.

Jártál már fesztiválon, amikor már az indulásnál zsigerből érzed, hogy jó lesz és annyira izgatott vagy, mintha első randira készülnél pedig már visszajáró vendég vagy évek óta? Nem szerelem, mikor mosolyogva nézel ki a vonat ablakán és figyeled a fákat?

Nem tarthat egy szerelem mindössze 13 másodpercig, míg összenézel valakivel az utcán, elmosolyodsz és tovább sétálsz?

Nem lehetsz szerelmes az ellenőrbe, aki nem büntet meg, pedig nincs jegyed, de azt mondja haladj tovább?

Milyen érzés írhatja felül mindezt? Létezik, hogy jön egy ember és mindez már nem tűnik szerelemnek? Ha igen, az nem agymosás? Ha elmúlik, nem ezek a dolgok élesztik újra a megtaposott szíved? Ezerféle dologba lehet szerelmes az ember, dolgokba, amik nem hagynak el és nem bánatnak meg. Az igaz szerelem nem okoz csalódást ugye? Akkor most gondoljunk bele, mi is az igazi szerelem? Nem ez? Hisz minden szerelmem olyan valóságos és mégis varázslatos. A tiéd iránt érzett lángolás pedig azt mondják kialszik egy idő után, megszelidül vagy teljesen tönkremegy és gyűlöletbe csap át, undorba és kínba.

Hogy mondhatod nekem azt, hogy szerelmesnek akarsz látni, csak egyszer? Hisz szinte mindig annak látsz! Hogy mondhatod, hogy nincs csodásabb annál, amit éreztél egykoron, hisz te is az összetört, kiégett, üresen kongó szíved miatt ülsz mellettem, míg én boldog vagyok, nem igaz?

Az ember melletted megcsalhat, megbánthat, természetesen boldoggá is tehet, de a többi apró szerelem is ér legalább annyit, mint az, amelyikről beszéltek nekem.

Néha talán többet is.
Sz. EszterA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.05.20 14:11:18, oldal 256 ms