Életnek nevezve

Életnek nevezett lételem,
félelem, mely dugába dönt.
Végtelen kútba vizet önt.
Sátradban nagy a csönd.

Faladra falfirkákat fagyaszt
egy fagyott levegő.
Dúl fúl az éj leple fölött a merengő.
Sír, üvölt a szenvedő, mert alatta
összegyűrt lepedő
ásítozik.

Ámul, bámul a nép,
ideges, hajakat tép.
Lép, tér, kép – széppel
üzen a Napsugaras ég.
Fényt csóvál farkaskutya
falka, balga farka.

Tudod már mit jelent
álmok tánca fejedben?
A jövő vadregényes tája
feneketlen.
Varázsgömb közepén hó hullik.
A múlt egyre jobban csak múlik.

Csicsergő, cserfes csenevész madarak
szállnak a térben.
Pihék, szimatolt illatok, puha bársonyos
sóhajok fájnak a szélben. Éppen.
Hórukk. Hallod ezt a zajt?
Füledbe mart egy hangot hallatott.
Matatott. Ott. Most. Maradj.

Tudom, hogy nem érzed.
Tudom, hogy félted.
Tudom, hogy hazatérted,
fogja ünnepelni aznap mindenki.
Ki, ki maga fia ura. És lányod lánya lesz.
Örülni fognak. S, Te majd tetted meséit
üvöltöd.
És nem kell többé leülnöd –
a hideg kőre.
Mi csőre őre a sasnak, mi szíved falta,
fagyott fejezett testek felett.
Emelett leplezett lelked remegett.


AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.09.20 11:23:52, oldal 204 ms