„Most legyen vásár vasárnap, vagy ne legyen vásár?”

S bár a címből úgy tűnhet, hogy biztos ez is egy magyar politikára reflektált előadás lett, egyáltalán nem az. A fiatalok és idősebbek különbségére ment rá a rendező, mint irányvonal. Hogy gondolkodik a régi nemzedék a szerelemről, a házasságról, a nőkről, a férfiakról, a párkapcsolatról? És hogy gondolkodunk most mi, a mostani generáció ezekről? Ki bonyolítja túl a dolgokat, és egyáltalán, mit ért a két generáció a „bonyolult” szó alatt?

„Heléna, egy francia orvos árván maradt lánya elhatározza, hogy megszerzi magának az ifjú Bertram grófot, aki viszont a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatja iránta, és inkább megszökik a kényszerű esküvő elől. Az idősek helytelenítik mindazokat a vétségeket, amelyeket a fiatalok a párkeresés zűrzavarában elkövetnek, ők pedig unalmasnak, már érvénytelennek, ódivatúnak és feleslegesnek tartják azokat az intelmeket, amelyeket az idősek – összegyűjtött élettapasztalatként – állandóan a fejükhöz vágnak.”
(Katona József Színház oldaláról)

Mindenki számára mindig aktuális lesz ez az élethelyzet, mivel emberek között élünk. Aki most fiatal, az később idősebb lesz, aki pedig most idősebb, az volt fiatal is. Akkor is, ha ezt néha elfelejtik, szoktuk mondani mi, ők pedig azt szokták a fejünkhöz vágni, hogy „bezzeg az én időmben…”. Vagdalkozunk, nem értjük egymást, mert a világ felgyorsult, a mostaniak erősen és veszélyesen igyekeznek élni, mindent kipróbálni, az idősebb generációnak ezért úgy tűnhet, hogy semmitől sem félünk, mindenen keresztül megyünk, és hogy előrébb való már a szórakozás és a munka, mint a családalapítás. Nem értik a szerelemhez való hozzáállásunkat, ahogy azt sem, hogy néha mindent túlproblémázunk, amikor egyszerűbben is lehetne. Talán mert sokkal énközpontúbbak lettünk a változással.

A darab arra is jól kitér, bemutatja azt, hogy van olyan helyzet, amikor mindenki más tisztán látja, milyen a másik, csak mi nem, mert már-már erőszakosan és naivan meg akarunk bízni valakiben. Ez annyira a mai 21. század, nem igaz? Azt mutatjuk, hogy „én, én, én”, közben pedig állandóan lessük, hogy ki lesz az, aki támaszt nyújt nekünk, és cinkostársunk lesz. A darab végén koppanással végződik az ilyen „barátság”, ahogy természetesen a való életben is.

Pálos Hanna remekül játssza Helénát, hihetetlenül nagy színésznő lesz, ha így folytatja. Az idősebbek korosztály tagjait Bodnár Erika, Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági és Gyabronka József alakította.

Annyira jó érzés volt figyelni a régi és az új színészi generációt egy színpadon. A régivel jelent meg a színpadon a precizitás, alázatosság, kisujjból jövő nyugalom, míg az újjal a cirkuszi elemek bevonása, a kalandvágy, az állandó harcban és az izgágaságban megbúvó vágyakozás a másik félre. A köztes térben meg ott ültünk mi, nézők.
kép helye

Fotó: Katona József Színház ( )
kép helye

Fotó: Katona József Színház ( )
kép helye

Fotó: Katona József Színház ( )
kép helye

Fotó: Katona József Színház ( )

¤ Szereplők:

A francia király: Szacsvay László
Bertram: Kovács Lehel
Heléna: Pálos Hanna
Lafeu: Ujlaki Dénes
Parolles: Elek Ferenc
Rousillon grófnő: Bodnár Erika
A grófnő udvarmestere: Gyabronka József m.v.
Bolond: Bezerédi Zoltán
Firenze hercege: Rajkai Zoltán
Egy firenzei özvegyasszony: Szirtes Ági
Diána, a lánya: Rujder Vivien e.h.
Lestyán fivérek: Kovács Tamás e.h.
Lestyán Attila e.h.
Martinkovics Máté e.h.
Vilmányi Benett Gábor e.h.
Vizi Dávid e.h.



¤ További Alkotók:

Látvány: Szakács Györgyi, Szlávik István
Zene: Sáry László
Attrakciók: André Rolland
Dramaturg: Török Tamara
Asszisztens: Tiwald György
Rendező: Zsámbéki Gábor Varga Maja12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.12.16 21:46:35, oldal 492 ms