„Felfoghatatlan, hogy akik elméletileg a legintelligensebbek a Földön, azok pusztítják el a világot”

Három szót mindenképpen megtanultam az este kapcsán: egyszerűség, kitartás, rendíthetetlen hit. Amikor a technikai hibák sorozata a végére megjavulni látszik, és tisztán és érthetően halljuk Dr. Jane Goodall-t, ő pedig csak annyit mond mosolyogva, hogy „Látják? Soha nem szabad feladni!", akkor igen, az egész terem érezhetően egyszerre nyugszik meg. Ennyiből is kiderül, hogy léteznek olyan személyek, akik képesek már a megjelenésükkel megnyerni a többi embert: s az egyik épp a szemünk előtt, a színpadon állt május 23-án. Az a személy, aki feljött a színpadra, odament a mikrofonhoz, és elég volt 50 másodperc, hogy megvegyen minket. Hogy mivel? Ezzel:

„- Nagyon szeretnék magyarul szólni hozzátok, de attól tartok, ez lehetetlen. Viszont azt a hangot, ami végigkísért a Gombe Nemzeti Parkban, a színpadra tudom szólítani - kezdte el, majd egész egyszerűen, magától értetődően, csimpánzhangon belemakogott a mikrofonba - Ez vagyok én, Jane.”
kép helye

Fotó: Müller Éva ( )

Az estét viszont az On The Spotból ismert Cseke Eszter és S. Takács András kezdte el. A legutóbbi projektből, a „Kilenc hónap alatt a Föld körül”-ből vetítettek le részleteket, és így betekintést kaptunk egy etiópiai kunyhóba, egy mexikói-, és egy Balinéz szülőházba. E project lényege, hogy Eszterék négy kontinensen, tíz országban vettek fel egy-egy, összesen tíz gyermek születését. Meséltek a nehézségekről, arról, hogy hogyan is kezdődött el az egész, érdekességekről, és arról is, hogy legyen bármilyen nemű, vallású és színű az ember, a születés élménye, egy új élőlény világra jötte, az mindenki számára az első helyen szerepel a fontossági listán, és mindenkinek ugyanolyan nagy misztérium.

„Az egyik legszebb hagyományt egy zsidó kórházban találtuk meg, ahol úgy tartják, hogy szülés közben megnyílik a mennyek kapuja. S vajúdás közben van az ember a legközelebb Istenhez, ezért aztán imakéréseket suttognak a vajúdó nőnek a fülébe.” (S. Takács András)

(…) Arra kerestük a választ a világ minden táján, hogy tényleg annyira meghatározza-e életünket a születésünk pillanata.” (Cseke Eszter)
kép helye

Fotó: Müller Éva ( )
kép helye

Fotó: Varga Maja ( )
kép helye

Fotó: Müller Éva ( )

Dr. Jane Goodall a természetesség, és a személyesség egyvelege. S valami hihetetlen módon alázatos, erős, az édesanyja pedig látszólag a központ az életében, mert mindig vissza-visszatért őhozzá.

„Kislánykoromban, olyan négy és félévesen, egy farmra mentünk vakációzni. Kíváncsi voltam, hogy tojja a tyúk a tojást, és amikor senkitől sem kaptam választ, beültem egy üres tyúkól sötét sarkába még mielőtt a tyúk leült volna tojni. Négy órán keresztül ott ültem, hogy megfigyelhessem a folyamatot. Vártam. A család nagyban keresett közben, én pedig a végén a lelkesedéstől majd kicsattanva jelentem meg. Elmeséltem anyámnak a felfedezésemet, ő pedig ahelyett, hogy leszidott volna, amiért eltűntem, meghallgatott és kérdezett. Ebből tanultam meg, hogyha nem kapok választ a kérdésemre, akkor magam is utánajárhatok. Ha pedig elsőre nem sikerül, akkor keressek más módszert, de sose adjam fel.”

Goodall a második világháborúban cseperedett fel egy szegény családban, semmi lehetőséggel. Állatszeretete és kíváncsisága egészen az antikváriumokig és a könyvtárig vitte, ahol csakúgy falta a könyveket. Így került a kezébe a „Tarzan, a majomember” című kötet is, aminek hála teljesen belehabarodott ebbe a másik életbe. Épp annyi zsebpénze volt, hogy megvegye, majd felvitte a kedvenc fájára, és elejétől a végéig elolvasta.

„Szenvedélyesen beleszerettem a dzsungelnek ebbe a csodálatos urába, Tarzanba. És mit csinált ő, na mit csinált? A rossz Jane-t vette el feleségül.”

Tarzannak köszönhetően kezdett el vágyakozni arra, hogy Afrikába utazzon. Mindenki próbálta lebeszélni, kivétel az édesanyja, aki biztatta őt sőt, ráébresztette arra, hogy szíve szerint kell tennie mindent és meg kell valósítania az álmait. Különféle munkákat vállalt, hogy pénzt gyűjthessen az útra, s amikor megtörtént, meglett a pénz, akkor 1957-ben kihajózott Kenya felé, ahol egy barátjánál szállt meg. Pontosabban egy barátnőjénél, mivel a lány kiköltözött Kenyába a szüleivel. Itt vette fel a kapcsolatot Louis Leakey, antropológussal. Nem karrier szempontjából, hanem azért, mert Goodall úgy hallotta, hogy Leakey az az ember, akivel feltétlenül el kell beszélgetnie annak, aki az állatvilág iránt érdeklődik. Így is történt. Állatokról esett szó, és Jane egy titkárnői állással, no meg egy tanítómesterrel gazdagodott a találkozás végére.

Leakey már első találkozásra látta Goodallban azt, amit mi is minden egyes alkalommal láthatunk, ha előadást tart nálunk Budapesten. Így a kenyai természettudós titkárnőjének fogadta az első beszélgetésük után, majd a Gombe Nemzeti Parkba küldte, hogy tanulmányozza a csimpánzok viselkedését. Mivel azonban törvényileg nem volt engedélyezett, hogy egy fiatal nő hat hónapos terepmunkára utazzon, így Goodall angyala, az édesanyja volt az, aki elkísérte a hosszú útra, és ahogy a mostani előadásában is mondta, neki köszönheti azt, hogy kitartott, és hogy egyáltalán tartotta benne a lelket.

Goodallt sokan támadták a szakmában, hiszen hivatalos képzettség nélkül, nem követve a jól bevált tudományos módszertant, került a tudósközösségben lévő emberek közé. A tudósok számokat adtak, és így különböztették meg a csimpánzokat, ő viszont neveket adott mindegyiküknek. Amellett is kiállt, hogy ugyanúgy, mint az embereknek, nekik is érzéseik, lelkük vannak.

„Legfőképp azt nem lett volna szabad említenem, hogy a csimpánzoknak érzéseik vannak, ezt ugyanis kizárólag emberi jellegzetességnek tartották. Szerencsére gyerekkoromban volt egy tanítóm, akitől biztosra tudtam, hogy ezek a professzorok tévednek: a kutyám, Rusty.”

„Nincs időnk arra, hogy alapdiplomát szerezz. Találtam neked egy helyet a Cambridge-i Egyetem etológia doktori programjában.”
Jelentette be a kenyai természettudós, Leakey. Goodall nem rendelkezett még diplomával, állítása szerint azt sem tudta, hogy mi azaz etológia, egyszerűen csak lelkes amatőrként vetette bele magát a csimpánzok és dzsungelek világába. Volt egy kiirthatatlan meggyőződése ezekről az állatokról, és képes volt a professzoroknak ellent mondani, ha ők mást mondtak. Az egyik professzorát meghívta a Gombe Nemzeti Parkba, hogy a saját szemével láthassa, a csimpánzok igenis értelmesek és érzelmesek. A módszere bevált.

1965-ben megkapta doktori fokozatát az egyetemen. Majd később részt vett egy konferencián, ami felnyitotta a szemét a csimpánzok élőhelyeinek elképesztő mértékű pusztulására.

„Az idilli életemből érkeztem a konferenciára, és aktivistaként távoztam.”

Így 1996-ban hagyott fel a terepmunkával, mert eldöntötte, aktivistaként fogja járni a világot, és minél többet próbál azért tenni, hogy a bolygó pusztulása megállítható legyen. A most 82 éves Dr. Goodall egy évben 300 napot utazik, mindenhol maximum három hetet marad, s olyannyira tele van még mindig tettvággyal és ezek miatt energiával, hogy egy fiatal megirigyelhetné. Mindenben.

„Elveszítettük a bölcsességünket, elvesztettük a kapcsolatot fej és szív között. Hány ember van itt, aki fel tudná tenni a kezét, hogy azt mondja, többet birtokol, mint amennyire valójában szüksége van. Én biztosan köztük vagyok.”

Mégsem adja fel a reményt, ahogy viccesen megjegyezte a Tüskecsarnokban nálunk is a tolmácsi-, és hanghibák kapcsán, hogy „látják? Sosem szabad feladni”. A fiatalokban látja a jövőt, bennük bízik. Ezért is alapította meg a „Roots & Shoots”-ot. Ez a project egy természet-, és környezetvédelmi hálózat, amit 1991-ben hozott létre Dr. Jane Goodall, Tanzániában.


Négy erős konkrét indokot mondott el az előadás végén Goodall, amiért a reményt fenn kell tartani:

1. Az emberi agy, vagyis a humán szellem gazdagsága.
2. A természet ereje, rugalmasságába vetett hite, mert az élet a legszörnyűbb katasztrófa után is utat tör, még a letarolt őserdők is kis odafigyeléssel lassan újra élni kezdenek.
3. Legyőzhetetlen emberi lélek. Azok az emberek, akik sosem adják fel, akik küzdenek és inspirálnak. És az a legszebb az egészben, hogy még csak nincs is tudatában annak, ő mennyire egy ilyen személy a világnak!
4. A közösségi média ereje.
Varga Maja12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.06.23 16:14:31, oldal 256 ms