Elfelejtett neszt leplezem

Most akkor ősz van, vagy tél?
A Nap mindig balról kél.
Hideg folyosón sétálok,
a sarkon, meg újra megállok.
Levegőt vennék, de nem kapok.
Marok, vacog cammog
a nyári szél
újra egy erdő zajával együtt dicsértél.

Egy, kettő, három,
párom, várom, esőben ázom.
Négy, szerte szét
hever a földön a kasza éle –
széle, fél-e-lem, leplezem, leplem
lemezelem. Felemelem. Hangom,
Társasága random, hagyom.
Marom, akarom.

Szende szüzek. Szerte szóródnak.
Szélben, szálló, csücsör, csücsörítve.
Csupa csodás, pompás paripán lovagolva
oltva tüzet, feleselve emlegette nevemet.
Hogy mered? Merészeled? Szádra venni szavamat.
Akarat, tava, beszáradva alattad.
Halkulj el, learattad javadat. Elárultad magadat.


Én akarva akartam, faladat ledönteni.
Boros kancsóba vizet tölteni.
Az ég bosszúja háborúra állt. Vad regényes táj,
méltatlanra vált.
Szerettem, szerettél, szeretted, szerette,
mellette nemet ejtett menyecske.
Nem! – mondta csökevényesen.
Egy testen meredezett, egyedül s
fényesen.
AnnieTHale12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.12.11 06:39:24, oldal 243 ms