4 millió nem, és elhagyja az országot???

Tegnap reggel olvastam egy bejegyzést dr. Konczer Erik blogján, ami megint csak elgondolkodtatott.

Az írását itt olvashatjátok el teljes egészében: http://konczer.blog.hu/2016/09/27/4_millio_nem_es_elhagyom_az_orszagot

Mindenki tudja, hogy október 2-án népszavazás lesz. A kérdést, amiről döntenünk kell, sokan sokféleképpen értelmezik, ám az biztos, hogy mindenkinek van róla véleménye. Az is biztos, hogy mind másképp gondolkodunk a menekültekről, nekem pedig nem tisztem ebben a kérdésben észt osztani, hisz a saját véleményem az, hogy ez egy tipikus patthelyzet, amire talán nem is létezik jó megoldás. Nem szeretnék az okoskodó hülye lenni, viszont valamiért úgy érzem reagálnom kell, amiért valószínűleg sokak szemében mégis az leszek.

Ember vagyok és emberként nem szeretném látni, hogy ártatlanok halnak meg értelmetlenül tömegmészárlásban, ez elég egyértelmű. Szorult belém ennyi empátia, ha több nem is. Azt se gondolom, hogy minden menekült terrorista. Viszont hülye sem vagyok és belátom, hogy sokan nem jó szándékkal érkeztek Európába. Ahogy azt is belátom, hogy nagyon kevés az esély arra, hogy ezek az emberek rövidtávon belül munkához jussanak, megtanulják az adott ország nyelvét, szokásait és egyszerűen beilleszkedjenek közénk, a társadalmunk teljes körű tagjává válva. Persze nem lehetetlen, és biztos lesz jó pár, akinek sikerülni fog, mert akarja, mert megtesz érte mindent, hogy új életet kezdhessen itt Európában, ám naivság lenne azt hinni, hogy ez egy egyszerű, könnyed, egyik napról a másikra lezajló folyamat, ahol nem lesz semmi súrlódás.

Nem fogok politizálni, hisz se jobbra, se balra nem húz a szívem. Én csak egy egyszerű dolgozó, magyar állampolgár vagyok. Engem ez az ország érdekel igazán. Az itt élők. Hisz itt él a családom, itt élnek a barátaim, itt dolgozom, itt vásárolok, itt szórakozom, itt utazom, itt lélegzem, itt születtem, és nagyon remélem, hogy itt is halok meg. Sokan mondhatják majd, hogy magyarkodó nacionalista vagyok (ami nem igaz), de vállalom, hogy büszke magyar vagyok, a szó minden értelmében, és nem értem, hogy miért baj, ha valaki nem akarja, hogy ebbe az országba külföldieket telepítsenek, akik nem is akarnak ráadásul idejönni. Sőt, miért baj ma Magyarországon magyarnak lenni? Miért ciki? Miért szégyen sokak szemében? Nem értem, ahogy azt se értem, hogy miért lenne buta és erőszakos az, aki nemmel fog szavazni. Azt hiszem, hogy aki nemmel szavaz az fél, és többnyire okkal. Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy robbantani fognak a terroristák, inkább arra, hogy hogyan férhetnénk meg mi békében egymás mellett a menekültekkel, akiknek teljesen más az értékrendjük, akiknek nem az a normális, ami nekünk, akikkel annyi mindenben különbözünk, és ezek közül csak egy a vallás, amit annyian emlegetnek.

Csóró ország vagyunk, a politikusaink a szemünket is kilopnák, teljesen mindegy melyik pártról beszélünk, nincs kapacitásunk még arra se, hogy a magyarok jólétét megteremtsük, arra meg végképp nincs, hogy menekülteknek adjunk a semmiből.

Szeretjük a külföldieket míg jönnek és mennek, és nem szólnak bele abba, hogy nekünk magyaroknak hogyan kéne élnünk. Szeretjük a kultúránk úgy ahogy van, és nem akarjuk se ezer franciáéval, se ezer szír állampolgáréval összefésülni. Alkalmazkodtunk mi már osztrákokhoz, törökökhöz, tatárokhoz, elég volt köszönjük. Ezek az emberek nem akarnak magyarok lenni, én meg nem akarok afgán lenni. Nincs ezzel semmi baj, hisz mindenkinek meg van a maga országa, a hely, ahol élhetne abban a közegben és úgy, ahogy azt megszokta, ahogy eddig is tette. Persze van különbség. Nálunk nem dúl háború. Náluk igen. Kényszerből jönnek ide egy háború miatt, amit ki tudja ki robbantott ki és milyen céllal. Talán azt kéne megoldani, hogy béke legyen ott is, hogy ezek az emberek hazamehessenek, és újjáépíthessenek mindent. Ez miért nem egy lehetséges megoldás?

Mert az biztos nem megoldás, hogy idezsúfolunk embereket, mert pár okostojás azt mondta, hogy muszáj. Olyanokat, akik nem beszélik a nyelvünket, akiknek nem beszéljük a nyelvét, akik nem tudják mik a szokásaink, akiket talán nem is érdekel, akik nem fognak tudni állást találni így, de még iskolába is nehéz lenne járatni a menekült gyerekeket, otthont teremteni és normálisan élni pedig így nem lehet. Táborokba zsúfolni őket, szintén nem túl humánus megoldás, és azt hiszem, hogy a menekültek igazán nem is akarnak Magyarországra jönni. Kényszeríteni akarja őket kedves Konczer Erik arra, hogy nálunk éljenek, mikor ők Németországban szeretnének?

Tudja, én sem akarom, hogy adóforintjaimból stadionok épüljenek. Én sem akarom, hogy a TB járulékomból ne jusson normális ellátás a kevésbé tehetőseknek, és idős koromban magamnak. Én sem akarom, hogy hatvanöt éves koromig rettegjek azon, hogy sikeresen megvédik-e a jövőbeli nyugdíjamat. Nem, semelyiket sem akarom.
Viszont azt se akarom, hogy gyomorgörccsel szálljak fel a metróra, ha egy arab férfit látok hátizsákkal. Azt sem akarom, hogy olyan emberek éljenek abban az országban, amit teljes szívemből szeretek, akik nem érzik jól magukat nálunk, hisz sosem fognak tudni beilleszkedni. Nem akarok menekülteket eltartani az így sem csillagászati összegű fizetésemből. Nem akarom, hogy az EU megmondja nekünk, hogy kiket lássunk szívesen. Nem akarok csadort hordani, nem akarok muszlim lenni, nem akarok más kultúrája szerint élni a saját hazámban. Nem akarom, és elhiheti, hogy egy csepp gyűlöletet sem érzek irántuk. Sajnálom őket és hiszem, hogy ennek nem így kéne lennie. Hiszem, hogy megérdemlik a békés életet, amit élhetnek is.

Azt akarom, hogy a zsenik, akik mindig mindent mindenkinél jobban tudnak, köztük ön is, kitaláljanak arra egy tervet, hogy ezek az emberek, hogy mehetnek haza a saját országukba, ahol addigra béke honol és nem gépfegyver ropogásra riadnak fel éjjel.

Remélem meg lesz a 4 millió nem, már csak azért, hogy ön elhagyja az országot. Remélem úti céljául Szíriát választja, Iránt, Afganisztánt vagy valami hasonló egzotikus helyet, és beilleszkedik ott, tesz valamit értük, és nem a nagy ámerikába megy, ahol még a feketéket is kérdés nélkül agyonlövik a nagy fejlettségben és elfogadásban.
Azért én itt maradok bármi is lesz.

Ha viszont meglesz az a 4 millió nem, akkor szeretettel várom, hogy elküldje mikor is indul a gépe, remélhetőleg minél messzebb ( ajánlom következő otthonául Törökországot is), esküszöm kikísérem a reptérre és vigyorogva, integetve nézem végig, ahogy elhagyja a hazánkat, mert nincs szükségünk önre.

Ezek meg az én érzéseim. Nem hiszem, hogy túlzóak. Nem is szorongok, mert tudom hova tartozom pártoktól függetlenül. Ide. Magyarországra. Nekem ez még jelent valamit, és nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem.

#fuckyouidiot
Sz. EszterA cikk értékelése 3,0 - 2 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.08.21 21:18:05, oldal 260 ms