"Megtalálni magunkat igazán a halálunk előtti pillanatban lehet"

Van valami személyes kötődésetek a holdhoz, vagy csak megtetszett a Meszecsinka elnevezés?

Oláh Annamari: A kapcsolatunkat Emillel a teliholdhoz kötjük, mintha a hold mondta volna rá az áldást. Koncertjeink is sokszor telihold körül vannak. A név választás pedig egy véletlen egybeesés: sokáig más néven futott a zenekar, aztán egy bolgár népdalban hallottam ezt a szót, hogy meszecsinka, és rögtön megtetszett a csengése, nem tudtam, mit jelent. Később Emil mondta, hogy holdacskát jelent. Egyértelmű volt a választás.

Azt nyilatkoztátok egyszer, hogy az a sok ember, életfelfogás és helyzet, amikkel találkoztatok eddig, nagy hatással voltak rátok. És ez tényleg így van. De ha visszagondoltok, melyik a legmaradandóbb, legmegdöbbentőbb, leghihetetlenebb ilyen találkozásotok, amire ugyanúgy emlékeztek még, mintha csak tegnap történt volna, vagy amiből a legtöbbet tanultátok?

Hú, ez nehéz kérdés. Ha az elmúlt egy évet nézem, voltak kalandok és új ismeretségek. Például mikor lerobbant a buszunk Moldáviában. Jöttünk el a fesztiválról, és a puszta közepén, távol minden falutól, várostól, vasárnap délután... na ott olyan összefogás történt, hogy az nagyon belénk égett. Hihetetlen önzetlen segítség teljesen vadidegen emberektől, filmbe illő jelenetekkel.

Vagy a plovdivi koncert, ahol olyan energiákat mozgattunk meg a bolgár közönséggel együtt, ráadásul teliholdkor, hogy olyat nemigen tapasztaltam azelőtt. Pedig féltem tőle, mert egy városi rendezvény volt, ahol általában nehéz kialakítani szorosabb kapcsolatot a közönséggel, szóval rendesen meglepett. Sokat gondolok rá. De általában nekem Bulgária ilyen.

Az előző kérdéshez kapcsolodva kicsit: Melyik azaz utazás, ami - bármiféle értelemben - a legtöbb pluszt adta számotokra?

Bulgária mindig elvarázsol, ráadásul ott van is egy fiatal szervező, aki egyszer csak elkezdett nekünk segíteni, úgy, hogy még élőben nem is hallott minket, aztán azóta ő a leghangosabb a koncerteken. Vele elég kalandosak ezek az utak, tele van energiával, és nagyon hisz bennünk, ez elég jó érzés. De már eleve az, hogy olyan sok helyre utazhatunk, sokat ad.
kép helye

Fotó: A38 ( )

Hogyan jellemeznétek egymást egy-egy szóval?

Haha, most jutott eszembe, nekem a fiúk: Athos, Porthosz, Aramis.

Minden interjúban előjön a nemzetközi együttes kérdése, de én arra lennék kíváncsi, hogy milyen Magyarországon ennyire sokszínű csapatként érvényesülni? Nehezebb vagy könnyebb a helyzetetek a magyar piacon, és a közönségetek kialakításában?

Nehéz annak, aki nem a megszokott, könnyen befogadható zenei stílust képviseli, és nincs managere. De még a befutott zenekaroknak is állandóan ébernek kell lenni, kicsi ország vagyunk. Mi lassan terjedünk, de azt érzem, hogy egyre többen találnak ránk, és rezegnek ezen az energián. A kitartáson múlik minden, és azon, hogy higgyünk saját magunkban és a zenénkben.

"Folyamatos útkeresés." Milyen útszakaszon álltok jelenleg? Megtaláltátok magatokat?

Megtalálni magunkat igazán a halálunk előtti pillanatban lehet, én úgy érzem. Néha meglegyint a halál, ami nagy tanító: mások halála vagy a nem szokványos álmaimban, vagy akár a halálfélelem valamilyen élmény miatt. Ilyenkor olyan, mintha kapnék egy lehetőséget megismerni az ismeretlent, és felnyitja a szemem a lényeges dolgokra. Próbálok elcsendesedni belül, és cselekedni kívül.

Számotokra mi a legfontosabb emberi tulajdonság?

Ha nem vesszük magunkat túl komolyan.

S mi a legfontosabb üzenet, amit át szeretnétek adni a zenétek által?

Ez az, amit szavakkal nem lehet elmondani, minden benne van a zenében, aki rákapcsolódik, tudja.

Mi azaz egy szó/gondolat/zeneszám/vers/tulajdonság, ami először eszetekbe jut az "éjszakáról"?

József Attila: Az árnyékok

"Az árnyékok kinyúlanak, a
csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.

Mint tenger, reng az éjszaka,
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.

Végy ki e mélyből engemet,
fogd ki a kéjt, merítsd szemed
hálóját mélyre bennem."

A MÜPÁ-ban létrejövő Bábel-esten titeket hallgatva, fokozatosan, számról-számra vesztem el bennetek. A szokatlanon át a rácsodálkozáson, majd a megőrülésen keresztül a megnyugvásig. Azt hiszem a második vagy harmadik szám végén volt az, hogy hirtelen a jelenlétbe visszakerülő zavart láttam s éreztem Annamarin, hogy kicsit tart attól, hogy fogadja a közönség az előbbi túl mélyre menő már-már transzba eső állapotát, ami a színpadon történt vele. Még mindig tartasz néha attól, hogyan fogadják azt az emberek, akivé egy-egy dal közben válsz a színpadon? Hogyan éled meg önmagad, mindenféle tekintetben, a színpadon?

Nem tartok attól, hogy mit fognak szólni. Inkább helyzetek vannak, amik zavarnak, például, ha rossz a hangosítás, ráz a mikrofon, hangosan beszélgetnek az első sorban, még a halk részeknél is - na, ezek kizökkentenek pillanatokra. A Müpában az volt nehéz, hogy két szám után levonultunk, majd vissza, sőt még egy mini beszélgetés is volt velünk a színpadon, gyorsan kellett átkapcsolni, ami nem is ment könnyen. Koncerteken ide-oda ugrálok a világokban, ezért nem is szeretek beszélni két szám között - bár időnként próbálkozom -, mert mindig összefüggéstelen mondatok jönnek ki belőlem, ha meg mégis sikerül, az azért van, mert ezerrel koncentrálok. Pont a Müpás est után beszélgettünk itthon erről, hogy sosem értettem azokat, akik lazán, magabiztosan beszélnek két szám között, aztán ugyanígy zenélnek. Nekem ez úgy jön le, hogy a felszínen maradnak, nem mélyülnek bele, ezért is szeretem azokat az előadókat, akik nem vagy alig beszélnek, viszont teljesen átváltoznak zenélés miatt a színpadon. Én sem tudok tudatos lenni koncerteken, hiszen pont a tudatomat szeretném módosítani vele, és másét, azt viszont a beszélés megakasztja.

Mit szóltatok a képekre, amiket a Tünet Együttes mögétek varázsoltak?

Nagyon sajnáltam, hogy nem szemből nézhetem, de amennyit láttam belőle, nekem tetszett.

Mi jelenti számotokra a legnagyobb szabadságot?

Ha elmúlnak a félelmek.


"Mindig nevetni, mindig boldognak lenni." A "Nehéz" című dalotokban van ugye ez a sor... Milyen állapotban született meg ez a dal? Ti is hajlamosak vagytok eszerint mindig élni?

Egy mélyről jövő fájdalom szállt meg egy időre, és úgy éreztem, nem fog elengedni. Egy hosszabb szöveget írtam dühből, amiből végül két dal lett, bár azt csak magamnak szántam, mint “kiírás-terápia”. Azt éreztem, hogy állandó, folytonos boldogság nincs, és tényleg mindig csak próbálkozunk jól lenni, és becsaptak azok, akik a folytonos boldogságot hirdetik. Még mindig így gondolom, de már nem látom ezt rossznak, mint akkor. Olyan ez, mint az évszakok váltakozása: nyáron nem tudod elképzelni, milyen fázni télen. Aztán mikor jönnek a mínuszok, kiakadunk, még az utak is csúsznak. Nekem a “Nehéz” egy jó terápia volt, mert azóta jobban vagyok, de emlékeztet rá, hogy jönnek még hideg napok.

Egyáltalán, szerintetek a magyar embernek, tényleg a búskomorság, a szomorúság, az egyhangúság az ismertetőjegye?

Nem tudom. Tényleg mondjuk ezt mi magyarok is magunkról. Legtöbbször azt mondogatják, mondtam én is, hogy ezt felmérni elég, ha az ember tömegközlekedik, mindenki olyan búskomor. Pedig eddig akárhol metróztam vagy buszoztam a világban, mindenki fáradt arccal, sőt néhol mogorván utaztak. Hát milyen legyen valaki egy egész napos meló után, éhesen?

Hogyan kell elképzelni nálatok egy próbát, egy lemezfelvétel-készítést?

Ha nem kell készülni valamire, akkor önfeledt, sok nevetéssel, hülyéskedéssel és impróval, egy-egy impró általában félóra. Volt idő, mikor próba végén “youtube-diszkóztunk”, de mostanában a sok feladat miatt ez elmaradt. Amikor munka van és gyakorolni kell, az már fárasztóbb és kevesebb a lelkesedés, ezek mind jellemzőek a stúdiózásra is.

Mik a további terveitek?

Idén is fogunk készíteni klipet, alakul a koncertnaptár belföldi koncertekkel és külföldi turnékkal. Íródnak az újabb számok, pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar születnek újak, és imádjuk. Úgy tűnik, megint mozgalmas évünk lesz, akár még egy gyereklemez is kijöhet..akár. :)

××
Köszönöm itt is az interjút! Ti pedig hallgassátok őket!
FB: https://www.facebook.com/meszecsinka/?ref=page_internal
Varga Maja12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2017.11.21 03:33:28, oldal 178 ms