Ha egy nő erős, akkor már rögvest hiú is?

Kétféle nő létezik:
Az egyik a világban akar hatalmat, a másik az ágyban.


Jackie Kennedy a világig ért fel: nagyobb hatalommal bírva, mint az amerikai elnök maga. Kit érdekel, hogy közben ő sem volt hűséges? Így is mintafeleségnek könyvelte el a történelem.
kép helye
Jackie Kennedy
Fotó: LIFE interjú ( )
Amikor Jackie a pappal beszélget:
- Úgy látom őt, ahogy a dolgozószobában ül a székében, a lábánál pedig a gyerekek játsszanak. Hogy tudnám utálni?
- Akkor ezzel emlékezzen rá. A jóval.
- De nem tudok. Összemosódtak a többivel.


Mintha a rendező, Pablo Larraín, csak a szépet szerette volna ábrázolni, egy néha-néha beszúrt, árnyékos folttal a fehér vásznon. Tudják azt, hogy Jackie mire gondolt ennél a párbeszédnél? Hogy az amerikai elnök, a férje, a gyermekeinek apja, egyáltalán nem volt hűséges hozzá? Hogy folyton, úton-útfélen megcsalta őt, mégis hozzáment haza és a gyermekeikhez? Közben pedig Mrs. Kennedy egy kislányt és egy kisfiút eltemetett. Azért az ilyen történet egy anya elméjében maradandó marad, főleg ha a két fél között kimondhatatlan űr keletkezik, mert nem tudják, hogy kezeljék a helyzetet.

- Milyen Isten az, aki elvesz két gyereket? Az egyiket 48 óráig élni hagyja, pont annyi időre, hogy megszeressem.

És látszólag nem tudták, hiszen, amikor Kennedy meghal, s Jackie a gyerekszobába megy elmondani a kicsiknek mi történt, akkor, ha feldolgozta volna normálisan a két gyermeke halálát, nem azt válaszolta volna a lányának először már-már automatikusan, "hogy Patrick (a meghalt kistestvér) ne legyen egyedül." Majd amikor erre a kislány azt kérdezi, hogy "és velünk mi lesz?", ott van az a pont, amikor ráeszmél, hogy az elmúlást nem lehet az elmúlással betakarni. Szembe kell nézni a történésekkel. Nem lehet megfelelő válasz egy kicsinek az, hogy az apja a talán soha nem látott kistestvérét választotta helyette.

- Aki tökéletes, az nem változik. Jack mindig változott.

Ennek ellenére is, Jackie mindig a jót, a nemest, a tisztát akarta ábrázolni, ha a férjéről volt szó. Mintha tényleg egy igazi "Camelot" lett volna... Lehet, hogy nem volt tökéletes vezetője az országnak, kevés ideje is jutott rá valljuk be, és lehet, hogy nem törvényeket adott, de eszmeiséget mindenféleképpen. Mondjuk ezt az újságíró mondja ki, a cinikus, semmitől sem ijedő meg újságíró, akit Billy Crudup alakít a filmben. Igen, ilyen egy újságíró.


Állítólag John Kennedytől származik a következő idézet: "Ha nem szexelek mindennap, megfájdul a fejem." Egészen biztos, hogy az ő feje sosem fájt, vagy csak igazán ritkán. De a film nem életrajzi-, és nem is önéletrajzi film akar lenni. Egyszerűen csak Jacqueline "Jackie" Kennedy szemszögéből mutatja be azt a három napot, ami Mr. Kennedy megölésétől a gyors utód eskütételén keresztül a temetésig tér ki. Gyors, azonnali, össze-vissza három nap. Pont ahogy a valóságban történhetett. S az idő végül nem számít, csak a történések, vagy a meg nem történtek. Nem azt mutatják meg, hogy az elnök maga milyen ember volt, hanem azt, hogy milyen módon akarja a feleség, hogy emlékezzenek rá. Kicsit olyan, mintha a First Lady eddig egy rózsaszín csipkés álomvilágban élt volna, elzárva mindentől, s a férje lelövése után, mint valami csipkerózsikai álomból, ébredt volna fel. A rendező pedig erre rá is tesz pár lapáttal: a visszahúzódó, jól viselkedő mintafeleség és First Lady egy csapásra változik át magabiztos, erős, független, elhivatott, és intelligens nővé. S egyszerre azon kapod magad, hogy olyan, mintha mindig is a nő irányított volna, amiből kiindulva mindig egy mondás jut eszembe: "Minden sikeres férfi mögött egy nő áll."

Tehát ott vagyunk Dallasban, ott vagyunk az autóban, ott vagyunk a magángépen, ahol halljuk az eskütételt és amiről hirtelen azt hisszük, hogy visszatértünk a múltba, és Kennedyt választják éppen meg, de aztán felismerjük Lyndon B. Johnson-t. Ő az a személy, akit Kennedy megölése után pár órával már elnöknek raknak, és Jackie szemszögéből nézve olyan, mintha egy jól sikerült összeesküvés lett volna az egész. Csakhogy a valóságban nagyon szívélyes volt és maradt a kapcsolatuk, Johnsonék mindenben segítették, támogatták őt.

A gyerekek mindig vele voltak, amikor a sógora, Robert Kennedy, akit Peter Sarsgaard alakít, irodájába beront, hogy magától kikelve elmondja mindennek, hogy azt se mondta el, hogy akit eddig gyilkosnak hittek, azt a börtön előtt nyírták ki, és nem mondta el neki sőt, hagyta, hogy a gyerekeket is veszélynek tegye ki a nyílt, emberek közti sétával a temetésig, akkor az ott egy olyan jelenet, ami talán az egyik legjobban elkészült rész a filmben. Akkor ott mindent elmond, és a másikra zúdítja a saját, akkor feltörő sokkját, hogy aztán egy nappal később besétáljon az irodába és visszaszívjon mindent. Hogy a felvonulás meglesz tartva, mert a férje megérdemli, és hogy tudják, ő nem ijed meg.

- Ott a felvonuláson, a menet élén jöttem rá, hogy az egész lehet nem is Jackről szólt, hanem rólam. Meg akartam halni, és az ismeretlen gyilkostól vártam a megnyugvást, hogy megteszi nekem ott és akkor.

A végén, amikor Jackie kisétált a gyerekekkel a Fehér Házból, az alsó folyosón éppen Johnson és a felesége néz falszíneket, hogy milyen legyen az új Ház. A nő észre sem veszi a távozódó Mrs. Kennedy-t, csak a férfi az, akinek a szeméből egyszerre lehet kiolvasni a sajnálomot és a zavart, mintha kisfiú lenne, aki éppen lebukott, hogy rosszat csinál. A változás mindig nyer; mindig előrébb viszi a jelent, és semmi sem tudja ebben meggátolni.
kép helye

Fotó: pinterest.com ( )

Jackie volt az első First Lady, aki beengedte a médiát a Fehér Házba sőt, aki körbe is vezette a tévén keresztül az embereket ott, ahol az elnökkel éltek, és amit úgy alakíttatott ki, hogy az összes eddigi elnök és First Lady nyoma ott legyen a falak között. A "Nép házának" nevezte a Fehér Házat. Kicsit Michelle és Barack Obama-feeling, nem? Megnyitják a hatalmas kertet és a házat az emberek előtt, hogy tartsák a piknikezéseket, a különféle rendezvényeket, akár az iskolások számára is.

"- A Fehér Ház a legjobbat érdemli."

"- Ha a First Ladynek van valami szokatlan vagy teljesen más hobbija, mint ami addig megszokott volt, az emberek elkezdenek érdeklődni utána."

Kicsit a rendező úgy állítja be ezt a pozíciót Natalia Portman által, mintha a First Ladyknek egyszerű dolguk lenne, hiszen mindenki őket lesi. Egyszerű, és mégis hatalmas felelősséggel jár: ügyesen egyensúlyozni kell minden között, mindenkinél megfelelni. A sajtót persze hogy jól kezelte, természetes, hogy a tenyeréből ettek, és sikerült legendává alkotnia magukat általuk, hiszen Jackie is újságíró volt. Minden trükköt tudott, amitől sikeressé lehetett válni, és Kennedy legendává is vált, pedig előtte is öltek már meg elnököt.

S hogy ki volt a tettes? Tényleg számít? Nem igazán csak az, hogy megtörtént, és hogyan álltak fel belőle? Nem törtek meg, mert mindig van egy nő egy férfi mögött, még a férfi halála utána is, aki nem hagyja, hogy elcsendesítsék.

"Mert egy fényes pillanatig,
ez volt Camelot."
Varga Maja12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2017.11.21 03:31:47, oldal 210 ms