Petíció, hogy a szívárvány egyszínű legyen

Nem dühít már fel, csak elszomorít. Vagy lehet, hogy már el sem szomorít, mert hozzászoktam, jövök most rá, és az egészben ez a legrosszabb. Hogy nem lep meg, hogy elindulhat olyan petíció Magyarországon még mindig, ahol a PRIDE beszüntetésére gyűjtenek aláírást. Vagy ahol plakátokkal kommunikál a kormány a néppel és egymással is, miközben a Parlament épületében egyre kevesebben jelennek meg, hogy fontos dolgokról beszélgessenek és döntsenek együtt. De ez most per pillanat lényegtelen is.

Obama anno bevezette azt, hogy a fiúk is használhassák a lánymosdót, ha lánynak érzik magukat, s a lányok is használhassák a fiúmosdót, ha fiúnak érzik magukat. Volt ebből is botrány, persze, de gondoljunk bele, hogy mi hányszor megyünk be a fiú wc-be csak azért, mert ott nincs senki, a lányoknál meg sorállás van és lassan is halad, nekünk pedig pár másodpercünk van csak hátra, hogy be ne pisiljünk? Nyugodtan és magától értetődően használjuk ilyenkor a másik nem mosdóját, természetesen csak azok, akik merik, és nem mondom, hogy nem kapnak értetlen pillantásokat a lányok sorából. Így érthető, hogy Obama bevezetése miért volt részben elfogadott és miért volt részben botrányos. Mert kimondott valamit, ami alapjáratban már működött, viszont ő hozzákapcsolta az addig íratlan szabályt valami olyanhoz, ami onnantól kezdve meghatározott mindent. Már nem lehetett kérdések nélkül bemenni a másik mosdóba anélkül, hogy ne gondoljunk arra, ez most a bevezetés miatt történt vagy csak nagyon kellett pisilnie és a gyorsabb megoldást választotta az illető? Az ilyen kimondott bevezetésektől összezavarodik hirtelen minden ember, és az, aki alapból hajlamos az ítélet mondásra, átesik a szabadon ítélkezhet fázisba. Mert azt hiszi jogosan teszi, hogy egy törvény áll mögötte, és kicsit Magyarország még mindig itt tart: azt hisszük attól, mert felvonulnak a melegek, ők mind csak azért teszik, mert egoisták, beképzeltek és nem törődnek másokkal csak magukkal, és a főindok az, hogy megbotránkoztassanak mindenki mást. Azt gondoljuk, csak a liberálisok engedik meg ezt a felvonulást, ezt az újmódi párválasztást és házasságot, ami maga a fertő egy erkölcsös országban. Igen, mert ilyenkor... nem, inkább bemásolok ide a petícióból egy részletet:

"...ne engedélyezzék a "Budapest Pride" nevű LMBTQ felvonulást és semmilyen egyéb homoszexuális propagandát Magyarországon. Magyarország Alaptörvénye hitet tett a keresztény erkölcsű, hagyományos családmodell mellett. melybe nem illeszthetőek be az olyan viselkedési formákat és életmódot népszerűsítő megmozdulások, mint ez a rendezvény, mely során fényes nappal, Budapest legszebb történelmi főútjain közszeméremsértő, provokatív módon nyilvánulnak meg tömegével a felvonulók úgy, hogy az arra járó emberek, családok méltóságát, vallását, és erkölcseit súlyosan sértik, nem beszélve az esetleges szemtanú gyermekek személyiségfejlődésében okozott károkról."

Érdekes, hogy a "hitet tett keresztény erkölcsű" magyarázat csak az ilyen és hasonló esetekben hagyja el némely politikus és hétköznapi ember száját, nem igaz? Például a menekültek, az abortusz esetében is ez volt a főindok...

Mi mindig akkor vagyunk nagyon keresztények, amikor meg kell ítélni másokat, vagy amikor nyomatékosítani szeretnénk azt, hogy jót cselekszünk. A jó cselekedetet nem kell nyomatékosítani. Ahogy nem köpheted magad szembe azzal, hogy úton-útfélen bólogatsz arra, hogy "légy önmagad", aztán mégis hátat fordítasz, ha a homoszexualitás kerül szóba a társaságba vagy épp a tévében. Nem akarjuk megismerni az újat, a mást, mert azt kapjuk direkt marketingben az itteni levegőben is (tisztelet a kivételnek), hogy azért mégis csak azaz elfogadott és normális, ha olyan vagy, mint mindenki más. Hogy a nők nem karriert akarnak, hanem családot, gyereket szülni, nagy kutyát, kertes házat, ahol végezhetik a házi munkát és nevelhetik a kutyát, macskát, gyereket, míg a szerető férj keményen melózik a munkahelyén, hogy mindene meglegyen a családjának és biztosítva legyen a nyári egy hét nyaralás valamelyik tengerpartnál. Mert ez számít hagyományos keresztényi családi-modellnek.
kép helye

Fotó: google ( )

De tényleg olyan veszélyes és erkölcstelen a másság? Mi van akkor, ha lány lányt szeret, fiú fiút, és örökbe fogadnak egy kisgyereket a szerelmük gyümölcseként? Mi van akkor, ha ők is arra a "hagyományos keresztényi családi-modell"-re vágynak, mint ami a hagyományos keresztényi alap családi-modell? Nem lehetnek hagyományosak, mert régen az volt hagyományos, hogy férfi és nő, és ebben ez az új értékrend nem fér bele, mert nincs beleírva? Nem fogadjuk el az újat, mert meg sem volt említve a régiben? Miért nem tudunk mit kezdeni vele? Miért nem tudjuk elfogadni, hogy fiú fiút, lány lányt szeret? S miért van az, hogy Angliában, Spanyolországban például, rendőri kisérlet nélkül vonulnak fel színes szivárványok alatt, nevető tömeggel és koncertekkel a melegek ezen a napon? Hogy ott nem az ítélkezés van hangsúlyban, hanem az elfogadásra való hajlam? Elfogadás a világ változásaira: attól még, hogy valami nem hagyományos módon történik, még lehet hagyományos. A mi hozzáállásunk a lényeg, hogy mi, hogyan állunk hozzá.

A válás szentségtörés a Bibliában, mégis el van fogadva és nem írnak petíciót az ellen, hogy a kormány tiltsa be a válást. Pedig, ha annyira nagyon keresztények vagyunk, akkor érthető lenne ez a lépés, nem? Az utcalányokat elítélték, kinézték, aki több férfival volt, akkor most, ha annyira keresztények vagyunk, miért nem írunk petíciót arra, hogy ezeket a lányokat költöztessék ki a határhoz egy kommunába, tőlünk távol? A betegségben szenvedőket szintén egy közösségbe zárták a Bibliában, és nem érintkezhettek az egészséges emberekkel, akkor most, ha nagyon keresztények vagyunk, miért nem csináljuk ezt? Elmondom: Mert a Biblia, a kereszténység épp az ellenkezője annak, amit egyesek csinálnak: NEM szétszed, hanem összerakja az emberiséget. Mindenkit. Mert nem ítél senkit, hanem elfogad. A kereszténység lényege az ELFOGADÁS. Lenne. Alapjáratban véve meg az is. Akár hetero-, akár homoszexuális, akár transzvesztita, akár nő, akár férfi, akár hívő, akár Istenkáromló, akár csillámpónikon lovagoló vagy diliházba bezárt ember. És miért NEM szabad ítélkezni? Mert egyrészt te sem szereted, ha rólad mondanak úgy ítéletet, hogy nem ismernek téged. Másrészt viszont sosem tudhatod, hogy a másik milyen, amiért úgy viselkedik, ahogy: lehet reggel volt egy nem kellemes telefonhívása, azért viselkedik most bunkón és kedvetlenül. Lehet, hogy a családjában gyerekkorában verték, mert nem akarták, hogy másmilyen legyen a többiektől, és ezért lett olyan felnőtt, aki nem meri önmagát teljesen felvállalni. Tényleg felnőtteknek kell azt magyarázni, hogy egy rosszul használt szóval mennyi kárt tudunk okozni a másiknak? Lehet, hogy nem fogja mutatni, lehet, hogy fel sem tűnik neki, mert megszokta a bántást, de ott marad benne a nyom és később fog előbukkanni. Beskatulyázni mindig könnyebb, mint elfogadni a másikat. Elsőre ítéletet mondani valakiről mindig könnyebb, mint megérteni és megismerni a két mondat közti láthatatlan tintával írt lényeget.

Ha nagyon keresztények akarunk lenni, akkor ezt mondogassuk magunknak: "Úgy viselkedj másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy veled is viselkedjenek."
kép helye

Fotó: google ( )

Nem elég bólogatni, hogy legyenek az emberek önmaguk, aztán megvenni a századik ugyanolyan farmert s arra menni tudatalatt is, amerre éppen a tömeg. Nem elég, hogy magadban van egy véleményed, amit talán elmondasz otthon, de a való életben már nem mered hangoztatni, mert félsz, hogy megbélyegeznek és kinéznek, mert te ezt és ezt másképpen gondolod a többségnél. Nem elég magadban kiállnod az emberekért, ha a tömegben te is szemétnek és feltűnési viszketegségben szenvedőknek hívod azokat, akik a PRIDE-on felvonulnak. Nem elég egyedinek gondolni magad, ha tettekben ez nem jelenik meg. Nem elég azt mondani másra, hogy "na, ez is liberális", csak mert meg meri mondani, ami benne van. Ők is tudnak túlzásba esni, ahogy mindenki más is. Ők is tudnak hibázni, ahogy mindenki más is.

De tényleg fair egy elcseszett országban (és ezt minden szeretettel írom, mert szeretem Magyarországot, de attól még így van) a gyerekekre fogni és a kereszténységre azt, ha valamit el akarunk érni, hogy nálunk ne legyen, ami máshol viszont működik? Miért akarunk mi lenni mindig azaz ország, az a nemzet, ahol a változások úgysem sikerülnek? Ahol nem élhet nyugodtan együtt fiú fiúval, lány lánnyal, mert erkölcstelen? A drogosok az utcán, a hajléktalanok a földön fekve az aluljáróban nem erkölcstelen? Nem ezekért kéne tenni ahelyett, hogy lehajtjuk a fejünket és gyorsan, rájuk sem nézve, félelemmel a gyomrunkban elsietünk mellettük? Ez a hozzáállás, ez az emberi átlagos viselkedés normális és erkölcsös? Vagy az, hogy azt nézzük ki ült előttünk a buszon, villamoson, és ha hajléktalan vagy kicsit ápolatlanabb, akkor nem ülünk le oda?
kép helye

Fotó: google ( )

A keresztényi érték nem attól keresztényi érték, mert hagyományos családi-modellt tartunk szem előtt és minden mást kizárunk belőle. Nem attól leszünk keresztények, mert nem engedjük meg, hogy aki különbözik tőlünk, az hozzánk tartozzon, az a nemzetünk tagja lehessen vagy épp a gyülekezeté, ahol vagyunk. Nem attól leszünk keresztények, mert egy kalap alávesszük mindent, utánajárás nélkül, és válságnak kiáltjuk ki. Mert mindig válságról beszélünk, ami nem normál. De ki mondja meg mi a normális a mai világban? Ki mondja meg, hogy mi lehet a mai világban hagyományos? Miért hisszük azt, hogy aki felvonul a PRIDE-on, aki homoszexuális vagy akármi más is, az attól még nem keresztény? Miért zárunk ki a kereszténység alól embereket, csak mert nekünk nem tetszik? Ha nagyon keresztények akarunk lenni, akkor ezt is tudnunk kell: mi nem zárhatunk ki senkit.

Nem, nem kell mindent engednünk. De ha igazi keresztényi erkölcsökre akarjuk fogni a helyes viselkedést, akkor először nézzük meg, hogy mikor és kiknek írták akkor a bibliai történeket és igéket, hogy aztán megnézzük, hogy ez ránk a mai világban, a mai törvényekkel és normákkal hogyan tudjuk alkalmazni. Mert a világ, akár tetszik, akár nem, változik. Ami ott nem volt, most pedig van, el kell fogadni.

Bármiért képes leszek kiállni, de nem fogok aláírni olyat, ami nem hozzáad valamit az emberiséghez, hanem épphogy elvesz. Mert ez a petíció pont a kereszténység ellen való. És a legbutább dolog a gyerekekre fogni, hiszen a gyerekek még ártatlanok és számukra mindenki egy, és épp ezért nem foghatjuk rájuk azt, hogy miért nem fogadjuk el azokat, akik különböznek tőlünk, miközben a gyerekeinknek azt mondjuk, "vállalják önmagukat". Nem foghatjuk a gyerekekre a kétszínűségünket.
Mikor lettünk az a nemzet, aki nem az elfogadásáról híres, hanem a negatív hangjáról? Mióta lettünk olyan nemzet, akiket befolyásolni tudnak? Mióta lettünk azok, akik petíciót írnak alá az embertársaik ellen csak azért, mert egy napra ők is szeretnének azok lenni, mint mi? Boldogan, vidáman sétálni, úgy érezve, hogy azon a napon elfogadják őket, és nem lenézik azt amilyenek, hogy nem félnek tőlük: Tényleg ezt az érzést kell megtiltani?
Varga MajaA cikk értékelése 5,0 - 1 darab értékelés alapján.12345

Instagram 
©2014felhasználási feltételek, kapcsolat, 2018.08.21 10:23:56, oldal 259 ms